Nyugat-hunani csata
| Nyugat-hunani csata | |||
| Konfliktus | második kínai–japán háború, második világháború | ||
| Időpont | 1945. április 9. - június 7. | ||
| Helyszín | Hunan tartomány nyugati területei. | ||
| Eredmény | Kínai győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
A nyugat-hunani csata a második kínai–japán háború és a második világháború egyik utolsó összecsapása volt 1945. április 9. - június 7. között. A csatára az 1944 nyarán lezajlott negyedik csangsai csata folyományaként került sor, amikor is a japán Kínai Expedíciós Hadsereg sikeresen elfoglalta a korábban háromszor is sikertelenül ostromolt Csangsát, Hunan tartomány székhelyét. A japánok offenzívát indítottak Hunan még kínai ellenőrzés alatt álló területeinek elfoglalására, mely siker esetén megnyitotta volna az utat előttük Szecsuan inváziójára és az aktuális kínai főváros, Csungking elfoglalására. Habár a japán támadás kezdetben sikerrel kecsegtetett, a kínai csapatok váratlan ellentámadással megakasztották a japán előrenyomulást, majd visszavonulásra kényszerítették őket. A csata következményeként Hunan tartomány egy jelentős része visszakerült kínai uralom alá, a japánok pedig végleg elvesztették a stratégiai kezdeményezés előnyét a kínai fronton.
Előzmények[szerkesztés]
Az 1937 óta tartó második kínai-japán háború 1945 elejére már jelentős mértékben kifullasztotta mindkét harcoló felet. Miután Japán 1941-ben a szövetséges hatalmakkal is háborúba bonyolódott, a kínai fronton egyfajta status quo állt be. Habár ebben az 1944 tavaszáig tartó periódusban is állandóak voltak a két fél közti összecsapások, nagyobb áttörést egyik haderő sem tudott elérni. Az 1944 áprilisában életbe léptetett Icsi-Gó hadművelet azonban stratégiai sikereivel megváltoztatta a status quo-t japán javára.[1] 1944 végére sikeresen elfoglalták Honan, Hunan és Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület tartományok nagyobbik részét.
1945 elejére azonban a japán támadás lelassult, köszönhetően a szövetségesek sikeres burmai hadjáratának, illetve az Indiai-óceánon történő előretörésének. Ennek ellenére 1945 tavaszán a japán hadvezetés megkísérelt még egy offenzívát kierőszakolni, melynek célja hosszabb távon a háború alatti kínai főváros, Csungking elfoglalása és a Szecsuan tartományba való betörés lett volna.
A csata[szerkesztés]
A támadás terveinek kidolgozásakor a japán hadvezetés három konkrét célt tűzött ki az offenzívát irányító japán parancsnok, Banzai Isiro számára. Az előretörő japánoknak mindenekelőtt meg kellett semmisíteniük a Jicsang város mellett található katonai repteret, melyet az amerikai[2] és kínai légierő egyaránt használt. Másodsorban a támadás feladata volt a Hunant Kuanghszival összekötő vasútvonal biztosítása, míg harmadsorban meg kellett akadályozniuk egy, a japán kémhálózat jelentése alapján gyanított kínai offenzíva kifejlődését a térségben.
A japán támadás Hengjang és Saojang városok irányából indult a kínai vonalak ellen. Erre válaszul a kínai hadvezetés a térségben állomásozó 4., 10. és 27. hadsereg főparancsnokává He Yingqint nevezte ki és erősítésnek Kunmingból Jicsangba szállította az amerikaiak által kiképzett és korábban a burmai hadjáratban részt vevő 6. kínai hadsereget. A kínai csapatok támogatására az amerikai és kínai légierő összesen 400 repülőgépet irányított a harcok helyszínére, mely rövid idő alatt biztosította a légi fölényt a japán légiflottával szemben.
Az offenzíva kezdeti szakaszában a japánok sikeresen megszállták Hunan tartomány majdnem teljes területét, de a kínaiak, gerillataktikához folyamodva hamarosan lelassították a japán előnyomulást. Miután a japán haderő hatalmas veszteségeket szenvedett, a japán hadvezetés elrendelte a visszavonulást, a kínaiak ellentámadása miatt azonban jelentős területeket voltak kénytelenek feladni Hunan tartományból, kis híján Csangsáig vonulva vissza.
Következmények[szerkesztés]
A nyugat-hunani csata következtében a japánok végleg elvesztették a stratégiai kezdeményezés előnyét a kínai fronton. Augusztus elején a kínaiak újabb offenzívát indítottak Kuanghszi tartomány területén, melynek eredményeként majdnem a tartomány teljes területét visszafoglalták. A Hirosima és Nagaszaki elleni atombombatámadást követően azonban a japán császár 1945. augusztus 15-én bejelentette Japán kapitulációját, ezzel véget vetve a második világháborúnak.
Források[szerkesztés]
- Hsu Long-hsuen - Chang Ming-kai: History of the Sino Japanese War (1937-1945). Tajpei, Chung Wu Publishing Co., 1972.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Paul Kennedy brit történész szerint a japán hadvezetés egy alapvető stratégiai hibát követett el azzal, hogy még 1944-45-ben is alapvetően kontinentális jellegű háborút folytatott. Mialatt az amerikai csapatok elfoglalták a stratégiai fontosságú Saipant és Okinawat, a japánok még mindig közel 2 millió fős haderőt állomásoztattak Kínában és Mandzsúriában (Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása. Állami Könyvkiadó, Budapest, 1992.
- ↑ Az Amerikai Egyesült Államok légierője ekkor még nem képezett önálló szervezeti ágat, a Hadsereg (Army) alárendeltségébe tartozott.