Hunyor
|
|
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| fajok | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyor témájú médiaállományokat. |
A hunyor (Helleborus) a boglárkafélék (Ranunculaceae) rendjébe tartozó nemzetség 25 - 30 ismert fajjal. Elterjedése: Dél-Európa (főként a Balkán-félsziget), Közép-Európa, Törökország, Kaukázus; egy faj (H. thibetanus) Kína nyugati részén honos. Magyarországon három faja őshonos (kisvirágú hunyor, pirosló hunyor, illatos hunyor), mindhárom védett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzők
Alacsony vagy középmagas, kora tavasszal (olykor már télen) virágzó szárazföldi évelők. Leveleik tenyeresen összetettek, a tőlevelek ölbefogottak. A virág sugaras szimmetriájú, a szirmok kanál, vagy tölcsér alakú mézfejtőkké alakultak, a virágtakaró egynemű, színes, vagy zöld csészelevelek alkotják.
[szerkesztés] Elterjedésük Magyarországon
A három Magyarországon őshonos faj elterjedése a földrajzi vikarizmus iskolapédája. A pirosló hunyor az Északi-középhegységben, a kisvirágú hunyor a Dunántúlon, az illatos hunyor pedig a Dél-Dunántúl keleti részén foglalja el ugyanazt az élőhelytípust.
[szerkesztés] Felhasználása
Valamennyi hunyor minden része mérgező; de egyesek, mint például a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) gyógyhatásúak is. Az ókorban a gonosz szellemek elűzésének szertartásain használták.
[szerkesztés] Források
szerk.: Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494 szerk.: Ujhelyi Péter: Élővilág enciklopédia - A Kárpát-medence gombái és növényei. Kossuth Kiadó. ISBN 963 09 4851 6 (2006)
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 6.

