Peregrináció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2001:4c4d:1c81:a0cf:f919:2c3:dd97:3dd1 (vitalap) 2021. május 3., 21:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Peregrinációnak a vándordiákok külföldi egyetemjárását nevezzük. Természetesen főként a nemesek engedhették meg maguknak ezt a fajta tanulást. Ezen utak során bejárták egész Nyugat-Európát, és próbálták építeni politikai kapcsolataikat is. A kevésbé tehetős, de arra érdemes diákok általában a nemesi fiatalok segítőiként juthattak ki és tanulhatták a különböző idegen nyelveket, tágíthatták látókörüket. Általában 2-3 évet töltöttek kint. Ez a rövid idő úgy volt lehetséges, hogy a korábbi hazai tanulmányaikat (vagy azoknak egy részét) elismertették. Az egyik leghíresebb peregrinus diák Pápai Páriz Ferenc a 17. századi magyar tudományosság egyik legkiemelkedőbb alakja volt, akit jó tanulmányi eredményeinek elismeréseképp külföldi egyetemekre küldtek; 1672. március 11-én indult útjára, május 1-jén érkezett Boroszlóba. Lipcsében orvosi tudományokat tanult, majd eljutott Odera-Frankfurtba és Marburgba is. Heidelbergben a filozófia doktorrá avatták, de a heidelbergi akadémia által felkínált tanári állást nem fogadta el. Bázelben tanult tovább két évig, tanárai Johann Heinrich Glaser (Glaserus), Zwinger, Wettstein, Bauhin és Hoffman voltak. 1674. október 20-án orvosdoktori címet kapott, valamint a bázeli orvosi kar ülnöke» lett. Barátságot kötött Hottinger teológussal és Muralt orvosdoktorral valamint Peyer Konráddal. Végül 1675-ben tért vissza Magyarországra.

Okai

1635 után válik igazán elterjedté a peregrináció, melynek legfőbb okai:
1. Egy egyetem van, és az is katolikus (Az ország többsége pedig protestáns vallású.)
2. A protestáns értelmiség képzése céljából fontos az egyetem.
3. Politikai kapcsolatok fenntartása.
4. Könyvtárépítés (a friss nyomdatermékeket a peregrinusok gyűjtötték és hozták haza magukkal.)
5. Jobb állást (pl.: professzorit) kaphattak, vagy magasabb rangig (pl.: püspöki) is eljuthattak.
6. Belefolyhattak akár a közigazgatásba is.

Történeti forrásai

Primér források

  • Matrikula Ez tulajdonképpen az egyes egyetemek anyakönyve, névjegye. Volt összevont egyetemi, illetve külön fakultásonkénti is. A beiratkozáskor felolvasták a diákok előtt az iskola szabályait és, ha egyetértettek velük, akkor beírták saját, illetve országuk nevét az egyetem anyakönyvébe. Utóbbit csak a 19. századtól kezdve kellett megadni.
  • Album Amicorum Más néven emlékkönyv: bibliai idézeteket, jelmondatokat, köszöntéseket, rövid verseket tartalmazott. A 16. században jelent meg az első, Philipp Melanchthon evangélikus egyetemi tanár hatására Wittenbergben. Ebben a diákok emblémákat rajzoltak egymásnak üdvözlésképpen. A 18. század végéig jellemző volt az egyetemekre e művek jelenléte. Elmondható, hogy általában minden peregrinusnak volt legalább egy ilyen könyve.
Ifj. Pápai Páriz Ferenc európai peregrinácijának emlékkönyve 1711-1726.
  • Útleírások A tanulmányikat végzők készítették ezeket külföldre való kimenetelükkor, kint tartózkodásuk alatt, illetve hazaútjuk során.

Legismertebbek: Pápai Páriz Ferenc, Szenczi Molnár Albert és Teleki Pál írásai

  • Levelezések A nemesi támogatók (patrónusok) és a peregrinusok közötti levélváltásokról van szó. Ezek megmaradhattak magyarországi levéltárakban, illetve egyetemeken.

Szekundér források

  • Disputa Ez a mai doktori disszertációk elődje, érvek és ellenérvek ütköztetése. Itt igazolták a hallgatók, hogy felkészültek a vizsgára.
  • Utazási engedélyek A 18. századtól a helytartótanács ellenőrzi a külföldi utazásokat, így az egyetemekre való tanulmányutakat is. A kérvényekről, engedélyezésekről készített feljegyzések tartoznak ide.
  • Bursa Vagyis pénztár. A patrónus nemes létesített ilyet az általa támogatott diákok részére. Az ennek kapcsán készített iratok tartoznak ide.

Például Debrecenben Martonfalvi György Nagyváradról menekült professzor létesített ilyet a 17-18. század fordulóján.

A magyarországi szakfőiskolák: a Georgikon (amely mezőgazdasági), a Selmecbányai Bányászati Akadémia (a mai Soproni Egyetem elődje), a Debreceni Református Kollégium (itt felsőfokú képzés folyt), Sárospatak, Gyulafehérvár (amelyről ekkor már elmondható, hogy hanyatlóban van), a Nagyenyedi Református Kollégium, valamint a kolozsvári (amely a Szegedi Tudományegyetem elődje).

A diákok pénzszerzési lehetőségei az utazásra

Mecénások

Mecénásnak azokat a nagyrészt jómódú embereket nevezzük, akik arra (is) felhasználják vagyonukat, hogy jó képességű, ámde szegény diákokat támogassanak. Esetenként cserébe annyit kértek a diákoktól, hogy bizonyos könyveket (melyek hazánkban nem beszerezhetőek) ők vegyenek meg és hozzanak haza. Magyarországon a legismertebb mecénás családok:

  • Eszterházy – katolikus
  • Batthyány – protestáns –> katolikus
  • Széchenyi – katolikus
  • Festetics – katolikus
  • Teleki – protestáns
  • Rádai – protestáns

A könyvek hazahozatala nem volt olyan egyszerű, mint manapság. Bárhonnan is jöttek haza, keresztül kellett menniük Bécsen, ahol be kellett jelentkezniük a cenzúrahivatalba. Ha ezen sikeresen átjutottak és nem kobozták el a könyveiket, akkor három helyre hozták haza őket
1. mecénása
2. a régi iskolája
3. saját könyvtára számára.

A diplomácia esetükben azt jelentette, hogy követként küldték ki őket különböző országokba és az ott tartózkodásuk alatt tanulhattak. A külföldi protestánsok és katolikusok még ösztöndíjakat is létrehoztak a megsegítésükre.

Egyéb lehetőségek

A továbbiakban felsorolt eshetőségek főként a protestánsokra voltak jellemzőek.

  • Rektória: Ez azt jelentette, hogy kiment partikulákra (azaz olyan iskolákba, amelyek egy nagyobbhoz tartoznak) tanítani.
  • Legáció: Felsőbb végzettségű, de nem végzett „papok” tartanak vendég-istentiszteleteket, főképp ünnepekkor. Ilyenkor adományt kapott munkájáért cserébe.

A magyar diákság körülbelül 1%-a tanult külföldön. Ez azt jelenti, hogy a például a 18. században Erdélyből 3000 diák utazott külföldre. Magyarországról nincs pontos adatunk, de valószínűleg ugyanennyien mentek ki.

Források

Nyomtatott források

  • Hegyi Ádám: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon [Budapest], 2003. 7-13. o.
  • Szögi László: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850. Budapest-Szeged, 1994.
  • Széchenyi Zsigmond itáliai körútja 1699-1700. Szerk. Ötvös P., 1988. (Peregrinatio Hungarorum sorozat)
  • Teleki Sámuel albuma. Szerk. Jankovics J., 1991. (Peregrinatio Hungarorum sorozat)
  • Hubbes Éva: Benkő Ferenc egyetemjárása : tanulmány és Benkő Ferenc peregrinációs albuma; [közread. az] Érc- és Ásványbányászati Múzeum Rudabánya : Érc- és Ásványbányászati Múz., 2004.
  • Peykovska, Penka, Hungarian Universities and the Formation of the Bulgarian Intellectuals between 1918 and 1944. - Bulgarian Historical Review (Sofia), 1998, № 3-4, pp. 215–234.

Online források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peregrináció&oldid=23838440”