Raroia
| Raroia (Raro-nuku) | |
 | |
| Raroia felül nézetből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Tengerentúli terület |  Francia Polinézia |
| Legnagyobb település | Garumaoa |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Garumaoa népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Raeffsky-szigetek |
| Terület | 41 km² |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Raroia
Pozíció Francia Polinézia térképén
| |
 d. sz. 15° 48′, ny. h. 142° 12′Koordináták: d. sz. 15° 48′, ny. h. 142° 12′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Raroia témájú médiaállományokat. | |
Raroia vagy Pukamaru egy atoll a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Raroia a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Raeffsky-szigeteknek a része. A Raeffsky szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. Raroia a Reffsky-szigetek északkeleti részén található, Tahititől 740 km-re keletre. Az ovális alakú atoll hosszúsága 43 km, szélessége 14 km, a területe 41 km². 385 km²-es lagúnájába az óceánból egyetlen tengerszoroson át lehet bejutni. Legközelebbi szomszédja Kauehi atoll 17 km-re délkeletre.
A sziget fő települése Garumaoa, amelynek lakossága mintegy 160 fő (2002). A lakosság a turizmus mellett főleg halászatból, gyöngyház tenyésztésből és kopra termesztésből él.
Története
Raroia és Takume atollokat a helyi, ősi Paumotu emberek Napaite-nek nevezték ("az ikrek"; -ite=kettő).
Lehetséges, hogy Pedro Fernandes de Queirós portugál hajós is már Takume szigetét fedezte fel 1606-ban.[1] Azonban a nyugat számára bizonyítottan csak Fabian Gottlieb von Bellingshausen orosz világutazó fedezte fel Takume szigetét 1820. július 12-én.[1][2] Bellinghausen az atollnak a Barclay de Tolly nevet adta (Michel Barclay de Tolly orosz tengerész tábornagy tiszteletére).[3] 1840. december 26-án szintén a szigeten járt még Charles Wilkes amerikai felfedező.[2]
A 19. században Raroia francia gyarmattá vált, amelyen ekkor 300 ember élt (1850 környékén), amellyel a Tuamotu-szigetek egyik legnépesebb atollja volt.[4]
1947. május 7-én Thor Heyerdahl és a Kon-Tiki hat fős csapata Raroia atollon ért partot azután, hogy hosszú utat tettek meg tutajukon a perui Callao városból. Az expedíció egyik tagja, Bengt Danielsson svéd antropológus, letelepedett a szigeten, hogy tanulmányozza a helyi társadalmat és a gazdaságukat. 1955-ben a kutatásaiból doktori címet szerzett az Uppsalai Egyetemen. A Kon-Tiki révén az egész világ megismerte Raroia atoll nevét.
Közigazgatás
Makemo az önkormányzati település központja. Hozzá tartozik Raroia, Takume, Katiu, Taenga, Nihiru atollok és a lakatlan Haraiki, Észak-Marutea, Tuanake, Hiti, Dél-Tepoto atollok.[5] A közigazgatási terület lakossága 1422 fő (2007).
Lakosság
Raroia lakossága 2007-ben mintegy 90 fő volt. A szigeten használt nyelv a francia mellett a Pa'umotu. A pa'umotu a helyiek nyelve, míg a franciát tanítják Garumaoa falu általános iskolájában. A középiskolához a gyerekeknek egy nagyobb szigetre kell járniuk, a közeli Makemo szigeten. Az egyetemhez egészen Tahitiig kell menni a diákoknak, amely 740 km-re van. A raroiai emberek a legtöbb polinéziai emberhez hasonlóan rendkívül vendégszerető és annak ellenére, hogy a szigeten nincs bérelhető szállás, a helyiek gyakran osztoznak az utazókkal saját lakóhelyükön. A raroiaiak főleg halat esznek import kenyérrel, rizzsel és konzervált élelmiszerekkel.
Gazdaság
A kopra termesztés és a gyöngyház tenyésztés a leghúzóbb gazdasági ágazat az atollon.[6]
2006. áprilisában átadták a Raroia repülőteret, amelyet az Air Tahiti járatai használnak rendszertelen időközönként.[7]
2012. végén a szigeten felépült egy dokk, amely a szigetre történő tengeri szállítást leegyszerűsítette. A 440 millió frankos beruházás 80%-át a francia állam, 20%-át Francia Polinézia tengerentúli terület finanszírozta.[8]
Jegyzetek
- ↑ a b Tahiti et ses archipels Pierre-Yves Toullelan, éditions Karthala, 1991, ISBN 286537291X, p.61.
- ↑ a b Les Atolls des Tuamotu Jacques Bonvallot, Institut de recherche pour le développement, 1994, ISBN 9782709911757, pp.275-282.
- ↑ Names of the Paumotu Islands, with the Old Names So Far As They Are Known J.L. Young dans The Journal of the Polynesian Society, Volume 8, No. 4, December 1899, p.264-8 (angolul)
- ↑ Notices sur les colonies françaises, Étienne Avalle, Challamel aîné kiadás, Paris, 1866, p.638.
- ↑ Tahiti Tourisme (franciául). [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 24.)
- ↑ Makemo atoll Archiválva 2012. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben a tahitiheritage.pf oldalán (franciául)
- ↑ Official site Archiválva 2009. május 10-i dátummal a Wayback Machine-ben - photos of the airport
- ↑ Le déplacement du Haut-Commissaire à Raroia, Fakahina, Puka Puka et Hikueru, placé sous le signe du désenclavement des atolls éloignés et la mise à niveau de leurs infrastructures www.tahiti-infos.com 2012. június 29. (franciául) - olvasva: 2013.03.23.
További információk
- Atoll lista (franciául)
