Tüdőfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tüdőfű
Keskenylevelű tüdőfű (P. angustifolia)
Keskenylevelű tüdőfű (P. angustifolia)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Nemzetség: Pulmonaria
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tüdőfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tüdőfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tüdőfű témájú kategóriát.

A tüdőfű (Pulmonaria) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó nemzetség 4 Magyarországon is előforduló fajjal. A Pulmonaria név a latin pulmo (tüdő) szóból származik. Régebben az orvosi, vagy más néven pettyegetett tüdőfű (P. officinalis) fehéren foltos levele a beteg, fekélyes tüdőt szimbolizálta, annak gyógyítására használták.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetség fő elterjedési területe Európa és Nyugat-Ázsia. Mivel egyes fajok rendszertani besorolása bizonytalan, a fajok száma 10 és 18 között változhat.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában tövüktől ágas, tőlevélrózsás, bársonyosan vagy durvábban, olykor mirigyesen szőrös évelők. A virágzó hajtás nem elágazó, felálló, gyakran érdes tapintású, serteszőrös. A szárlevelek ülők, gyakran szíves vállúak, alakjuk lándzsás, vagy ovális, általában kihegyesedő csúcsúak, legtöbbször ép, néha hullámos szélűek. A tőlevelek nyelesek, a szárleveleknél általában szélesebbek. A virágzat kunkor, melyben murvalevelek is vannak. A virágok minden fajon belül kétfélék, vagy a porzó hosszabb a bibénél, vagy fordítva. A méretkülönbség csökkenti az önbeporzás lehetőségét és elősegíti az idegenbeporzást. A csésze csővé forrt, ötszögű. A párta csöves, sugaras szimmetriájú, a pártacimpák épek, nincsenek köztük fogacskák, a párta torka szőrös. A bibe a pártából nem áll ki. A részterméskék száma négy, simák, színük sötétbarna, vagy fekete a magok száma termésenként egy.

Magyarországon őshonos fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494 
  • szerk.: Farkas Sándor: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó. ISBN 9639239135 (1999)