Prada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Prada, S.p.A. olasz divatház elsősorban luxus színvonalú ruhákat, bőrből készült kiegészítőket, cipőket és táskákat tervez és gyárt. Az egyik legbefolyásosabb divatmárka, melynek drága, jó minőségű termékei sokak számára státusszimbólumot jelentenek.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fratelli Prada ( magyarul: Prada testvérek ) nevű bőráru üzletet Mario Prada alapította 1913-ban Milánóban, Olaszországban.[2] Saját készítésű bőrműves termékein kívül Angliából importált utazóládákat és kézitáskákat is forgalmazott. Mario Prada nem hitt abban, hogy a nők jelenléte jót tesz az üzletnek, a család nőtagjait a bolt közelébe sem engedte. Ironikus módon halálát követően az ötvenes évektől kezdve évtizedekig mégis nők irányították a divatházat, mivel Mario fiát, Albertót nem érdekelte az üzlet és annak vezetését feleségére bízta, akitől lányuk, Miuccia Prada vette át a stafétabotot.

Miuccia Prada 1977-ben találkozott későbbi férjével, Patrizio Bertellivel, aki 17 éves kora óta vezette saját bőráru üzletét, és aki a találkozást követően csatlakozott a Prada céghez. Tanácsai nagyban hozzásegítették Miucciát, hogy a divat élvonalába juttassa a céget. Bertelli javaslata volt, hogy ne importáljanak több angol terméket, és hogy modernizálják a cég saját készítésű, ódivatú táskáit és bőröndjeit. A taktika bevált, és mire egy évvel később Miuccia Prada átvette az üzletvezetést, a korábban anyagi gondokkal küszködő cég éves bevétele körülbelül 400.000 dollár volt.

Az 1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megújult Prada első sikerterméke egy vízhatlan hátizsák volt, amit a Miuccia Prada 1979-ben tervezett abból az erős, fekete nejlonból, amivel nagyapja az utazóládákat borította. A siker nem volt azonnali, mivel a táskák drágák voltak, a Prada márkanevet pedig egyáltalán nem reklámozták.

1983-ban A Prada megnyitotta második üzletét Milánóban, két évvel később pedig piacra dobott egy egyszerű, modern, fekete nejlon táskát, ami azonnal slágertermék lett. Ugyanebben az évben a divatház Firenzében is megjelent, valamint külföldön is terjeszkedni kezdett, üzletekkel Párizsban, Madridban és New York-ban.

1989-ben debütált a divatház első készruha-kollekciója, melynek luxusminőségű anyagokból készült, egyszerű vonalú, alapszínekből tervezett darabjaival a Prada betört a divat élmezőnyébe.

Az 1990-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es években a Prada lett az egyik legnagyobb név a divat világában. Jellegzetes darabjai a luxusminőségű anyagokból készült, elegáns, egyszerű szabású, elsősorban fekete, barna, szürke, zöld és krémszínű ruhák. Más luxusmárkákkal, például a Louis Vuittonnal ellentétben a cég háromszögletű ezüst-fekete logója nem vált design-elemmé, a ruhák és kiegészítők „anti-sznob” megjelenése tette őket népszerűvé. A ház célközönsége a magas beosztású, jól kereső dolgozó nő lett, maga Miuccia pedig hajlamos ruháit egyenruhaként emlegetni.

A Prada egyik üzlete Tokióban, Japánban.

1992-ben az addigra több mint 30 millió dollár éves bevételt hozó divatház piacra dobta a Miu Miu ruhamárkát. A fiatalos, szintetikus anyagokat használó vonal Miuccia becenevéről kapta a nevét. Az új vonalról a Time magazin egyik riportjában azt mondta: „A rossz lányokról szól, akikkel iskolába jártam, és akiket irigyeltem. A rossz ízlésről szól, ami ma az élet része. Egy vicc – jó tervezés nem megfelelő anyagból.” [3] A kilencvenes évek közepére megjelent a divatház első férfiaknak szánt készruha-kollekciója is, és Prada Sport néven 1997-ben sportruhák is bekerültek a ház termékei közé.

Az évtized végére 40 Prada butik üzemelt világszerte, ezek közül 20 Japánban. A termékek nyolc gyárban készültek és 84 további olasz cég dolgozott be nekik. A Prada és Bertelli cégek 1996-ban Prapar B.V. néven fuzionáltak. A céget hamarosan átnevezték Prada B.V.-re, melyben Patrizio Bertelli lett a vezérigazgató.

1997-ben a cég bevétele 674 millió dollár volt, újabb butikot nyitott Milánóban és Gucci részvényeket szerzett. A 9,5%-os részesedést végül a Moët Hennessy-Louis Vuitton (LVMH) cég igazgatójának adta el, aki ezzel próbálta bekebelezni (sikertelenül) a Gucci házat.

Bertelli ambíciója továbbra is az maradt, hogy a LVMH-hoz vagy a Gucci csoporthoz hasonló portfoliót építsen ki. Ennek érdekében 1999 márciusában megvette a New York-i Helmut Lang divatház részvényeinek 51%-át, néhány hónappal később pedig bekebelezte a német Jil Sander A.G. céget. A következő szerzemény az angol Church & Company cipőgyártó cég 83%-a volt, a De Rigo csoporttal közös vállalkozás keretében pedig a Prada elkezdett napszemüvegeket is gyártani. 1999 októberében összefogott az LVMH csoporttal, hogy a Gucci elől megvásárolják az olasz Fendi ház részvényeinek 51%-át. A ráeső 25,5%-os részesedéssel a Prada a nyakába vette a Fendi adósságainak egy részét is.

Prada a XXI. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A divatház 2000-ben felfüggesztette a divatházak felvásárlását. 2000 októberében bőrápoló termékeket dobott piacra Amerikában, 2007 májusában pedig az LG Electronics céggel közösen megalkották az LG Prada KE850 mobiltelefont, amit 800 dollárért lehetett beszerezni. 2009-ben Európában megjelent a második generáció, a KF900-as LG Prada telefon is.

Hogy csökkentse a fehalmozódott 850 millió dolláros adósságállományát, a Prada úgy tervezte, hogy 2001 júliusában megjelenik a milánói tőzsdén részvényeinek 30%-ával. Ezt a folyamatot lassította viszont, hogy Amerikában és Japánban folyamatosan csökkent a kereslet a luxuscikkek iránt. Bankárai nyomására Bertelli eladta a Fendi részvények ráeső részét a LVMH csoportnak. 2006-ra a Prada eladta a Helmut Lang, az Amy Fairclough és a Jil Sander márkákat is, később pedig a Church & Company 45%-át is.

A Prada ház működése ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Prada jellemzően híres építészekkel, például Rem Koolhaasszal és a Herzog & de Meuron céggel tervezteti zászlóshajónak számító üzleteit, melyek megtalálhatók Európában, Amerikában, Ázsiában és a Közel-Keleten.

Több más divatházhoz hasonlóan a Prada is exkluzív szerződést köt modelljeivel. Ezek a szerződések igencsak áhítottak modellkörökben, mert gyakran további sikerekhez vezetnek. Daria Werbowy, Gemma Ward, Suvi Koponen és Sasha Pivovarova mind olyan modell, aki a Pradának köszönheti későbbi sikereit.

Utalások a Pradára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 2003-ban megjelent Az ördög Pradát visel című regény a kitalált Runway magazin (a Vogue magazin megfelelője) könyörtelen főszerkesztőjéről szól. A könyvből 2006-ban készült Az ördög Pradát visel című film Meryl Streep és Anne Hathaway főszereplésével.
  • Egy amerikai metalcore együttes szintén Az ördög Pradát visel névvel büszkélkedhet.
  • 2005-ben a nyugat-texasi Valentine és Marfa városai közelében két skandináv művész, Michael Elmgreen és Ingar Dragset egy Prada butikot ábrázoló szobrot állított fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Prada című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.