Solymossy Sándor (néprajzkutató)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a néprajzkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Solymossy Sándor (egyértelműsítő lap).
Solymossy Sándor
Született1864. augusztus 28.[1]
Pest
Elhunyt1945. április 9. (80 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • néprajzkutató
  • tanár
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Solymossy Sándor (Pest, 1864. augusztus 28. – Budapest, 1945. április 9.)[3] magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Kutatási területe[szerkesztés]

Néphit-, népmese- és népballada-kutatás. A néprajz és az összehasonlító néprajzi kutatás elméleti, módszertani kérdései.

Életpályája[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott magyar-német szakon. Okleveles magyar-német szakos tanári oklevelet, majd doktorátust szerzett. 1894-1898 között a pozsonyi kereskedelmi akadémián tanított. 1900-tól Budapesten tanított a felsőipari iskolában, majd a polgári iskolai tanárképzőben. 1922-ben “Ethnologia” tárgykörből a budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták. Legtöbb tudományos dolgozata rendszeresen az Ethnographia c. néprajzi szakfolyóiratban jelent meg. 1919-től 1931-ig ő szerkesztette az Ethnographia c. szakfolyóiratot. 1919-ben az MTA levelező-, majd 1933-tól az MTA rendes tagjai sorába választották.

1929-ben Klebelsberg Kunó létrehozta a Néprajzi Intézetet a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, 1929. augusztus 30-án, az intézet élére kinevezte Solymossy Sándort nyilvános rendes tanárnak. A magyarországi felsőoktatásban a szegedi volt az első néprajzi intézet. 1930-tól lett az ő intézetében díjtalan gyakornok Bálint Sándor, majd az ő ösztönzésére nyújtotta be magántanári eljárásra vonatkozó kérvényét, Bálint Sándor 1934 májusában nyert magántanári képesítést Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben Solymossy intézetében. 1931-ben Cs. Sebestyén Károlyt habilitálta Solymossy egyetemi magántanárrá A magyar tárgyi néprajz témakörből.

Solymossy Sándor kiváló előadó és néprajzkutató volt. 1930-1934 között szemeszterenként heti két előadást és egy szemináriumot tartott, nála ismerkedtek meg a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai, köztük Ortutay Gyula, Baróti Dezső, Buday György, Radnóti Miklós, Tolnai Gábor, Tomori Viola, Reitzer Béla, az európai népek és a természeti népek kultúrájával.[4] 1934. október 1-jén nyugdíjazták, ezt követően a szegedi néprajzi intézet, mint önálló intézmény működése hosszú éveken keresztül szünetelt, egészen 1947-ig.[5]

1945-ben halt meg Budapesten agyvérzés, prosztatatúltengés következtében, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.[6]

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés]

Főbb munkái (válogatás)[szerkesztés]

Hófehérke és a vasorrú bába
  • Úti rajzok épek Boszniából, Horvátországból és Dalmácziából; Pesti Könyvny., Bp., 1901
  • A líra és az epika eredetéről. Ethnographia, 1905-1906
  • Arany János népiessége. Ethnographia, 1917
  • Magyar és francia folklor-egyezések. Ethnographia, 1921
  • Keleti elemek népmeséinkben. (A népmesekutatás 100 éves jubileumára). Ethnographia, 1922
  • A matriachatus nyomai a folkloreban. Társadalomtudomány, 1922
  • Ősi temetkező mód emléke folklorunkban. Társadalomtudomány, 1923
  • A vasorrú bába és mithikus rokonai. Ethnographia, 1927
  • Bevezetés a néptudományba. Napkelet, 1929
  • Ugrische Elemente im ungarischen Volkstum. Fenno-Ugrica, 3. 1931
  • A magyar ősvallás. Magyar szemle, 1932
  • A népmese és a tudomány. Budapest, 1938. (Ser. Kis Akadémia Könyvtára. 28.)
  • A "vasorrú bába" és mitikus rokonai. Válogatott tanulmányok; vál., sajtó alá rend. Horváth Ildikó, előszó Verebélyi Kincső; Akadémiai, Bp., 1991 (Hermész könyvek)
  • A magyar ősi hitvilág; Nemzeti Örökség, Onga, 2017
  • A népmese és a tudomány; Nemzeti Örökség, Onga, 2017

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13955.htm, Solymossy Sándor, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  3. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 1647/1945. folyószáma alatt.
  4. ↑ Juhász Antal i.m. nyomán.
  5. ↑ Főleg anyagi ok miatt, a budapesti egyetemre szervezték át Solymossy Sándor státusát Györffy István számára, 1934-től Budapesten alakult Néprajzi Intézet.
  6. ↑ Jeles emberek síremlékei a Kerepesi temetőben. [2008. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)

Források[szerkesztés]

  • Szegedi egyetemi almanach /JATE. Szeged, 1996. 1. köt. 559 p. ISBN 9634820379 Solymossy Sándor szócikk ld. 194. o.
  • Juhász Antal: Néprajz.In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998. Szeged, Mészáros Rezső, 1999. Juhász Antal Néprajzról szóló történeti összefoglalóját lásd 173-183. p.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Solymossy_Sándor_(néprajzkutató)&oldid=26776204”