Hunyor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hunyor
Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Hunyor (Helleborus)
fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hunyor témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyor témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyor témájú kategóriát.

A hunyor (Helleborus) a boglárkafélék (Ranunculaceae) rendjébe tartozó nemzetség 25–30 ismert fajjal. Elterjedése: Dél-Európa (főként a Balkán-félsziget), Közép-Európa, Törökország, Kaukázus; egy faj (H. thibetanus) Kína nyugati részén honos. Magyarországon három faja őshonos (kisvirágú hunyor, pirosló hunyor, illatos hunyor), mindhárom védett.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alacsony vagy középmagas, kora tavasszal (olykor már télen) virágzó szárazföldi évelők. Leveleik tenyeresen összetettek, a tőlevelek ölbefogottak. A virág sugaras szimmetriájú, a szirmok kanál, vagy tölcsér alakú mézfejtőkké alakultak, a virágtakaró egynemű, színes, vagy zöld csészelevelek alkotják.

Elterjedésük Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három Magyarországon őshonos faj elterjedése a földrajzi vikarizmus iskolapédája. A pirosló hunyor az Északi-középhegységben, a kisvirágú hunyor a Dunántúlon, az illatos hunyor pedig a Dél-Dunántúl keleti részén foglalja el ugyanazt az élőhelytípust.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamennyi hunyor minden része mérgező; de egyesek, mint például a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) gyógyhatásúak is. Az ókorban a gonosz szellemek elűzésének szertartásain használták.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

szerk.: Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494  szerk.: Ujhelyi Péter: Élővilág enciklopédia - A Kárpát-medence gombái és növényei. Kossuth Kiadó. ISBN 963 09 4851 6 (2006) 

  • D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 6.