Nyelvtan
| Nyelvészet |
|---|
| Általános nyelvészet |
|
Fonológia · Morfológia |
| Leíró nyelvészet |
|
Fonetika |
| Alkalmazott nyelvészet |
|
Anyanyelv-pedagógia |
| Nyelvészeti irányzatok |
|
Formális nyelvtan |
| Interdiszciplínák |
|
Antropológiai nyelvészet
Diskurzuselemzés |
| Kapcsolódó területek |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A nyelvtan (latinul grammatica), vagy más néven általános nyelvészet, a nyelvészet egyik ága; egy nyelv elemeivel, szerkezetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány. Megkülönböztetünk normatív, valamint leíró nyelvtant. Míg a normatív nyelvtan a nyelv helyesnek vélt alkalmazásának szabályait állapítja meg, addig a leíró nyelvtan a nyelvi jelenségek feltérképezésével foglalkozik anélkül, hogy megállapítaná, mi számít helyes vagy helytelen nyelvhasználatnak.
A nyelvtan részterületei
A nyelvtan az alábbi részterületekre tagolódik:
- Hangtan, amelynek további két területe a fonetika és a fonológia. Az első a nyelv beszédhangjainak leírásával, a második azoknak a nyelvben betöltött szerepével foglalkozik. E két részterület egymással szorosan összefügg, így a nyelvekről szóló szakirodalmak gyakran egy fejezet alatt tárgyalják őket.
- Alaktan (morfológia), amely a szófajokat, azok felépítését és tulajdonságaikat tárgyalja.
- Mondattan (szintaxis), amely a szavak mondatban betöltött szerepével és a szórenddel foglalkozik.
- Jelentéstan (szemantika), amely a szavak jelentésével, értelmezésével foglalkozik.
- Stilisztika, amely a különböző nyelvi kifejezési stílusokat tárgyalja.
Szűkebb, hétköznapi értelmezésben – s időnként a szakirodalomban is – sokszor csak az alaktant és a mondattant értik a nyelvtan fogalma alatt. E két terület között eleve sok átfedés van, így gyakran egy területként tárgyalják őket, melynek összefoglaló elnevezése a morfoszintaxis.
