Székely Zoltán (hegedűművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székely Zoltán
SzekelyChaliapin.jpg
Székely & Saljapin (1931)
Életrajzi adatok
Született 1903. december 8.
Magyarország
Elhunyt 2001. október 5. (97 évesen)
Kanada
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Zoltán témájú médiaállományokat.

Székely Zoltán (1903. december 8.2001. október 5.) hegedűművész, zeneszerző.[1]

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Hubay Jenőnél végezte a budapesti Zeneakadémián (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem). Emellett Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult, csellista barátjával, Hermann Pállal együtt.

Kapcsolata Bartókkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányai után Kodály ajánlotta Bartók Bélának kamarapartnernek. Így már tizennyolc évesen szoros kapcsolatot építhetett ki Bartókkal. Első koncertjükkor Claude Debussy szonátáját és Ludwig van Beethoven Kreutzer-szonátáját játszották kortárs hegedűdarabokkal karöltve. A meghatározó években így ízlését nem kis részben éppen a Bartókkal való együttmuzsikálás alakította.

Székely egyébként eljátszotta Bartóknak 1920-ban írt saját szólószonátáját, amelyet pár évvel később az IGNM velencei fesztiválján Arnold Schönberg és Igor Stravinsky is érdeklődéssel fogadott.

Kettejük alkotói kapcsolatának vizsgálata mára bevonult a zenetudományi szakirodalomba, úgy, mint ahogy például Johannes Brahms és Joachim József esete is, de mások munkakapcsolatánál is jelentékenyebb, ami Bartók: II. hegedűversenyének esetében történt. A szoros kapcsolat megfigyelhető, ha megfigyeljük a különbségeket a mű különböző változataiban: mint ahogy a zeneszerző a szólamot eredetileg lekottázta; ahogy párizsi próbáik után ebből a kottából Székely a darabot bemutatta; és ahogy Bartók kérésére Székely a szólam előadási jeleit a Boosey & Hawkes-kiadás metszése előtt a kottában véglegesítette, hogy pontosan az legyen a kottában, amit egy hegedűs nem érthet félre.

Bartók neki ajánlotta a II. rapszódiát és a II. hegedűversenyt. Székely készítette Bartók Román népi táncaiból a hegedű-zongora átiratot.

Magyar Vonósnégyes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karrierjének legnagyobb részét (19381972) a Magyar Vonósnégyes [2] elsőhegedűseként élte le. Olyan évtizedekben álltak a kvartettezés élvonalában, amikor még markánsan különbözött a vezető vonósnégyesek stílusa.

Ami a négy előadó harmonikus, bár természetesen soha nem teljesen egyenrangú szerepvállalását, a közös interpretáció kialakításának mikéntjét, a próbálás módszertanát illeti, a Magyar Vonósnégyes ezen tekintetben is különbözött vetélytársaitól. Tisztelték egymás erényeit, a partitúrák megfelelő pontjain utat engedtek a személyes hangnak. Székely csak a kitüntetett pillanatokban ragadta magához a vezető szerepet.

Öregkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben Magyarországon, majd Hollandiában élt. Életének utolsó évtizedét Banffben, a kanadai Sziklás-hegységben fekvő művészeti centrumban töltötte, itt élt és tanított a Magyar Vonósnégyes feloszlása után (egyébként a rendszeres tanítást lényegében csak hetven éves korában kezdte). Felesége 1990-ben meghalt, azután nem igazán találta helyét. Emellett kemény próbatétel volt számára hallásának romlása, amely az 1980-as években kezdődött.

Claude Kenneson dokumentumokra és interjúkra alapozott könyvet írt életútjáról-művészetéről (Székely and Bartók: The Story of a Friendship. Portland, Oregon: Amadeus Press).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]