Sas-kövi-barlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Csigabi (vitalap | szerkesztései) 2021. február 2., 22:22-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Sas-kövi-barlang
A Sas-kövi-barlang bejárata
A Sas-kövi-barlang bejárata
Hossz63,2 m
Mélység10 m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
TelepülésSzentendre
Földrajzi tájVisegrádi-hegység
Típusmesterséges
Lelőhely-azonosító11554
Elhelyezkedése
Sas-kövi-barlang (Magyarország)
Sas-kövi-barlang
Sas-kövi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 01″, k. h. 19° 04′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 01″, k. h. 19° 04′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sas-kövi-barlang témájú médiaállományokat.

A Sas-kövi-barlang üreg, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Nem barlang. A Visegrádi-hegység egyik régóta ismert ürege. Valószínűleg teljesen mesterséges üreg, bányatáró. Régészeti és helytörténeti jelentőségű.

Leírás

A Sas-kő Szentendre központjától körülbelül három kilométerre, északra, a Nyerges-hegy délkeleti oldalán található. A Sas-kő voltaképpen egy hosszú, ívelt sziklafal. A fal és az előtere olyan, mintha régen itt kőbányászás folyt volna.

A gyalogosan érkezőknek a H5-ös HÉV végállomásától a Pismányba induló buszra kell felszállni és a végállomásig menni. Innen gyalog a Cseresznyés út felé. Kocsival a 11-es főútról a Pismány táblánál, felfelé a Cseresznyés úton. A tetőhöz közeledve jobbra kell letérni, innen murvás út vezet a Tyukosdűlő útig. A kocsit itt le lehet tenni. Innen már látható a szürkés sziklafal és az elkerítetlen telkek mellett található egy ösvény, amelyen fel lehet jutni az üreghez.

A tágas folyosóban lejtősen, lefelé lehet haladni 14 métert, ahol a folyosóban egy iránytörés van. Az iránytörésben balra visszafordulva a szemben lévő falon, de különösen fent, a főtében, egy érdekes, fehér színű telér maradványai láthatók. Az iránytörés után a folyosó továbbra is csaknem az eredeti irányba tart, de a méretei kisebbek. A bal oldalon, lent egy öt méter hosszú, jobbra elhajló, kuszoda jellegű vakág ágazik ki. Négy méterrel tovább haladva, szintén a bal oldalon egy ferdén, lefelé tartó, kőzettörmelékkel kitöltött, szűk járat látható, amelynek a hossza ismeretlen.

Az iránytörés után a tufát, eleinte csak a bal oldalban, majd tovább az egész táróban felváltja a szálban álló andezit. Az első vakág már teljesen andezitben van, de itt még a jobb oldal tufában. Az eltömődött kis oldalág után, hét méterre található egy csaknem négy méter hosszú, kellemetlenül alacsony, köves kuszoda. A kuszoda után omladékköveken felmászva egy jókora terembe lehet jutni, amely valószínűleg felharapódzó omlással jött létre. A talpszintje nagyon lejt, majd jobbra, lenn egy másfél méter mély gödörbe lehet lemászni. A gödör alján kellemetlen szűkületen átbújva egy 40 centiméteres letörés után egy kis kőfülkében ér véget az üreg.

Hossza 63,2 méter és mélysége 10 méter. A régészeti lelőhely azonosító száma 11554.

1976-ban volt először Sas-kövi-barlangnak nevezve az üreg az irodalmában. Előfordul irodalmában Boldog tanya (egy régebben a bejárata mellett található márványtábla alapján), Harapovácsi barlang (Schőnviszky 1937), Macskaluk (Bertalan 1976), Macska-lyuk (Eszterhás 1989) (ez utóbbi két név nem ennek az üregnek, hanem a közeli Macska-lyuknak a neve), Orlováci-barlang (Bertalan 1976), Saskövi-barlang (Mezei, Páli 1955), Saskövi barlang (Schőnviszky 1937), Sas-kői-barlang (Eszterhás 1989), Saskői barlang (Kessler 1931) és Saskői-barlang neveken is.

Keletkezés

A keletkezéséről háromféle teória látott napvilágot:

1. Természetes eredetű. Létezését Schőnviszky László (1955) szerint a víz oldó és kilúgozó munkájának köszönheti. A Sas-kövi-barlang egy andezittufában lévő kalcitér mentén keletkezett. Ez a kalcitér egyébként a barlangban ma is megtalálható. Vastagsága 15–30 centiméter. Víztiszta, kristályos. A barlangot magába foglaló andezittufa andezittöredékeket és apró fehér amfiboltűcskéket tartalmaz. Beljebb azután változik a helyzet. A nyílástól 10 méterre, felül egy sárgás-fehér mészkőréteg alkotja a barlang falát. Kis kalcitfészkekkel és egész kicsiny andezitzárványokkal. Maga a barlang jó része egy zsíros tapintású, szürkés agyagrétegben keletkezett. Ez az agyag erősen mállott andezittufa. A savpróbára nem reagált, mésztartalma nincs, ellenben az említett kristályos kalcitér ebben található.

2. Mesterséges eredetű. Vastagh Gábor és Wein György szerint mesterséges és tévesnek tartják Schőnviszky barlangkeletkezési elméletét. Épp ezért barlangnak sem lehetne nevezni. Erdélyi István szerint is mesterséges bányatáró, viszont a bejárat melletti sziklafal nem faragott. Gönczöl Imre véleménye szerint nem a tufa bányászásához hajtották a tárót, hiszen ott volt szabadon a sziklafal. Talán inkább azt a telért követték, ami a barlangban látható.

3. Természetes eredetű, amit később mesterségesen átalakítottak. Gallus Sándor szerint a barlang az andezittufa és láva rétegekben alakult ki a víz vájó hatására. Az eredetileg elég szűk barlangot aztán az aránylag könnyen vájható tufában egy szakaszon megszélesítették és mellékjáratokat fúrtak hozzá.

Kutatástörténet

A Sas-kő sziklafalát Koch Antal is ismerte, aki földtani kutatásokat végzett itt az 1871–1874-es években. Szerinte ez a fal természetes letörés, vagy egy régi, elhagyott kőbánya lehetett. Az üreget nem említette. Az első írott említése az 1920-ban kiadott Barcza Imre és Thirring Gusztáv által írt könyvben van, akik a barlangnak leírt üreg végén egy víznyelő tölcsért véltek felfedezni. 1921-ben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület tagjai sok pilisvidéki barlang térképezését kezdték el, pl. elkészítették a Saskői barlang alaprajz térképét maguk szerkesztette teodolit segítségével. Schőnviszky László 1933-ban ismertette az üreget a Magyar Barlangkutató Társulatban. Gallus Sándor 1939-ben próbaásatásokat végzett Sashegyi Sándor kezdeményezésére, amelynek során két kis silextöredéket és madárcsontokat talált a bejárat előtt. Szükségesnek tartotta még egy komolyabb ásatás végzését.

Az üreg belseje

A Szentendrei Ferenczi Múzeum Adattárában található egy 1943-ban készült felmérés, amely szerint az enyhén lejtő táró körülbelül 50 méter hosszú. Annak idején itt a Kárpát Egyesület pihenőt létesített és táblával is megjelölte. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy 1962-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának tagjai munkatúrát vezettek benne. Az 1976-ban napvilágot látott Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a Szentendre-Visegrádi-hegységben lévő üreg Sas-kövi-barlang néven és az üreggel foglalkozó 5 irodalmi mű felsorolásával.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Visegrádi-hegységben és a Pilis hegységben, Szentendrén elhelyezkedő Saskövi-barlang további nevei Macskaluk és Orlováci-barlang. Szentendrétől É-ra, a Nyerges DK-i szirtjében, a Sas-kőben, az orlováci elhagyott kőbánya talpszintjén, 310 m tengerszint feletti magasságban van bejárata. 46 m hosszú, 4 m mély, folyosószerű és nagyrészt mesterséges barlang. A kézirat üregre vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel az üreg Saskövi-barlang néven Macskaluk, Orlováci-barlang névváltozatokkal és térképen van feltüntetve helye.

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában szerepel a 4900-as barlangkataszteri területen lévő, andezitben és andezittufában keletkezett Sas-kői-barlang, amelynek Macska-lyuk és Orlováci-barlang a névváltozata, és amely 48,3 méter hosszú, ismeretlen mély, ismeretlen magas. A Visegrádi-hegység 16 nemkarsztos barlangja közül az egyik és Szentendre három nemkarsztos barlangja közül az egyik. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című, 1993-as kéziratban az olvasható, hogy a 4900-as barlangkataszteri területen lévő, szentendrei Sas-kői-barlang andezitben és andezittufában jött létre, 48,3 méter hosszú és 1,5 méter magas. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. Az 1994-ben megjelent Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról szerint az 1994. nyári állapot alapján Magyarország 8. leghosszabb vulkanikus kőzetben kialakult barlangja a Sas-kői-barlang (Szentendre). Andezittufában alakult ki a 48 m hosszú barlang. A fontosabb hazai vulkanikus kőzeteket és azok jelentősebb barlangjait bemutató térképen látható a Sas-kövi-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Gönczöl Imréék 1997. július 7-én tanulmányozták, felmérték és leírást készítettek róla a XIII. Vulkánszpeleológiai Tábor alatt. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel az üreggel foglalkozó 39 darab írás megjelölésével. A 366., a 385., a 396., a 458., a 498. és az 512. tételek nem említik, a 363., a 384., a 395., a 457., a 497. és az 511. tételek említik. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Pest megyében lévő Szentendrén elhelyezkedő és 11554 lelőhely-azonosítójú Sas-kövi-barlang a mesterséges üregként nyilvántartott régészeti lelőhelyek közé van sorolva.

A 2014. évi Karsztfejlődésben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy a Visegrádi-hegység 2. leghosszabb barlangja a 63 méter hosszú és 10 méter mély barlang. Nagy sajtóvisszhangot kapott genetikai vitája miatt. Sok tektonikus barlang és tektonikailag előre jelzett barlang ismert a hegységben, mint például a Sas-kövi-barlang. A Visegrádi-hegység 101 barlangjának egyike a szentendrei barlang, amely 63,2 méter hosszú és 10 méter mély. A publikációhoz mellékelt, a Visegrádi-hegység 10 métert meghaladó barlangjainak elhelyezkedését bemutató ábrán látható helye.

Irodalom

További irodalom

  • Barcza Imre – Thirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke. Budapest, 1924. (2. kiadás.) 131., 143., 176. old.
  • Eszterhás István: Vulkánszpeleológia. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tanfolyami jegyzete. Budapest, 1994. 49 old.
  • Incze Attila: Ércesedési nyomok vizsgálata a Visegrádi-hegységben. Kézirat, szakdolgozat a JATE-n, Szeged. 1990.
  • Kunsági Viktor: Útközben hallottuk. Természetjárás, 1956. június. (2. évf. 6. sz.) 15. old.
  • Michnai Attila: Pomáz – Holdvilág-árok, Nagy-szikla. Kézirat. Budapest, 1981. (Ásatási napló a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában.)
  • Skerletz Iván: Ismeretlen kaptárkő a Dunakanyarban. Dunakanyar, 1978. 36–37. old.
  • Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Budapest, 1938. 32., 35–36., 39., 40., 189., 190., 284., 297. old.
  • Thirring Gusztáv szerk.: A Pilis – Visegrádi-hegység részletes kalauza. Budapest, 1929. 91., 105., 141. old.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sas-kövi-barlang&oldid=23514549”