Karl Friedrich Zöllner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Karl Friedrich Zöllner

Karl Friedrich Zöllner (Poroszország, Berlin, 1834. november 8.Lipcse, 1882. április 25.) német asztrofizikus, a csillagászati fotometria korszerűsítője.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlinben és Baselban fizikát és természettudományokat tanult. A berlini egyetemen az izzó platina fényességének egzakt mérése tárgyából doktorált. 1862-től a lipcsei egyetem tanára, 1865-től professzora.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korszerűsítve elkészítette az asztrofotométert, amelyben a távcsövön át érkező csillagfényt egy pontszerű fényforrás (műcsillag) polarizációs prizmán áthaladó fényével hasonlítják össze, meghatározva a csillag fényességét. A színkép elemzéssel a csillag anyagának összetevői is meghatározhatóvá váltak. Nagy pontosságú vizuális fénymérő műszert szerkesztett, amellyel csillagok, üstökösök és bolygók fényességére és színképére vonatkozó megfigyeléseket végzett. Tökéletesítette a napészlelésre használt protuberancia-spektroszkópot. Látáselméleti kérdésekkel is foglalkozott. A Nap spektroszkópiai megfigyelésének úttörői közé tartozik.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1861-ben megjelentette a fotometria általános elméletét.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általa felfedezett látásélettani jelenséget róla nevezték el Zöllner-féle párhuzamosok-nak. 1869-ben az Akadémia tagja lett,

  • Nevét megörökítve őrzi:
    • az általa tervezett fényesség-mérő műszer,
    • egy spektroszkóp típus,
    • egy földrengésjelző műszer,
    • egy holdkráter,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]