Pascal (programozási nyelv)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pascal
Paradigma imperatív, strukturált
Megjelent 1970
Tervező Niklaus Wirth
Típusosság statikus, erősen típusos, típusbiztos
Dialektusok Borland, Turbo Pascal, UCSD Pascal
Megvalósítások CDC 6000, ICL 1900, Pascal-P, PDP-11, PDP-10, IBM System/370, HP, GNU
Hatással volt rá ALGOL W
Befolyásolt nyelvek Ada, Component Pascal, Java,[1][2][3] Modula, Modula-2, Oberon, Oberon-2, Object Pascal, Oxygene


A Pascal az általános célú programozási nyelvek közé tartozik. Sok helyen még mindig ezen tanítják a programozást, hiszen a szintaxisa egyszerű, könnyen érthető, ennek ellenére hatékony eszközt ad használója kezébe. Legelterjedtebb megvalósítása a Borland cég által készített Turbo Pascal, melynek segítségével DOS-os alkalmazásokat készíthetünk, amelyek bármely verziószámú Windowson is képesek futni.

Az eredeti specifikáció szerint minden program egyetlen forrásfile-ból áll, melynek kiterjesztése .pas. A konkrét implementációk egyedi bővítésekkel tették lehetővé a moduláris felépítést, például a Turbo Pascal és az Object Pascal unitoknak nevezi azokat a külön fájlokban található modulokat, amik nem önálló programok. Ezek a fejezetek tartalmazzák a programozó által felhasználható kiegészítő eljárásokat és függvényeket, de a programozó is készíthet ilyet.

Később megszületett a Borland Delphi, amely az objektumorientált Pascalt párosította a natív Windows programok készítésének lehetőségével. Ennek egy linuxos változata a mára elhanyagolt Kylix.

Az aktívan fejlesztett Free Pascal számos géptípuson (Intel x86, Amd64/x86-64, PowerPC, PowerPC64, SPARC, ARM) és operációs rendszeren (Linux, FreeBSD, Mac OS X/Darwin, DOS, Win32, Win64, WinCE, OS/2, Netware és MorphOS) érhető el. Az erre épülő Lazarus integrált fejlesztői környezettel a mai igényeknek is megfelelő, grafikus interfésszel rendelkező szoftverek készíthetők.

Rövid történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvet 1970-ben Niklaus Wirth professzor fejlesztette ki, aki emellett a Modula-2 és az Oberon atyja is. A Pascal maga az ALGOL programozási nyelven alapul, és a francia matematikus-filozófus Blaise Pascal tiszteletére nevezték el. Ez a nyelv az egyik alapja az Ada programozási nyelvnek, ami még ma is az egyik legbiztonságosabb nyelv a világon. Az objektumorientált Object Pascal nyelvet használja a Delphi fejlesztőrendszer.

Szintaxis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelv azonosítókból és kulcsszavakból, valamint operátorokból és egyéb szimbólumokból épül fel. A kulcsszavakat a fordító fenntartja magának, ezért ezeket nem használhatjuk fel saját célra, tehát ezek használata változónévként nem megengedett. Az azonosítók állhatnak betűkből, számokból és aláhúzásjelből (_), de nem kezdődhetnek számmal, illetve nem tartalmazhatnak speciális karaktereket(Ł, ß, & stb.), és a fordító típustól függően bizonyos hossz fölött az azonosítókat nem különbözteti meg. A program kulcsszó opcionális, csak arra szolgál, hogy jobban dokumentálhassuk a kódot. A megjegyzéseket a programban bárhol elhelyezhetjük, kezdetük jelölésére a { és a (*, zárásukra pedig a } illetve a *) jelek szolgálnak. Ezek mellett használhatjuk a // jelet is, mely csak az adott sorban jelöl megjegyzést. A nyelv sokféle operátort tartalmaz: +, –, *, /, div, mod, and, or, not, xor, in stb. Használhatunk eljárásokat, függvényeket, az újabb fordítók pedig már az objektumorientált megközelítést is támogatják. A forráskódot modulokba, ún. unitokba szervezhetjük, amelyekben az adatrejtést is megvalósíthatjuk, az interface és az implementation kulcsszavak segítségével.

Egy egyszerű Pascal program felépítése:

 {programfej}
   program Hello_World;
 {használt unitok megadása}
   uses crt,dos;
 {deklarációs rész: típusok, konstansok, változók}
   const
    Konstans = 42;
   type
    szabadnap = (szombat,vasarnap);
   var
    Valtozo: integer;
    nap: szabadnap;
 {eljárások és függvények}
   procedure Eljaras(Parameter: boolean);
   begin
   end;
 
   function Fuggveny(Parameter: real): integer;
   begin
     Fuggveny := round(Parameter)
   end;
 
 {programtörzs}
   begin
     Eljaras(true);
     Valtozo := Fuggveny(3.14);
     writeln(Valtozo);
   end.

A Hello World! program:

Program HelloWorld;
uses crt;
Begin
  Clrscr; {képernyő törlése}
  Write('Hello Világ!'); {szöveg kiíratása}
  Readln; {várakozás enter ütésére, hogy ne záruljon be azonnal a program}
End.

Az idő kiírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

{{program definíció}}
program hello;
{{használt unitok}}
uses crt,dos;
{{változók}}
var a,b,c,d:word;
begin {{a program feje}}
clrscr;
gettime(a,b,c,d);
writeln('-----------------------------------------');
writeln('A pontos ido: ',a,':',b);
writeln('-----------------------------------------');
writeln('Hello, vilag!');
end.

A nyelv felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fenti forráskódban jól elkülöníthetők a parancsok. Egy parancs argumentumait zárójelek közé írjuk. A parancsot pontosvessző zárja le, így tudja a fordító elkülöníteni egymástól azokat.

A forráskód a program kulcsszóval kezdődik, mely röviden (1-2 szó) leírhatja, hogy maga a program miről szól. Ez az azonosító opcionális, mivel csak a programozónak információ, nem kötelező minden forráskódot ezzel kezdeni.

A uses kulcsszó után következik azoknak a unitoknak (fejezeteknek) a felsorolása, melyből a programozó a parancsokat válogatja programjához. A Pascalban lehetőség nyílik saját fejezetek készítésére. Az alapértelmezett unitok Turbo Pascalban:


System - Alapvető parancsok

Dos - DOS eljárások gyűjteménye

Crt - A szöveges képernyő kezelése

Strings - C-stílusú karakterlánc (null karakter végű string) kezelő rutinok

Printer - Nyomtató kezelése

Graph - Grafikai eljárások

Overlay - Átlapolásos memóriahasználat

Turbo3,Graph3 - Kompatibilitási okoból (Turbo Pascal 3.0) megmaradt parancsok


A deklarációs részben állandókat, változókat és saját típusokat készíthetünk. Saját típusokat a type, állandókat a const, változókat var kulcsszó után lehet deklarálni. Egy konstansnak a nevét és az értékét egyenlőség jellel választjuk el. A változó nevét és típusát kettősponttal különítjük el. A változók típusai lehetnek:


Egész szám típusok:

byte - 0 és 255 közötti egész szám

shortint - -128 és 127 közötti egész szám

word - 0 és 65535 közötti egész szám

integer - -32768 és 32767 közötti egész szám

longint - -2147483648 és 2147483647 közötti egész szám

Valós típusok:

single - 4 byte méretű lebegőpontos szám (csak 8087)

real - 6 byte méretű lebegőpontos szám

double - 8 byte méretű lebegőpontos szám (csak 8087)

extended - 10 byte méretű lebegőpontos szám (csak 8087)

comp - 8 byte méretű csak egész számokat ábrázolni képes típus (csak 8087)

Egyéb típusok:

Char – Karakter

Boolean – Logikai változók - igaz, vagy hamis értéket adnak (true/false)

String – Karaktersor (maximum 255 karakter)


Később eljárásokat és függvényeket hozhatunk létre, melyeket a főprogramban használhatunk. A főprogram kezdetét és végét a begin és end. kulcsszó jelöli. Hasonló módon történik az eljárások és függvények behatárolása, azzal a különbséggel, hogy ott a programrész végét end; zárja.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. «We looked very carefully at Delphi Object Pascal and built a working prototype of bound method references in order to understand their interaction with the Java programming language and its APIs.»
    «Our conclusion was that bound method references are unnecessary and detrimental to the language. This decision was made in consultation with Borland International, who had previous experience with bound method references in Delphi Object PascalWhite Paper.About Microsoft's "Delegates", java.sun.com
  2. TechMetrix Research: History of Java. Java Application Servers Report, 1999. „The project went ahead under the name "green" and the language was based on an old model of UCSD Pascal, which makes it possible to generate interpretive code”
  3. A Conversation with James Gosling