Szalehard–Igarka-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalehard–Igarka-vasútvonall


A vonal napjainkban
A vonal napjainkban
A Szalehard–Igarka-vasútvonal útvonala
 Hossz: 1297 km
 Nyomtávolság: 1520 mm
BSicon STR.svgBSicon .svg Pecsorai vasút Kotlasz felől
BSicon BHF.svgBSicon .svg 0 Csum (Pecsorai vasút, 2200. km)
BSicon ABZlf.svgBSicon STRq.svg 6 Pecsorai vasút (2206. km) Vorkuta felé
BSicon WBRÜCKE.svgBSicon .svg 45 Usza-folyó
BSicon BHF.svgBSicon .svg 51 Jeleckij
BSicon BHF.svgBSicon .svg 75 Horota
BSicon STR+GRZq.svgBSicon .svg 99 Komi Köztársaság/Jamali Nyenyecföld
BSicon HST.svgBSicon .svg Sarki-Urál
BSicon HST.svgBSicon .svg 118 Szob
BSicon BHF.svgBSicon .svg 153 Harp
BSicon HST.svgBSicon .svg 181 Obszkoj
BSicon ABZlf.svgBSicon .svg Bovanyenkovo felé
BSicon KBHFxe.svgBSicon .svg 196 Labitnangi
BSicon exENDEe.svgBSicon .svg
BSicon .svgBSicon .svg Híd az Ob folyón (nem épült meg)
BSicon exENDEa.svgBSicon .svg
BSicon exBHF.svgBSicon .svg 209 Szalehard
BSicon exHST.svgBSicon .svg Jangijugan
BSicon exHST.svgBSicon .svg 359 Poluj
BSicon exHST.svgBSicon .svg 489 Jarugyej
BSicon exBHF.svgBSicon .svg 589 Nadim
BSicon exWBRÜCKE.svgBSicon .svg Nadim folyó
BSicon xABZrg.svgBSicon KDSTr.svg Sztarij Nadim
BSicon eDST.svgBSicon .svg Novij Horei
BSicon DST.svgBSicon .svg 699 Pangodi
BSicon DST.svgBSicon .svg Nida
BSicon BHF.svgBSicon .svg 819 Novij Urengoj
BSicon ABZlf.svgBSicon .svg Jamburg felé
BSicon BHF.svgBSicon .svg Korotcsajevo
BSicon xABZrf.svgBSicon .svg Szurgut felé
BSicon exENDEe.svgBSicon .svg
BSicon .svgBSicon .svg Híd a Pur folyón (nem épült meg)
BSicon exENDEa.svgBSicon .svg
BSicon exBHF.svgBSicon .svg 909 Urengoj
BSicon exHST.svgBSicon .svg 1059 Vodorazgyelnaja
BSicon exENDEe.svgBSicon .svg
BSicon .svgBSicon .svg Híd a Taz folyón (nem épült meg)
BSicon exENDEa.svgBSicon .svg
BSicon exHST.svgBSicon .svg 1129 Szedyelnyikovo
BSicon exHST.svgBSicon .svg Katarany
BSicon exSTR+GRZq.svgBSicon .svg Jamali Nyenyecföld/Krasznojarszki terület
BSicon exWBRÜCKE.svgBSicon .svg Híd a Turuhan folyón
BSicon exHST.svgBSicon .svg 1219 Janov Sztan
BSicon exHST.svgBSicon .svg Kosztyor
BSicon exHST.svgBSicon .svg Jermakovo
BSicon exENDEe.svgBSicon .svg
BSicon .svgBSicon .svg Híd a Jenyiszej folyón (nem épült meg)
BSicon exENDEa.svgBSicon .svg
BSicon exHST.svgBSicon .svg 1339 Jenyiszejszkaja
BSicon exKBHFe.svgBSicon .svg 1459 Igarka

A Szalehard–Igarka-vasútvonal (oroszul: Трансполярная магистраль, kb. „sarkvidéki fővonal”) félbemaradt vasútvonal a Nyugat-szibériai-alföld északi részén, Szalehard és Igarka között. Gulag-foglyok tízezreinek kényszermunkájával épült 1949 és 1953 között.[1] Ezalatt több ezren vesztették életüket.[1][2] Az építkezés a két végpont irányából, az 501-es és az 503-as lágerparancsnokság irányításával folyt. A vasútvonal Sztálin azon tervének része volt, hogy összeköttetést teremtsen az ország keleti és európai területei között.

A vonal tervezett hossza 1297 km volt.

Novij Urengoj és Sztarij Nadim közötti, újjáépített szakasza jelenleg is üzemel, csakúgy, mint a legnyugatibb, Labitnangit a Vorkutába vezető Pecsorai vasúttal összekötő szakasz. 2010 márciusában megkezdték a Szalehard és Nadim közötti szakasz újjáépítését[3], ennek keretében egy új Ob-híd is épül majd, összekötve Szalehardot az orosz vasúthálózat többi részével[4].

A vasútvonal célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonalat hármas céllal építették: hogy megkönnyítsék a Norilszk mellett bányászott nikkel exportját, munkát adjanak a több ezer fogolynak, és hogy összeköttetést teremtsenek Szalehard és Igarka mély vizű, tengerhajózásra is alkalmas kikötőivel az ország nyugati részének vasúthálózatához. Miután a második világháborúban a szovjet ipart Nyugat-Szibériába menekítették, előnyösnek tűnt az északra tartó nagy folyókon keresztül juttatni el a termékeket a Jeges-tenger-parti kikötőkbe. Szalehard az Ob torkolatában fekszik, Igarka pedig a Krasznojarszkot és Irkutszkot a Jeges-tengerrel összekötő Jenyiszej mentén van.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasútvonal Szalehard és Nadim között

A rabmunkát már a cári időkben is igénybe vették a vasutak építésére, majd az 1930-as évek erőltetett iparosítása során szintén.

A Szalehard–Igarka vasútvonal építése 1949 nyarán kezdődött V. A. Barabanov ezredes felügyeletével. Az 501. munkatábor Szalehardból keleti irányba, az 503. munkatábor pedig Igarkából nyugat felé haladt. A tervekben egyvágányú vonal szerepelt 28 állomással és 106 kitérővel. Mivel gazdaságtalan lett volna hidat építeni a 2,3 km széles Ob, illetve az 1,6 km széles Jenyiszej fölé, ezért nyaranta vasúti kompokat használtak, télen pedig a folyók jegére fektettek speciálisan megerősített vágányokat.

Becslések szerint 80-120 ezren dolgoztak a vonal kivitelezésén. Telente az építést nagyban nehezítette a rendkívüli hideg, az állandóan fagyott föld és az élelemhiány. Nyáron a felolvadó mocsarak, fertőzések és szúnyograjok akadályozták a munkát. Technikai szempontból a fő problémákat a permafroszton való építkezés, a rossz logisztika, a szűk határidők és a nehézgépek hiánya jelentették. Mindezek nyomán a töltések elsüllyedtek a mocsárban, vagy a víz elmosta őket. Súlyos probléma volt az anyaghiány: a háborúban megrongálódott sínek méteres darabjait kellett összehegeszteni, hogy tíz méteres sínszálakhoz jussanak.

Őrtorony Turuhanszk mellett (503. munkatábor)

Az építkezés előrehaladtával világossá vált, hogy valójában csekély igény van a vonalra. 1952-ben engedélyezték a munkatempó csökkentését. 1953-ban, Sztálin halála után az építkezést leállították. 699 km-nyi vonal készült el, hivatalosan 260 millió rubeles költséggel, későbbi becslések szerint azonban 42 milliárd(!) 1953-as rubelért (ez az akkori teljes szovjet beruházások 2,5%-a, kb. 10 milliárd 1950-es amerikai dollár). A vonalat gyorsan tönkretette a fagy és a gyenge minőségű kivitelezésből fakadó szerkezeti hibák. Legalább 11 mozdonyt és 60 000 tonnányi fémet hagytak hátra, a hidak elkorhadtak vagy leégtek. A vonal mentén kiépített telefonvonalak 1976-ig működtek.

A Szalehard és Nadim közötti 350 km-es szakasz az 1980-as évekig használatban maradt, 1990-ben azonban megszűnt rajta a forgalom. Az 1990-es években az emelkedő acélárak miatt a Szalehardtól 92-km-ig nyúló szakaszt felszedték és újrahasznosították.

Jelenlegi működés és kilátások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak a vasút legnyugatibb, Labitnangit Vorkutával összekötő szakasza van mindmáig megszakítás nélkül használatban. Az Ob fölött Szalehard felé vezető híd sosem épült meg, bár gyakran röppentek fel hírek az erre vonatkozó tervekről.

A Pangodi és Novij Urengoj közötti szakaszt a helyi gázlelőhelyek feltárása nyomán az 1970-es években újjáépítették, és kiegészítették egy mellékvonallal Jamburg felé. A vonal Korotcsajevónál kapcsolódik az ország vasúthálózatához.

2000 körül felvetődött az Igarkát Norilszkkal nagyrészt a régi nyomvonalon összekötő, mintegy 220 km hosszú vasútvonal szükségessége, amely elősegítené a gáz- és nikkelbányászat fejlődését.

2010. március 19-én megkezdődött a Szalehard–Nadim szakasz újjáépítése.[5] A tervek szerint ez 2014-re fejeződne be,[3], magában foglalva az Obon és a Nadim folyón építendő közös közúti-vasúti hidakat. Ezek révén a szakasz mindkét végén csatlakozna az orosz vasúthálózathoz.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]