Pecz Ármin (kertész, 1820–1896)
| Pecz Ármin | |
 | |
| Pecz Ármin „A Kert” 1896. április 15. | |
| Született | 1820. október 18. Pest  |
| Elhunyt | 1896. április 6. (75 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása | kertész, tájépítész |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (B. 567) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pecz Ármin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pecz Ármin[1] (Pest, 1820. október 18. – Budapest, 1896. április 6.) kertész. Ifjabb Pecz Ármin (1855–1927) kertész és Pecz Samu (1854–1922) műépítész, műegyetemi tanár apja.
Életpályája
Pesten született 1820. október 18-án. Édesapja, a Sopronból Budapestre települt gyógyszerész, 1828-ban meghalt, így a hét kiskorú gyermekével magára maradt édesanya nehéz körülmények között nevelte. Kereskedelmi iskolai tanulmányai után 1837. március 1-jétől kezdte elsajátítani a kertészeti ismereteket a pesti Füvészkertben. 1840 májusában kertészsegéddé minősítették. Toszt Antalnak, a budai várkert udvari főkertészének[2] segédjeként 1840-től 1842-ig a Nádorkertben dolgozott. 1842. február 2-án Bécsbe utazott, s a Mühlbeck-féle kertbe szegődött el, ahol azonban csak nagyon mostoha feltételeket biztosítottak az alkalmazottaknak. 1843-ban rövid időre a bécsi Metternich kertben kapott állást, de még ebben az évben tovább vándorolt Poroszországba. 1843. december 4-től 15 hónap időtartamra Potsdamban, a királyi kertben tudott elhelyezkedni. Előmenetelére és ismereteinek bővítésére ez az időszak alapvető hatású volt. Itteni sokoldalú munkája közben a királyi képezdében hetente kétszer kerttervezésből is tudott órákat venni. 1845. március 2-tól Hamburgban, Reinhardt Bieker kereskedelmi kertészetében dolgozott. 1846-ban egy váratlan családi haláleset miatt hazajött. Nővére pesti vállalkozását átvette és kereskedelmi kertészetté bővítette. Sikeres működése eredményeképpen már 1847 őszén a Váci úton „Virág és növény kereskedő bolt”-ot nyithatott. 1848-ban Eötvös József a Ludoviceum területévé vált Orczy-park főkertészévé nevezte ki,[3] de a háborús viszontagságok kudarcai miatt (a kert többször elpusztult), főállása mellett már 1856-ban faiskolát alapított és kerttervek készítésével, kertformálással is foglalkozott. Anyagi sikerei eredményeképpen bővíteni tudta faiskoláját, melyet 1864-ben Kőbányára, a Gyömrői útra telepített. Magyarországon ekkor a legnagyobb területű és legszélesebb választékkal rendelkező kertészet az övé volt. Nemcsak hazai díszfákkal, hanem a külföldön ekkor dívó, keresett növényekkel, sőt gyümölcsfák termesztésével, értékesítésével is foglalkozott. Hirdetésein, szórólapjain kívül — felismerve ezek reklámerejét — sokszor szerepelt kiállításokon is, ahol számos díjat nyertek növényei. Szakmája érdekeinek képviseletére sem sajnálta idejét, a Magyar Országos Iparegyesület Kertészeti Szakosztályának elnöke, majd az Országos Kertészeti Egyesület egyik alapítója, s 1891–1895 között alelnöke volt.
Munkássága
Hazánkban elsőként létesített hatalmas törzsfagyűjteményt; a kereskedelmi kertészet és faiskolai termesztés egyik úttörője. Több mint 240 kerttervet készített s ezek nagyobb részét ő építette meg. Az ő nevéhez fűződik a Ludoviceum park átalakítása, a Múzeumkert tervezése, az Erzsébet sétány, a József nádor tér, az Eötvös tér, a Duna-parti korzók, az Üllői úti gyermekkórház kertje, a Közvágóhíd belső és külső kertje, az Iparcsarnok környéke, a Zerge utcai tanoda tornakertje stb. Készített tervet az Állatkertre is és felvetette — már az 1860-as években — egy Népkert gondolatát az Üllői úton, ezt azonban a székesfőváros nem fogadta el, s ekkor nem valósulhatott meg.
Fiai közül ifjabb Pecz Ármin folytatta apja tevékenységét, (aki később a Millenniumi kiállítás egyik rendezője volt), 1882. május 30-án adta át neki kertészetét.
Sírja a Fiumei úti temetőben található, feleségével és építész fiával együtt nyugszik.[4]
Jegyzetek
- ↑ A család vezetéknevét Petz formában írja sok forrás, korabeli hírlap, sőt a szakirodalom is. Kutatáskor erre az alakra is érdemes rákeresni.
- ↑ "Toszt Antal, Várkert", István nádor, cs. kir. főherceg udvari személyzetének Kertészeti osztályán főkertész. In: Budapesti utasító 1848 (Budapest, 1848.) Sz. kir. Buda városa, 115. oldal. [1]
- ↑ „A kert anyagáról értékes adatot szolgáltat 1848-ban Petz Ármin főkertész, aki leltárt készít a fűzfákról, a nyárakról és szilekről, a nympha barlangról – a vizes árokról, a fácánosról –, a lóval hajtott vízemelő gépről. Pontosan felsorolja a szökőkutat, a kerek és négyszegletes virágágyakat, a nagy üvegházat, ahol még mindig akad narancsfa és sok örökzöld, úgynevezett »újhollandi« növény. A szokásos garnitúra, az ananászház, a gyümölcs és spárgahajtató, a szaporítóház és melegágyi felszerelés sem hiányzik. A kert még sokáig nyilvános jellegű marad, és még mindig nevezetessége Pest városának; de a közönség lassan a Városligetet látogatja – a kertet kőfallal veszik körül.” Csorna Antal: A pesti Orczy-kert. In: Műemlékvédelem, 1962, 4. szám, 222–223. oldalak. [2]
- ↑ Budapesti Negyed 7. évf. 3. (25.) sz. (1999. ősz)
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Rosenbach Ferenc: idősb Pecz Ármin (Kertészeti Lexikon, 1895.)
- Laposa József: Pecz Ármin idősebb Magyar agrártörténeti életrajzok II. (I–P). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1988. ISBN 963-7092-05-6 692-695. oldalak [3]
- Gyászjelentése [4]
További információk
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8