Pasztavi
| Pasztavi | |||
_2.jpg) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Irányítószám | 211840 | ||
| Körzethívószám | 2155 | ||
| Testvérvárosok | Lista Wejherowo | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 18 618 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 140 m | ||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 55° 07′, k. h. 26° 50′Koordináták: é. sz. 55° 07′, k. h. 26° 50′ | |||
| Pasztavi weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pasztavi témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Pasztavi (Паставы, oroszul Posztavi, litvánul Pastovys), kisváros Fehéroroszország Vicebszki területének nyugati részén a litván határ közelében. A Pasztavi járás székhelye, 2006-ban becsült népessége 19,9 ezer fő [1]. Polacktól 142 km-re (országúton) nyugatra, a Mjagyelka-folyó partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A város az ország fiatalabb települései közé tartozik, első írásos említése 1581-ből származik, bár a helyén álló Paszadnyik faluról már 996-ból származó információink vannak. A 17. században kereskedővárossá alakult, a Mjagyel-Druja kereskedelmi útvonal fontos állomásaként. 1640-ben ferences kolostort alapítottak Pasztaviban.
Ekkoriban alakult ki a város központja, a piactér (a mai Szabadság-tér), valamint mai műemlékeinek fából készült elődei: az unitárius (1713-ban) és a ferences templom. A 18. században Antoni Tyzenhauz grodnói kormányzó birtokába került a település, aki kastélyt emeltetett itt, valamint a faépületeket helyén számos ma is álló kőépületet építtetett (kézműves- és kereskedőházak sora épült). Ekkoriban Pasztavi központi településsé vált, számos manufaktúrát létesítettek. 1795-ben került Oroszországhoz, a következő évben pedig saját címert is kapott. 1920 és 1939 szeptembere között Lengyelországhoz tartozott, mint a Wiłnói vajdaság járási (powiat) székhelye. 1940-ben nyilvánították várossá. A délnyugat felől támadó németek 1941. július 6-án foglalták el, a szovjetek 1944. július 5-én foglalták vissza. 1974-ben 15,6 ezer lakosa volt. Napjainkban a Vicebszki terület 7. legnépesebb városa.
Gazdasága[szerkesztés]
Pasztavi viszonylag sokoldalú iparral rendelkezik, legjelentősebb az élelmiszeripar (konzervgyár, tejporgyártással foglalkozó tejfeldolgozó üzem, malomipar), de lenfeldolgozó és elektrotechnikai ipara (rádióalkatrészek gyártása) is említést érdemel. Belső viszonylatban jelentős idegenforgalma is van.
A városon áthalad a Litvániába vezető Voropajevo-Pabradė vasútvonal. A P27-es főútvonal köti össze Braszlavval (77 km) és a Polack-Vilnius közti P45-ös főúttal (12 km).
Városszerkezet, látnivalók[szerkesztés]
Pasztavi négyszög alakú főtere (Szabadság-tér, ploscsagy Szvobodi) a Mjagyelkán felduzzasztott kis mesterséges tó partján fekszik, ide futnak össze a város fő utcái: az északról érkező Leninszkaja, a nyugatról jövő Szeptember 17-e utca, a keletre tartó Krasznoarmejszkaja és a dél felé haladó Szovjetszkaja utcák. A téren számos 18.-19. századi műemlék építmény található, nyugati és északi oldalán kézművesházak valamint a járási múzeum épülete; keleti oldalán az 1894-ben épült Szent Miklós-templom; valamint az egykori iskolaépület és az Orvos háza. A tér közepén a második világháború emlékműve és Lenin szobra áll, de itt található a járási hivatal épülete is. A kis tó partján, a tértől keletre található az 1783-ból származó régi vízimalom, valamint az 1898–1904 között épült Páduai Szent-Antal-templom. A déli városrészben, a Szovjetszkaja utcában áll az egykori Tyzenhauz-kastély (klasszicista stílusban épült a 18.-19. század fordulóján), mely ma a járási kórháznak ad otthont.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Численность населения на 1 января 2024 г. и среднегодовая численность населения за 2023 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2024. március 28.
