Pietro Angelo Secchi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angelo Secchi

Pietro Angelo Secchi, SJ, (Reggio, 1818. június 29.Róma, 1878. február 26.) olasz katolikus csillagász, jezsuita szerzetes. Az "asztrofizika atyjának" is nevezik.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaszország északi részén, Reggio Emiliában született. Egyszerű családból származott, apja asztalos volt. A helyi jezsuita gimnáziumban tanult, és 1833 novemberében be is lépett a Jézus Társaságba. Tanulmányait a híres római Jezsuita Kollégiumban (Collegio Romano) folytatta. A jezsuiták már a legkorábbi időktől bekapcsolódtak a 16-17. század legfontosabbnak tartott tudományának, a csillagászatnak a kutatásába. Ennek a tudományos életnek egyik központja volt a kollégium, ahol olyan tanárok tanítottak mint pl. Christoph Clavius, aki a nyugaton ma használatos Gergely-naptárt készítette el és Galileo Galilei tanainak egyik leglelkesebb támogatója volt. Nem csoda, hogy Secchi is élénken érdeklődött a különböző tudományok iránt, főként a csillagászat, matematika és fizika érdekelte.

1839-től matematikát és fizikát tanított Rómában, majd 1841-től Loretóban a fizika professzora lett, és az ottani jezsuita kollégiumban tanította a tárgyat. 1844-ben felsőfokú teológiai tanulmányokat kezdett Rómában, majd 1847. szeptember 12-én pappá szentelték. Az 1848-as forradalom idején tanáraival száműzetésbe vonult, először az angliai Stonyhurst csillagvizsgálójában, majd az Amerikai Egyesült Államokban, a washingtoni Georgetown College-ban dolgozott, és itt szerezte meg doktorátusát teológiából is. Washingtonban találkozott Matthew Fontaine Mauryval, az Egyesült Államok Haditengerészeti Obszervatóriumának vezetőjével, akivel évekig tanult és működött együtt.

1850-ben hazatért, az omladozó csillagvizsgálót újraszervezte, átvette a Collegio Romano irányítását, és a kollégium templomába telepítette az obszervatóriumot. A kollégiumot 28 évig, haláláig irányította. Az 1870-es évek elején amikor az Olasz Királyság elfoglalta a Pápai Állam maradékát is, a Kollégiumot az új állam tulajdonává nyilvánították. Amikor a kormány emberei át akarták venni az obszervatóriumot és erővel akarták eltávolítani, különböző pozíciókat felajánlva, Secchi határozottan ellenállt. Számos tudományos állást és címet ajánlottak neki, de ő nem volt hajlandó a pápa ellenében a királyságra esküt tenni. A kormányzat nem mert tenni ellene semmit, így maradhatott a csillagvizsgáló igazgatója.

Nem volt még 60 éves, amikor 1878-ban meghalt.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. századtól a katolikus szerzetesrend a Jézus Társasága, hagyományainak megfelelően a történelmi zivatarok után, ismét nagy figyelmet fordított a tudományok művelése iránt. Secchi a Társaság tagjaként sokoldalú tudományos munkát végzett, a Collegio Romano (pápai) obszervatórium többszörös újjászervezője és irányítója volt. Széleskörű munkássága révén világszerte nagy tekintélyt szerzett. A hagyományos csillagászattól és geodéziától kezdve, az akkor új tudományágnak számító csillagászati fizikáig minden területtel eredményesen foglalkozott. Nem hiába nevezik őt az "asztrofizika atyjának". Secchi munkássága alapján létesítette XIII. Leó pápa 1891-ben a modern Vatikáni Obszervatóriumot, amelyet később Castel Gandolfóba helyezett, ott találva jobb helyet ennek, és II. János Pál pápa támogatásával létrehozott, Claviusról elnevezett arizonai (USA) fiók-állomással együtt a legkorszerűbb intézetek közé tartozik.

  • meghatározta a Nap és a csillagok légkörének összetételét
  • úttörő tevékenységet végzett a csillagászati színképelemzés terén
  • elsőként dolgozta ki a csillagok szabatos színképi osztályozási rendszerét
  • vizsgálta a Nap hatását a Föld légkörére és elektromos jelenségeire
  • földkéregben folyó áramokat elemezte
  • foglalkozott meteorológiával, új meteorológiai műszereket szerkesztett
  • kutatta a tenger fényáteresztő képességét
  • elkészítette a Mars egyik első térképét 1858-ban
  • a világ egységes mértékrendszere elterjesztésének egyik szorgalmazója

Secchi-ről nevezték el a Hold egyik kráterét és hegyvonulatát, a 4705 Secchi kisbolygót, valamint az oceanográfia általa kifejlesztett műszerét, a Secchi-korongot.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar katolikus lexikon, XI. kötet, Szent István Társulat, Budapest 2006
  • Jezsuita.hu