STS–87

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–87
Sts-87-patch.png
STS-87 crew.jpg
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Columbia
A repülés paraméterei
Start 1997. november 19. 19:46 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-B
Keringések száma 252
Leszállás
ideje 1997. december 5. 12:20 UTC
helye Kennedy Űrközpont
Időtartam 15 nap 16 óra 35 perc 01 mp
Megtett távolság 10 500 000 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–86
STS–89

Az STS–87 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 88., a Columbia űrrepülőgép 24. repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 15 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Leonyid Kosztyantinovics Kadenyuk volt az első ukrán űrhajós.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997. november 19-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 273 kilométer, az apogeuma 279 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 123 244 kilogramm, leszálló tömeg 114 163 kilogramm. Szállított hasznos teher 6551 kilogramm

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Spacelab (USMP–4) mikrogravitációs laboratóriumban a legénység anyagtudományi és biológiai (láng és folyadék, szójabab és a moha) kísérleteket végzett. A programot készítette és irányította a Marshall Space Flight Center (Huntsville, Alabama).
  2. Advanced Automated Directional Solidification Furnace (AADSF) – anyagtudományi kísérlet félvezető kristályok előállítására (hevítés, hűtés).
  3. Confined Helium Experiment (CheX) – folyadék kísérlet hélium nemesgázzal (gáz-folyadék, folyadék-gáz).
  4. Isothermal Dendritic Growth Experiment (IDGE) – izotermikai dendritikus kristálynövekedési, anyag tulajdonsági kísérletek (fémek, ötvözetek). A MEPHISTO rendszer mérte a kísérleti anyagok hőmérsékletét, sebességét (olvadás, kristályosodás), megszilárdulás előtti alakját, az űrállomáson jelen lévő rezonanciák zavtényezőit.
  5. Space Acceleration Measurement System (SAMS) – célja, hogy mérje és rögzítse az USMP–4-re ható mikrogravitációs gyorsulási tényezőket.
  6. Orbital Acceleration Research Experiment (OARE) – a mikrogravitációs környezetben fellépő rezgések mérése, elősegítve a kutatási folyamtok pontosságát.
  7. Shuttle Ozone Limb Sounding Experiment (SOLSE) – a Föld felső légréterében (20–50 kilométer) meghatározni, térképezi az ózon jelenlétét.
  8. Loop Heat Pipe (LHP) – folyadékokkal történő hőenergia továbbításának kísérlete. Sodium Sulfur Battery Experiment (NaSBE) – nátriumkén akkumulátor kísérlet.
  9. Turbulent Gas Jet Diffusion Flames (TGDF) – Get Away Special hordozó tartály. Zárt tartályokban végrehajtott tűz kísérletek.
  10. Get Away Special (GAS G – 036) tartályokban ellenőrzött anyag kísérletek végzése (folyadékok, aszfalt, cement).
  11. Middeck Glove Box (MGBX) – az anyagtudományi és biológiai kísérletek feltételeit biztosította. A nem elegyedő folyadékok mikrogravitációs feldolgozása. Különféle anyagok viselkedésének vizsgálata tűzben.
  12. Collaborative Ukraine Experiment (CUE) – növény kísérletek palántákkal; zárt tartályokban elhelyezett magokkal, csírákkal.
  13. Robotic Camera (AERCam Sprint) – az űrséta (EVA) alatt végrehajtott feladatokat rögzítette. A 35 kilogrammos, lassan mozgó gömb alakú jármű, kettő televíziós kamerájával felvett képeket a vezérlőrendszerhez továbbította. Az űrhajósokat rádión tájékoztatták a látottakról. Repülő mozgását Steven Lindsey az űrrepülőgép pilótafülkéjéből, 12 kis nitrogén gázüzemű fúvókával biztosította. 30 perces szolgálatot teljesített.

Űrséták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első űrséta egy nem tervezett program volt. A Spartan–201–4 pályairányba állítását követően nem stabilizálódott (bukfencezett), a manipulátor kar nem tudta visszanyerni. A két űrhajós kézzel elfogta, kikötötte és a raktérbe irányította. Első alkalommal végzett űrsétát Japán űrhajós. Második űrsétán (kutatás, kísérlet) a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építéséhez, karbantartásához szükséges eszközöket, módszereket gyakorolták. Végrehajtották az STS–80 küldetése alatt (beragadt zsiliphez ajtó) elhagyott programot. Tesztelték a mandzsettára szerelt laptop alkalmazhatóságát, az űrruha hőszigetelését (hideg elleni védelem), valamint alkalmazták a Robotic Camerát.

(zárójelben a dátum és az időtartam)

Műhold[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tehertérben rögzített tudományos műholdat Kalpana Chawla által működtetett Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították.

Spartan–201–4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA Spartan programjának célja, hogy egy egyszerű, olcsó, az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátor karjával pályába állítható/visszanyerhető, többször felhasználható kísérleti űreszközt, platformot (független űrlaboratóriumot) alkalmazzanak. Visszanyerés után vizsgálati (kiértékelés) céllal a Földre szállítsanak. A Spartan–1 platformot az STS–51–G küldetése során állították pályairányba.

A tudományos műholdat a NASA–GSFC gyártotta, üzemeltette a NASA–OSF. Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (Spartan–201–4); Spartan–201–4 (1997-073B). Kódja SSC 25062.

Az űrhajósok november 21-én az űrrepülőgép rakteréből kiemelve szabad pályába állították. Beállítási hiba miatt a pályairányba emelt Spartan–201–4 automatikusan induló tájoló egysége nem indult (a platform bukfencezett). A manipulátor kar nem tudta elfogni, ezért egy nem tervezett űrsétát hajtottak végre. A kézzel visszanyert platformot egy horgony segítségével a raktérbe rögzítették. December 2-án a manipulátor kar végére rögzítve kiemelték az űrrepülőgép rakteréből, hogy a tervezett programjából többet is elvégezhessen. Az orbitális egység pályája megegyezett az űrrepülőgép pályájával. Feladata: a Nap légkörének, a napkoronának, a napszélnek ultraibolya tartományban történő spektrométeres és koronográf vizsgálata. További programelemek voltak: a világűr rádiófrekvenciás vizsgálata, lézeres irányító rendszer tesztje, automatizált eszközök tesztje.

Előző platform a Spartan–201–3 (1995-048B), a következő platform a Spartan–201–5 (1998-064C).

Tizenötödik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997. december 5-én a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 15 napot, 16 órát, 35 percet és 01 másodpercet töltött a világűrben. 10 500 000 kilométert (6 500 000 mérföldet) repült, 252 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–87 küldetéssel együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kevin Richard Kregel (3), parancsnok
  • Steven Wayne Lindsey (1), pilóta
  • Winston Elliott Scott (2), küldetésfelelős
  • Kalpana Chawla (1), küldetésfelelős
  • Takao Doi (1), küldetésfelelős
  • Leonyid Kosztyantinovics Kadenyuk (1), kutatásfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–87 témájú médiaállományokat.
  • STS–87. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  • STS–87. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  • STS–87. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  • STS–87. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  • STS–87. nss.org. (Hozzáférés: 2013. november 20.)