Száz ezredes offenzíva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Száz ezredes offenzíva
Hundred Regiments Offensive 1940.jpg
Kínai kommunista katonák a hadművelet idején

Konfliktus második kínai–japán háború
Időpont 1940. augusztus 5.december 5.
Helyszín Észak-Kína
Eredmény Kínai győzelem
Szemben álló felek
 Japán Kína kínai kommunista csapatok
Parancsnokok
Japán Tada Hajao Kína Peng Tö-huaj
Kína Csu Te
Szemben álló erők
830 000 fő 400 000 fő
Veszteségek
20 900 fő 22 000 fő
é. sz. 37° 27′, k. h. 116° 18′Koordináták: é. sz. 37° 27′, k. h. 116° 18′

A száz ezredes offenzíva (kínaiul: 百團大戰) vagy száz ezred harca[1] a második kínai–japán háború egyik összecsapása volt 1940 augusztusa és decembere között. Habár a hadművelet kínai győzelemmel végződött, és a kommunista erők ideiglenesen jelentős területeket vontak ellenőrzésük alá, nem bírt döntő befolyással a háború menetére.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1937-ben, a japán csapatok támadását követően kitört a második kínai–japán háború. A konfliktus kezdeti időszakában a japánok gyorsan haladtak előre, nagy területet hajtva uralmuk alá, az 1939-es év folyamán azonban több súlyos vereséget is elszenvedtek a Csang Kaj-sek vezette Nemzeti Forradalmi Hadseregtől. A japán vereség felbátorította Csang Kaj-seket, aki 1939 telén offenzívát indított a japánok visszaszorítására, de vereséget szenvedett.

A kínai nacionalista csapatok vereségét követően a japánok megközelítőleg 109 kisebb hadműveletet indítottak a Hopej és Santung tartományokban tevékenykedő kommunista partizánok ellen. A kommunista ellenállók szorongatott helyzete és a Kuomintang részéről érkező kritika, miszerint a kommunista erők nem járulnak hozzá elegendő mértékben a japánok ellen folytatott háborúhoz, hanem kizárólag a saját befolyási területük kibővítésén munkálkodnak, ahhoz vezetett, hogy 1940 elején a kommunista katonai vezetők megkezdték egy észak-kínai offenzív hadművelet előkészítését.

A hadművelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939 decemberében a kínai kommunista csapatok hozzávetőlegesen 88 000 főből álltak, ezt a számot 1940 nyarára - önkéntesekből - körülbelül 400 000 főre sikerült felduzzasztani, akiket 115 ezredbe osztottak be. A számottevő létszámnövekedésnek köszönhetően a kommunista erők főparancsnoka, Csu Te 1940 augusztusában úgy gondolta, hogy elérkezett az idő egy észak-kínai hadművelet megindításához. A kommunista csapatok augusztus 20-án lendültek támadásba, elsőként vasútvonalakat támadva meg Hopej, Santung és Sanhszi tartományokban, elpusztítva közel 970 km vasutat, valamint hat hónapra működésképtelenné tették a japán ipar számára fontos Jingszing körzeti szénbányát. 1940 szeptemberétől a japán helyőrségek ellen indítottak heves támadást, kezdetben jelentős sikereket érve el, de a kínai támadás 1940 decemberére kifulladt, a japánok heves ellenállásának köszönhetően.

A japánok válasza a kommunista offenzívára nem sokat váratott magára: 1940 decembere folyamán visszafoglalták az elfoglalt (és használhatatlanná tett) vasútvonalak nagy részét, az azokat körülvevő településeken pedig nagyszabású razziákat tartottak, több helybéli civilt kivégezve a kommunista csapatok támogatásának vádjával.

1941 júliusában a japán Észak-Kína Körzeti Hadsereg főparancsnokává Okamura Jaszudzsit nevezték ki, akinek a nevéhez fűződik a három pusztítás taktikájának bevezetése ("mindent felgyújtani, mindenkit megölni, mindent elrabolni"), a kommunista erők megtörésének céljával. Egyes becslések szerint a taktika alkalmazása 2,7 millió kínai halálát okozta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jordán Gyula: Kína története, Aula Kiadó, 1999, ISBN 9639215198, 96. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]