Dél-Tepoto
| Dél-Tepoto (Ti Poto) | |
 | |
| Dél-Tepoto felül nézetből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Tengerentúli terület |  Francia Polinézia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Raeffsky-szigetek |
| Terület | 0,6 km² |
| Hosszúság | 3,8 km |
| Szélesség | 3,8 km |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Dél-Tepoto
Pozíció Francia Polinézia térképén
| |
 d. sz. 16° 49′, ny. h. 144° 16′Koordináták: d. sz. 16° 49′, ny. h. 144° 16′ | |
Dél-Tepoto vagy Ti Poto egy apró atoll a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Dél-Tepoto a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Raeffsky-szigeteknek a része. A Raeffsky szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. Dél-Tepoto a Reffsky-szigetek középső részén található, Tahititől 526 km-re keletre. A kör alakú atoll átmérője 3,8 km a területe 3 km². 2,5 km²-es, rendkívül mély lagúnájába szűk tengerszoros vezet az óceánból. Az atoll legközelebbi szomszédjai Hiti és Tuanake egyaránt 16 km-re fekszik északkeletre. Katiu atoll tőle 33 km-re fekszik északra.
Az atollon emberek nem élnek.
Története[szerkesztés]
Dél-Tepoto atollt legelőször Louis-Antoine de Bougainville pillantota meg 1768-ban. Azonban a szigeten legelőször Fabian Gottlieb von Bellingshausen orosz világutazó járt 1820. július 15-én.[1] Szintén a szigeten járt Charles Wilkes amerikai tengerész 1840. december 20-án.[1]
A 19. században Makemo francia gyarmattá vált, amelyen ekkor élt néhány ember (1850 környékén).[2]
Közigazgatás[szerkesztés]
Makemo az önkormányzati település központja. Hozzá tartozik Haraiki, Raroia, Takume, Katiu, Taenga, Nihiru atollok és a lakatlan Észak-Marutea, Tuanake, Hiti, Dél-Tepoto atollok.[3] A közigazgatási terület lakossága 1422 fő (2007).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Les Atolls des Tuamotu Jacques Bonvallot, Institut de recherche pour le développement, 1994, ISBN 9782709911757, pp.275-282.
- ↑ Notices sur les colonies françaises, Étienne Avalle, Challamel aîné kiadás, Paris, 1866, p.638.
- ↑ Tahiti Tourisme (franciául). [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
További információ[szerkesztés]
- Atoll lista (franciául) Archiválva 2004. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
