Réti poszméh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Réti poszméh
Bombus pratorum-01 (xndr).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak
(Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak
(Apocrita)
Öregcsalád: Méhek (Apoidea)
Család: Méhfélék (Apidae)
Alcsalád: Apinae
Nemzetség: Bombini
Nem: Poszméh (Bombus)
Faj: B. pratorum
Tudományos név
Bombus pratorum
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Réti poszméh témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti poszméh témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti poszméh témájú kategóriát.

A réti poszméh (Bombus pratorum) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjéhez, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjéhez és a méhfélék (Apidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A réti poszméh Európában és Észak-Ázsiában honos. Rendszeresen előfordul és gyakori.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A réti poszméh 14-20 milliméter hosszú. A színükben igen változékony fajok közé tartozik. Az utolsó hátlemez mindkét nemnél vörösessárga, a tor, valamint a potroh elülső része fekete. A nőstény 4-6. és a hím 4-7. potrohszelvénye vörös szőrzetű. A hím homlokpajzsa sárgásfehér, fej teteje egészen sárga.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A réti poszméh kertek, bozótosok és erdők lakója. Az alföldektől a hegyvidékekig megtalálható. A poszméheket másképpen dongóméheknek is nevezik, ami hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. Fenyegető külsejük ellenére nem veszélyesek, erős fullánkjukat csak ritkán használják.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A réti poszméhek a tavasz első hírnökei közé tartoznak, a fiatal nőstények már március végén megjelennek. Ebben az időszakban fűzbarkákról, de keltikéről, kankalinról, tüdőfűről és hunyorról is tudnak virágport és nektárt gyűjteni. A nőstények gondoskodnak az ivartalan poszméhek (a dolgozók) első nemzedékének felneveléséről, amelyek később majd a nőstények munkáit átveszik. A poszméhek fészke legtöbbször a föld felszínén helyezkedik el. Hímek és nőstények, a későbbi királynők csak a nyár folyamán fejlődnek. Nászrepülésük után párosodnak. Míg a hímek ezután elpusztulnak, a nőstények téli szálláshelyükre húzódnak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.