Sünhalfélék

Sünhalfélék
	; Diodon nicthemerus
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Rend:	Gömbhalalakúak (Tetraodontiformes);
Alrend:	Tetraodontoidei;
Család:	Sünhalfélék (Diodontidae);
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Sünhalfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sünhalfélék témájú médiaállományokat.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Diodon holocanthus

Cyclichthys spilostylus

A sünhalfélék (Diodontidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjéhez tartozó család.

[szerkesztés] Előfordulásuk

A sünhalfélék a világ trópusi tengereiben főként korallzátonyokon élnek. A tengeráramlatok olykor a mérsékelt égövi tengerekbe is elsodorják őket. A sünhalaknak nemigen van gazdasági jelentőségük, csak az emléktárgykészítők tevékenysége fenyegeti őket. Japánban a sünhalakat csemegének tartják.

[szerkesztés] Megjelenésük

A sünhalfélék hossza többnyire 30 centiméter, maximum 90 centiméter. A tüskék hossza legfeljebb 5 centiméter. Legtöbbjüknek világos az alapszínük, és sötét foltok díszítik. Fejük lekerekített, az ajak csőrszerűen előredomborodik. Mindkét állkapocsban egy-egy szilárd fogazott lemez ül, melyekkel a hal korallágakat harap le a zátonyról, vagy darabokat tör le a kagylóhéjból. A pikkelyekből módosult tüskék egyes fajoknál merevek, míg másoknál mozgathatók. Úszóik kicsik és gyengék. A sünhalak rossz úszók, és tehetetlenek a tengeráramlatokkal szemben. Ennek ellenére élénken és ügyesen mozognak a vízben. Rezgő uszonyaikkal bárhova elmanővereznek. Ha nem fenyegeti veszély, a sünhalak ernyedt tüskéi szorosan a testükre simulnak. Ha megzavarják, a halak csaknem pukkadásig teleszívják a gyomrukat vízzel. A sünhalfélék, a bőrükben és a májukban méreganyagot termelnek.