Atlanti tőkehal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Atlanti tőkehal
Gadus morhua-Cod-2-Atlanterhavsparken-Norway.JPG
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Tőkehalfélék (Gadidae)
Nem: Gadus
Linnaeus, 1758
Faj: G. morhua
Tudományos név
Gadus morhua
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Asellus major
  • Gadus arenosus Mitchill (1815)
  • Gadus callarias Linnaeus V1758)
  • Gadus callarias hiemalis Taliev, 1931
  • Gadus callarias kildinensis (Derjugin, 1920)
  • Gadus heteroglossus (Walbaum, 1792)
  • Gadus morhua callarias (Linnaeus, 1758)
  • Gadus morhua kildinensis (Derjugin, 1920)
  • Gadus morhua morhua (Linnaeus, 1758)
  • Gadus morrhua Linnaeus (1758)
  • Gadus nanus Faber (1829)
  • Gadus ruber Lacepède, 1803
  • Gadus rupestris Mitchill, 1815
  • Gadus vertagus Walbaum, 1792
  • Morhua punctatus Fleming, 1828
  • Morhua vulgaris Fleming, 1828
  • Morrhua americana Storer, 1839
  • Morrhua vulgaris Fleming, 1828
Elterjedés
Élőhelye
Élőhelye
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Atlanti tőkehal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlanti tőkehal témájú kategóriát.

Az atlanti tőkehal (Gadus morhua) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjába tartozó faj.

A Gadus halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az atlanti tőkehal legfőbb elterjedési területe az Észak-Atlanti-óceán és a Jeges-tenger. Nyugaton az Ungava-öböltől és Új-Fundlandtól az Észak-Karolina-i Hatteras-fokig; keleten pedig a Barents-tenger-i Spitzbergáktól és Medve-szigettől délre a Vizcayai-öbölig honos. A hal Grönland és Izland körül is gyakori.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gadus morhua maris-albi
  • Gadus morhua morhua
  • Gadus morhua kildinensis

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek a halnak a teste megnyúlt, áramvonalas, feje erőteljes, hosszú. 51-55 csigolyája van. Szemének átmérője rövidebb, mint a szájnyílás oldalról nézve. Felső állkapcsa előreugrik, állán erőteljes tapogatószál látható. Oldalvonala a 2. hátúszó alatti részig ívben görbült, azután egyenesen folytatódik. Három, szorosan egymás mellett elhelyezkedő hátúszójának széle lekerekített. Hossza az Atlanti-óceán északnyugati részén maximum 2 méter, súlya 95-96 kilogramm, míg az Északi-tengerben hossza 80 centiméter körüli (6-10 éves korban). 31-74 centiméteresen számít felnőttnek. Háti része barnás, zöldes vagy szürkés. Oldalai világosabbak vagy ezüstösek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az atlanti tőkehal a parti vizektől 600 méter mélységig (esetenként mélyebben is, de leginkább 150-220 méter között) fordul elő, a tengerfenék közelében és a nyílt vízben egyaránt. A fiatal halak gyakran sekély vizekben tartózkodnak, ahol bőven van tengerinövényzet, kavicsok és rések, ahová elbújhatnak a ragadozók elől. A legtöbb törzs ívása tavaszra esik (4-6 Celsius fokos vízhőmérsékleten). Az atlanti tőkehal a tengerfenék apró állataival táplálkozik, néha saját fajtársát is felfalja. Nem vándorol élőhelyétől 200 kilométernél távolabbra.

Legfeljebb 25 évig él.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a halfaj igen értékes az ipari mértékű halászat számára. A sporthorgászok is kedvelik. Az atlanti tőkehalat tenyésztik is. Frissen, fagyasztva, sózva, füstölve vagy szárítva árusítják. Sülve, főve fogyasztható.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993. 
  • Gadus morhua (angol nyelven). ucd.ie. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]