Nyírfalepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nyírfalepke
Thecla betulae nőstény
Thecla betulae nőstény
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepke-félék
(Lycaenidae)
Nem: Thecla
Faj: T. betulae
Tudományos név
Thecla betulae
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nyírfalepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírfalepke témájú kategóriát.

A nyírfalepke (Thecla betulae) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a boglárkalepke-félék (Lycaenidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyírfalepke Közép-Európában, Skandinávia és Finnország déli részén, Észak-Olaszországban, a Balkánon és Kelet-Európában honos. Nyugaton a Pireneusokig fordul elő, az Ibériai-félszigeten azonban már hiányzik. Angliában és Írországban csak a déli területeken található meg. Sehol sem gyakori.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyírfalepke elülső szárnya 2 centiméter hosszú. A hím a nősténynél kisebb. A szárnyak felül sötétbarnák, az elülső szárnyon nagyobb, vese alakú vörösessárga folt látható, mely a hímnél alig érzékelhető vagy teljesen hiányzik. A szárnyak fonákja mindkét nemnél fényes barnásnarancs színű, a hátulsó szárnyon 2, az elülsőn 1 fekete-fehér harántvonallal. A hátulsó szárnyon vékony faroknyúlvány van.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyírfalepke erdőszéleken, bokros helyeken, patakok mentén, hegylejtőkön él, 1000 méter magasságig. A talaj köves is lehet, ott mogyoró, kökény vagy más vad gyümölcsfák nőnek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyírfalepke egy nemzedékét júniustól szeptemberig láthatjuk.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.