Sávos tőkehal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sávos tőkehal
Pollachius pollachius 02.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Tőkehalfélék (Gadidae)
Nem: Pollachius
Nilsson, 1832
Faj: P. pollachius
Tudományos név
Pollachius pollachius
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Gadus lycostomus Faber, 1828
  • Gadus pollachius Linnaeus, 1758
  • Gadus viridis Gronow, 1854
  • Merlangus pollachius (Linnaeus, 1758)
  • Pollachius linnei Malm, 1877
  • Pollachius typus Bonaparte, 1846
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sávos tőkehal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sávos tőkehal témájú kategóriát.

A sávos tőkehal (Pollachius pollachius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjába tartozó faj.

A Pollachius halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sávos tőkehal az Észak-Atlanti-óceánban él; Izlandtól a Feröer-szigetekig és Norvégiáig, délen pedig a Vizcayai-öbölig. Ezt a halat már a Balti-tengerben is észrevették Lengyelország, Lettország és Észtország közelében.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

kifogott példány

Általában 75 centiméter hosszú, de akár 130 centiméteresre is megnőhet. Legfeljebb 18,1 kilogramm súlyú. 52-55 csigolyája van. Az alsó állkapcsa hosszabb, mint a felső állcsont. Az állán nincsen tapogatószála. Az oldalvonal az egész test hosszában húzódik, de a mellúszóknál ívet ír le. A mellúszók tővénél nincs fekete pont. A hátúszók között nincs nagy rés; úgyanígy a farok alatti úszók esetében is. Fején érzékelő pórusok vannak. Színezete változó. Háti része sötét, oldalai és hasa ezüstös-szürkék. Testének felső részén sárga vagy narancssárga sávok vagy foltok láthatók. Az oldalvonal zöldes. Mindegyik úszója egyformán sötét, kivéve a mellúszókat, amelyek sárgásak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a mérsékelt övi tengerihal 200 méteres mélységekbe is leúszik, azonban, csak 40-100 méteres mélységekben tartózkodik. Az ivadék életének első 2-3 évét a partok közelében tölti; algák és repedésekben meghúzódva. A folyótorkolatokba is beúszik. Gyakran rajokba verődik, és a fekete tőkehallal (Pollachius virens) is társul; de magányosan is látható.

A „hangoskodó halak” közé sorolják, mivel képes töbféle hangot is kiadni. Főleg az ivadék „hangoskodik” táplálkozás közben.

Legfeljebb 8 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sávos tőkehal az ívási időszakban nagy rajokat alkot. Lehet, hogy vándorol is.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a hal gazdaságilag nem olyan értékes, mint a fekete tőkehal és az atlanti tőkehal (Gadus morhua), azonban szárítva igen jó ízű. A legtöbbször véletlenül kerül a hálókba, a két másik hal halászatákor. A sporthorgászok kedvelik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]