Nyelvcsere

A nyelvcsere a nyelvészetben az a folyamat, amelynek során két, hosszú ideig egymással érintkező, vagy egymás szomszédságában élő nép közül az egyik, saját nyelvét fokozatosan feladva átveszi a másik nép nyelvét. A nyelvcsere általában meghódított, leigázott népek esetében a leggyakoribb, amikor a meghódított nép átveszi a hódítók nyelvét. (Bizonyos körülmények közt azonban ez fordítva is történhet.) A nyelvcserét a nyelvek egymásra gyakorolt hatása jellemzi (részletesebben lásd: →adsztrátum, →szubsztrátum és →szupersztrátum).

Többek között nyelvcserével jöttek létre a Mediterráneum térségében beszélt újlatin nyelvek a Római Birodalom hivatalos nyelve, a latin nyelv területi egységekre bomlott dialektuscsoportjaiból, kiszorítva az e területeken eredetileg beszélt ókori, többnyire ismeretlen eredetű nyelveket (→Preromán nyelvek), amelyek jelentős szerepet játszottak vulgáris latin területi tagolódásában. Szintén nyelvcsere útján beszélnek ma szláv nyelvet az eredetileg török nyelvű hódító bolgárok.

A nyelvcsere fázisai

1. A csoport számára elkerülhetetlenné válik a nyelvi érintkezés egy másik, általában domináns nyelvi csoporttal.
2. Megjelenik a kétnyelvűség, amikor is az eredeti nyelvet még használják és átörökítik, miközben az új nyelvet is elsajátítják.
3. Az eredeti nyelv használata visszaszorul, az intraetnikus érintkezéseket jellemzi a nyelvhasználati színterek egyre szűkebb körében.
4. A beszélők egyre szélesebb körét érinti az átmeneti kétnyelvűség, amely végül egy új nyelven való egynyelvűséghez vezet.

A nyelvcsere típusai

1. Felülről lefelé tartó nyelvcsere: a nyelv először éppen az informális helyzetekből, a családi, kisközösségi használatból szorul ki, miközben a formális, rituális kontextusokban hosszabb ideig továbbra is megmarad.
2. Hirtelen nyelvhalál: háborúk, járványok következményeként.
3. Radikális nyelvhalál: népirtással kísért politikai elnyomás.
4. Fokozatos nyelvcsere

Irodalom

Borbély Anna: Nyelvcsere. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2001.

Lásd még

• Adsztrátum
• Szubsztrátum
• Szupersztrátum