Stand-up comedy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A stand-up comedy egy olyan szórakoztató műfaj, amelyben a humorista egyedül, leggyakrabban kellékek nélkül, közvetlenül a közönséghez szólva adja elő műsorát. Az előadó rendszerint gyors tempóban rövid, humoros történeteket mesél el, illetve vicceket vagy ún. egysoros poénokat mond el. A hallott, innen-onnan összeszedett vagy saját maga által kitalált történeteket ismerőseire-rokonaira vonatkoztatja vagy épp magát helyezi ezekbe, mivel a személyes élmény egyes szám első személyben jobban átadható. A stand-up comedy előadásokat leggyakrabban úgynevezett comedy clubokban, bárokban, felsőoktatási intézményekben és színházakban adják elő, bár a helyszínre semmilyen megkötés nincsen.

Az előadó és a közönség között rendkívül szoros kapcsolat van. A nézők elvárása az, hogy a humorista folyamatosan megnevettesse őket. Ha ez nem sikerül, akkor előfordulhat, hogy a közönség bekiabálásokkal cukkolni kezdi az előadót (angolul ez a heckling). A jó komikus ilyenkor képes váltani és a saját javára fordítani a bekiabálásokat, így lépve tovább a hullámvölgyön, és újból megnevettetni a közönséget.

A műfaj leginkább az angolszász országokban népszerű, de az utóbbi években Magyarországon is egyre nagyobb érdeklődés van iránta. A stand-up comedy kifejezésnek egyébkén nincsen elfogadott magyar megfelelője. Többen a dumaszínház vagy a színpadi komédia kifejezést használják. Fábry Sándor megpróbálta elterjeszteni saját ötletét, az "állj ki és mondd" szókapcsolatot, de eddig kevés sikerrel járt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A stand-up comedy gyökerei a vásárokban, varietékben és cirkuszokban fellépő viccmesélő figurákra és bohócokra vezethető vissza, majd a 19. század vége felé kezdett kialakulni erősebben a műfaj az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Humoristák, írók álltak elő monológokkal, így például Mark Twain is elismert és kedvelt előadó volt. A következő nagyobb lépés a műfaj történetében a rádió megjelenése és aranykora jelentette. Ekkor lett rendkívül népszerű például Bob Hope, Fred Allen vagy Frank Fay. Ők mind a varieték világából érkeztek. Ezek kihalásával a műfaj jellemző helyszíne az éjszakai bárok és klubok lettek. Az ötvenes-hatvanas években megjelent a faji kérdés mint humorforrás, és egyre több lett a szexuális témájú tréfa. Ebben az időben lett népszerű például Woody Allen is. Az 1960-as évek második felében több fekete humorista is már vegyes közönség előtt lépett fel és lett népszerű. Phyllis Diller személyében megjelent az első széles körben ismert női előadó is.

A hetvenes években egyre-másra bukkantak fel az újabb sztárok, és a humoristák már nem csak kis bárokat, hanem közepes és nagy színháztermeket is megtöltöttek. Így lett széleskörűen ismert Richard Pryor, Bill Cosby vagy Steve Martin. Az 1980-as években a televízióban is megjelent a műfaj. A Saturday Night Live című tv műsor számos fiatal humoristának nyújtott remek lehetőséget az országos ismertség megszerzésére, így többek között Robin Williams, Eddie Murphy, Jerry Seinfeld és Billy Crystal is próbára tette magát.

Az 1990-es évekre szinte minden amerikai városban volt legalább egy comedy club. A műfaj képviselőinek száma többszörösére ugrott, és a minőség fel is hígult. A tehetséges előadók jól kerestek és tömegek előtt léptek fel, a kevésbé népszerűek viszont gyakran nehezen találták meg saját közönségüket. Ugyanebben az időszakban alakult ki egy alternatív stílus is, ami a személyes sértegetésekre épült. A Comedy Central kábeltelevízió csatorna egyre népszerűbbé vált, így újabb tehetségek jutottak lehetőséghez. A csatornán volt látható például Chris Rock, Dave Chappelle vagy Dane Cook.

A műfaj népszerű volt és szintén nagy hagyományokra tekintett vissza Kanadában és az Egyesült Királyságban is. A műfaj ismertebb művelői ezekben az országokban Peter Sellers, Jim Carrey, Eddie Izzard, Jennifer Saunders vagy Rowan Atkinson.

A stand-up comedy stílus a 2000-es években sem vesztett népszerűségéből, az internet adta lehetőségek új felületet adtak a humoristáknak. Ekkortól kezdett egyre ismertebb lenni a műfaj Magyarországon is, ahol korábban ehhez hasonló humort kizárólag Hofi Géza művelt.

A műfaj Magyarországi vonatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hofi Géza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Hofi Géza

A hetvenes-nyolcvanas években Hofi Géza művelte magas szinten a műfajt. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sokuk aranylemez lett. 1983-ban Ádám Ottó szerződtette a Madách Kamara Színházhoz, ahol saját szövegével és dramaturgiájával állt a közönség elé. A Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta sikerrel, 1987 októberétől az Élelem bére c. estjét ennél is többször. Hofi a rendszerváltozás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott. Átesett egy szívinfarktuson, szemműtéten, és csak 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott haláláig.

Maksa Zoltán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Maksa Zoltán

Fábry Sándor, Hajós András[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilencvenes évek elején figyeltek fel először Fábry Sándor humorára, hamarosan a Rádiókabaréban szerepelt számos magánszámmal. A Merlin Színházban A pincér közbeszól című improvizatív önálló esttel lépett fel, a közelmúltban pedig az Új Színházban tartott önálló komédiás estet A Fábry címmel. 1998 óta önálló műsora van a TV-ben Esti Showder Fábry Sándorral címen, melyben viccekkel és sztorikkal színesített monológgal nyit. A műsorban több fiatal humorista jutott bemutatkozó lehetőséghez.

Két önálló műsorral jelentkezett Hajós András is, először a Magánszámmal a TV2-n, majd a Késő este Hajós Andrással a Viasat3 műsorán.

Dumaszínház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Dumaszínház

2003 végén nyitotta meg kapuit a Godot Kávéház Budapesten, amely a stand-up comedy műfaj képviselőinek kívánt fellépési lehetőséget biztosítani, és egyben népszerűsíteni a stílust. Azóta a Dumaszínház gyűjtőnév alatt egy országos comedy club hálózat alakult ki. A hálózat részét képezi a Godot Dumaszínház mellett többek között a Repeta Dumaszínház, a Hemingway Dumaszínház, a Zappa Café Dumaszínház, a nyíregyházi Index Café Dumaszínház, a szombathelyi Palace Dumaszínház, a veszprémi Diákcentrum Dumaszínház, a békéscsabai Phaedra Dumaszínház, a csornai Műkő Dumaszínház, a szolnoki Student Főiskolás Klub Dumaszínház, a gödöllői Trafó Dumaszínház a debreceni Lovarda Dumaszínház és a szentendrei Café Rodin Dumaszínház.[1] A Dumaszínház kereteiben több mint 20 állandó, és számos vendég fellépő lép színpadra. Ismertebb fellépők többek között: Aranyosi Péter, Badár Sándor, Beliczai Balázs, Bödőcs Tibor, Csenki Attila, Kiss Ádám, Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely, Felméri Péter.[2]

Stand Up Brigád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Stand Up Brigád

A Stand Up Brigád egy független humoristákból létrejött stand-up comedy társulat, mely fő céljának a pesti kabaré több mint 100 éves hagyományainak ápolását, a stand-up comedy fiatal tehetségeinek pályára segítését és szakmai támogatását tartja. Fellépőik között, megtalálhatóak többek között a Showder Klub , a Comedy Central , és a Magyar Rádió Rádiókabaréjának ismert előadói, a Magyar Rádió Humorfesztivál nyertes humoristái valamint fiatal, feltörekvő humortitánok. A társulat tagjai: Beleznay Endre , Erdei Sándor (humorista) , Gulyás Zoltán , Köleséri Sándor , Kövesdi Miklós Gábor , Markó Dániel , Orosz György , Polgár Péter , Somogyi András , Szente-Veres Adrienne , Szép Bence , Szikra László , Tényi Anett , Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József .

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]