Pannoniai őrgrófság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pannoniai Őrgrófság szócikkből átirányítva)
A Pannóniai Őrgrófság Nagy Károly idején, 800 körül
A Frank Birodalom terjeszkedése Nagy Károly idején, 768814-ig

A Pannoniai őrgrófság a Frank Királyságban, majd a Keleti Frank Királyságban a Bajor Hercegség határtartománya volt a mai Kelet-Ausztria és Nyugat-Dunántúl területén. A 8. században és a 9. század elején említik Awarenmark, 9. században Ostmark, Ostland és marchia orientalis néven is. A magyar honfoglalás és a pozsonyi csata után megszűnt, területe részben magyar településterület, részben a gyepű része lett. Az augsburgi csata utáni időszakban a Német-római Birodalomban hasonló területen újraszervezték, mint Osztrák Őrgrófságot.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A frankok az avarokkal először 562-ben Thüringiában hadakoztak. Az újjászervezett Avar Kaganátus szállásterületei a 7. század végén nyugaton az Bécsi medencéig terjedtek, azon túl az avarok lakatlan gyepű kialakítására, sőt határaik további nyugatra tolására törekedtek. A Frank Birodalom viszont kelet felé próbált terjeszkedni a Szász Hercegség és Bajor Hercegség felé, valamint hittérítők által az avarok felé is. A 770-es évektől határmenti összecsapásokra került sor a frankok és az avarok között. 788-ban a frankok bekebelezték Bajorországot, ekkor újabb határvillongásokra került sor az avarokkal. 789-től Nagy Károly már tervezte az avarok elleni háborút. 790-ben küldöttségeket küldtek egymáshoz, de 791 augusztusában megkezdődött a háború, ami 803-ig tartott. 791-ben támadtak először a frankok három irányból, de a Bécsi medencéből vissza kellett fordulniuk. 792-ben sikertelenül próbálkozott a fríz flotta délre juttatásával Károly, nem sikerült kiásatnia az első Rajna–Majna–Duna-csatornát. [1]

795-ben fordulat következett be a háborúban. Belháború tört ki az avarok között, amelynek során megölték a kagánt és fővezérét, a jugurrust. A pannoniai részek ura, a tudun az ősszel Aachenbe utazott és valószínűleg felvette a kereszténységet. A frank–longobárd sereg 795 őszén a tudun területére, Pannóniába vonult, Friauli Erik és Vojnomir szlavóniai fejedelem vezetésével. Továbbvonulva megtámadták a kagáni székhelyet, majd a kincstár egy részével elhagyták az országot. 796 nyarán Pipin itáliai király indult a kagán székhelye ellen. A Dunánál letáborozott, majd sikerese tárgyalások után békésen átkeltek a Dunán, ahol a kagán kíséretének tagjaival, a tarkánokkal együtt behódolt neki. A kagántól kapott újabb kincseket ezután magával vitte. 797-ben azonban a tudun és pannoniai avarok fellázadtak, megölték Friauli Eriket és Gerold bajor kormányzót. 803-ig tartottak a harcok, amikor a tudun békét ajánlott, mivel Krum bolgár kán délkelet felől megtámadta a kagán országrészét, és a Dunától keletre eső avar területeket meghódította. A pannóniai avarok ekkor behódoltak. [2]

A frankok létrehozták a meghódított területeken a Pannoniai őrgrófságot, amelynek frank grófi szervezete csak a Rábáig épült ki, azon túl az avarok és szlávok frank hűbéres, de némi belső önállósággal rendelkező Alsó-Pannoniai Fejedelemsége jött létre. [3] A különbség a keresztény térítés szempontjából is fennállt. Az őrgrófság a Passaui püspökség a fejedelemség a Salzburgi érsekség területéhez került.[4]

Őgrófok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Papp: Nagy Károly 43–44. o.
  2. Papp: Nagy Károly 45–46. o.
  3. Papp: Nagy Károly 45–46. o.
  4. Váczy 1938 223. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp: Nagy Károly: Papp Imre. Nagy Károly és kora (Történelmi kézikönyvtár). Csokonai Kiadó. ISBN 963-260-106-8 (1997) 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]