Rubídium-karbonát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
rubídium-karbonát
Rb+.svg
rubídiumion
Carbonat-Ion.svg
karbonátion
Kémiai azonosítók
CAS-szám 584-09-8
PubChem 11431
ChemSpider 10950
RTECS szám FG0650000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Rb2CO3
Moláris tömeg 230,945 g·mol−1
Megjelenés fehér por, nagyon higroszkópos
Sűrűség 3,55 g·cm−3[1]
Olvadáspont 837 °C [4]
Forráspont 900 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) * nagyon jól oldódik (4500 g·l−1 oldódik 20 °C-on)[2]
Veszélyek
EU osztályozás nincs listázva
Főbb veszélyek irritáló
R mondatok R36/37/38
S mondatok S26S37/39
Lobbanáspont nem gyúlékony
LD50 2630 mg·kg−1 (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Azonos kation rubídium-oxid
rubídium-hidroxid
Azonos anion lítium-karbonát
nátrium-karbonát
kálium-karbonát
cézium-karbonát
Rokon vegyületek rubídium-hidrogénkarbonát
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standard állapotra (25°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete Rb2CO3. Stabil, nem különösebben reakcióképes, vízben nagyon jól oldódó vegyület. A rubídiumot általában rubídium-karbonátként lehet megvenni.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ammónium-karbonát és rubídium-hidroxid reakciójával állítható elő:[5]

\mathrm{(NH_4)_2CO_3 + 2 \ RbOH \longrightarrow Rb_2CO_3  + 2 \ NH_3 + 2 \ H_2O}

Vagy rubídium-oxalát oxidációjával:

\mathrm{2 \ Rb_2C_2O_4 + O_2 \longrightarrow 2 \ Rb_2CO_3  + 2 \ CO_2}

A természetben a lepilodit ásványban fordul elő a kálium-karbonáttal és a cézium-karbonáttal keveredve. Majd a lepidolitot feldolgozva nyerik ki a rubídium-karbonátot.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rubídium-karbonát egy fehér színű, szagtalan, levegőre, nedvességre érzékeny higroszkópos, szilárd anyag. Három különböző kristályszerkezete van, szobahőmérsékleten csak az alfa fordul elő. Tércsoport: P21/c. (Rács paraméterei: a = 734,4 pm, b = 1011,6 pm, c = 587,26, elemi cellája négy atomot tartalmaz,) Pnma és P63/mmc. melyek megegyeznek a kálium- és cézium-karbonátéval.[6]

100 g abszolút etanolban 0,74 g rubídium-karbonát oldódik.[7]

Standard képződési energiája −1150 kJ·mol−1.[8]

900 °C felett disszociálódik:[9]

\mathrm{Rb_2CO_3 \longrightarrow Rb_2O + CO_2}

Ha rubídium-karbonát vizes oldatában szén-dioxidot oldanak akkor rubídium-hidrogénkarbonát keletkezik:[10]

\mathrm{Rb_2CO_3 + CO_2 + H_2O \longrightarrow 2\ RbHCO_3}

Magnéziummal és hidrogénnel együtt hevítve rubídium-hidrid keletkezik belőle:[11]

\mathrm{Rb_2CO_3 + Mg + H_2 \ \xrightarrow{\ \Delta \ } \ 2\ RbH + MgO + CO_2 \uparrow}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Használják az üveggyártásban az üveg élettartalmának növelésére, illetve a vezetőképességének csökkentésére. Használják még katalizátorként.[12]

Továbbá speciális szemüvegek gyártásánál[13], földgázból rövid szénláncú alkánok előállításánál katalizátorként, és más rubídiumvegyületek előállításához.[14]

Rubídium és cézium analitikai elválasztásához, mert alig oldódik etanolban, ellentétben a cézium-karbonáttal.[3]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium carbonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumcarbonat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 684 (Sablon:Google Buch).
  2. ^ a b A 584-09-8 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (németül)
  3. ^ a b K. A. Hofmann: "Lehrbuch der anorganischen Chemie", 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439. Volltext
  4. Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
  5. 1911encyclopedia.com
  6. Konformationsaufklärung anorganischer Oxoanionen des Kohlenstoffs (Dissertation Uni Stuttgart) (PDF; 20,0 MB)
  7. Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1432; Volltext.
  8. Fania Moriseevna Perelman: "Rubidium and Caesium", Verlag Pergamon Press 1965. S. 46. (Sablon:Google Buch), doi:10.1002/ange.19660780727.
  9. Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (Sablon:Google Buch).
  10. R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435; Volltext.
  11. J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Wiley 1962, S. 2186. (Sablon:Google Buch).
  12. Canada Patents
  13. Rubidium and Rubidium Compounds
  14. Rubidium carbonate (micronmetals)