Fjodor Ivanovics Saljapin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fjodor Ivanovics Saljapin
Feodor Chaliapin (1908).jpg
1908-ban
Életrajzi adatok
Született 1873. február 13.
Kazán
Származás orosz
Elhunyt 1938. április 12. (65 évesen)
Párizs
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang basszus
Saljapin szecessziós stílusú portréja Kusztogyijev által (1921)

Fjodor Ivanovics Saljapin (oroszul: Фёдор Иванович Шаляпин), (Kazán, 1873. február 13.Párizs, 1938. április 12.) orosz operaénekes, basszista.

Saljapin a zenetörténet óriási kisugárzású, meghatározó alakja, az első világsztárok egyike volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény parasztcsaládba született. Cipész-, aztán asztalosinas volt. A hangjára egy templomi kórusban figyeltek fel. Később kórustag lett Ufában (Baskíria), az ottani Operában. Itt egy alkalommal be kellett ugrania egy megbetegedett szereplő helyett, és sikeresen helyt állt.

Egy vándorló társulat ezután leszerződtette. Tbilisziben egy jónevű énektanár a tanítványai közé fogadta.

1893-ban Moszkvában, 1895-ben már Szentpétervárott lépett fel. Az orosz kultúra centrumaiban megismerkedett a kor kiemelkedő művészeivel, így többek között Tolsztojjal, Rahmanyinovval, Gorkijjal is.

Alekszander Golovin: Borisz Godunov

A híres mecénás, Szavva Mamontov 1896-ban a Moszkvai Magánoperájába szerződtette. Itt négy szezonon át énekelt, és itt bontakozott ki igazán.

Meglehetősen gyorsan nemzetközileg is ismertté vált. 1901-ben a milánói Scalában énekelt Enrico Caruso mellett, Arturo Toscanini irányításával. Toscanini az addigi legnagyobb tehetséget ismerte fel benne.

Párizsban, Londonban, New Yorkban, majd Ausztráliában is megismerték, és mindenütt ünnepelték. Amerikában a repertoárját főleg orosz művekből állította össze, és kis füzetekben a nézők kezébe adták a darabok angol fordítását. Saljapin a számok előtt azokat egyenként felkonferálta.

1922-től nem tért haza. Franciaországban telepedett le, de nem mondott le az állampolgárságáról. Színpadon életében utoljára a Borisz Godunovot énekelte, 1937-ben, Monte Carlóban.

Párizsban halt meg leukémiában. Hamvait a szovjet-francia diplomáciai kapcsolatok felvételének hatvanadik évfordulóján, 1984-ben a novogyevicsi temetőbe szállították és örök nyugalomra helyezték.


A volgai hajóvontatók dala (Zúg a Volga):

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gorkij szerint Saljapin az orosz művészetben olyan meghatározó súlyú alkotó volt, mint Puskin.

Kivételes hangi adottságai mellett erőteljes előadóképesség jellemezte, és még a megjelenésével (két méter magas volt) is uralta a színpadot.

A klasszikus orosz operahősök (Igor herceg, Borisz Godunov, Rettegett Iván, Ivan Szuszanyin) megformálását őrizte meg leginkább az emlékezet (és a hangfelvételek), bár elénekelte az operairodalom szinte valamennyi híres basszus-szerepét.

Elénekelt sok orosz népdalt is.

Egy 1932-ben három nyelven leforgatott Don Quijote-film mindhárom változatának címszereplője volt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jankovszkij, Mojszej Oszipovics: Saljapin. Ford. Aczél Ferenc. Budapest, 1976. Gondolat K. ISBN 9632804481

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fjodor Ivanovics Saljapin témájú médiaállományokat.