Nagy pele

Nagy pele
	Előszeretettel tartózkodik a fákon
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Mókusalkatúak (Sciuromorpha);
Család:	Pelefélék (Gliridae);
Alcsalád:	Valódi pelék (Glirinae);
Nem:	Glis; Brisson, 1762
Faj:	G. glis;
Tudományos név
	Glis glis; Linnaeus, 1766
Szinonimák
Szinonimák
	a nem szinonimái: Elius Schulze, 1900; Myorus Reichenbach, 1835; Myoxus Zimmerman, 1780; a faj szinonimái: Myoxus glis; Glis abruttii Altobello, 1924; Glis argenteus Zimmermann, 1953; Glis avellanus (Owen, 1840); Glis caspicus Satunin, 1906; Glis caspius (Satunin, 1905); Glis esculentus Blumenbach, 1779; Glis germanicus Violani & Zava, 1995; Glis giglis (Cuvier, 1832); Glis insularis Barrett-Hamilton, 1899; Glis intermedius Altobello, 1920; Glis italicus Barrett-Hamilton, 1898; Glis martinoi Miri?, 1960; Glis melonii Thomas, 1907; Glis minutus Martino, 1930; Glis orientalis (Nehring, 1903); Glis persicus (Erxleben, 1777); Glis petruccii Goodwin, 1939; Glis pindicus Ondrias, 1966; Glis postus Montagu, 1923; Glis pyrenaicus Cabrera, 1908; Glis spoliatus Thomas, 1906; Glis subalpinus Burg, 1920; Glis tschetshenicus Satunin, 1920; Glis vagneri Martino & Martino, 1941; Glis vulgaris Oken, 1816;
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy pele témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy pele témájú médiaállományokat és Nagy pele témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. február 16.) ezen a változaton alapul.

A nagy pele (Glis glis vagy más néven Myoxus glis) a pelefélék családjának (Gliridae) legnagyobb képviselője, testmérete kétszer akkora, mint a mogyorós pele.

Előfordulása

A nagy pele Európában mindenütt megtalálható. Magyarországon a Dunántúlon és az Északi-középhegységben általánosan elterjedt.^[2] Előfordul parkokban, ligetekben, gyümölcsösökben és kertekben egészen 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. A sűrű erdőket kedveli, ahol a lombok között bujkál, nincs szüksége a sűrű fű védelmére. Gyakori emberi lakóhelyek közelében. A sziklás biotópokról teljesen hiányzik.

A nagy pele által elfoglalt élettér 100–200 m átmérőjű. Sűrűsége változatos a biotóp működésétől függően, de ahol megtelepszik, ott a középérték 0,2-0,4 felnőtt egyed / hektár körüli. A nagy pele eredeti élőhelyén 1 km-re szétszóródik.

Megjelenése

Szőrének színe szürkétől a szürkésbarnáig terjed, hátgerincén sötétebb sávval. Teste alul fehéres. Szőrzete a szemek körül kicsit sötétebb. Szemei feketék és kidülledőek. Feje ovális kerek fülekkel. Farka szürke és sűrű, tömött bundájú.

Teljes testhossza 23–37 cm, farka 10–17 cm. Testtömege általában 70 és 200 gramm között mozog.

Életmódja

Nyáron mohából és rostokból készíti fészkét nagy magasságokban lévő faodúban, falmélyedésben vagy föld alatti mélyedésben (60 cm-es mélységig). Hasznosítani tudja a madárfészket is. Találtak már 5 egyedet is egyetlen fészekben. Alkonyatkor és éjszaka aktív.

A pele téli álmot alszik októbertől áprilisig.

Táplálkozása

Étrendjének mennyisége és minősége az évszakok szerint változik. A téli hibernáció időtartama alatt például egyáltalán nem táplálkozik. Élelme összetevői gyümölcsök, fakéreg, hajtások, mogyoró, gesztenye, bükkmakk, gombák stb. Alkalmilag kisebb zsákmányállatokat is elfogyaszt, gerincteleneket és gerinceseket egyaránt. Régebbi források szerint a nagy pele fészekrabló, több videó is készült róla. A pele ősszel elkezd készülődni a téli álomra, és felhalmozza a zsírját. Ilyenkor a házakba is bemerészkedik.

Társas élete

A pele társas állat, laza csoportokba szerveződik, melynek felépítése ismeretlen. Egyszer egy tető alatt 69 egyedet találtak.

Szaporodása

A szaporodás időszaka júniustól augusztusig tart. A vemhesség 30-32 napja után a nőstény egyszer egy évben 2-9 kicsit fial, akik csupaszon és vakon születnek és 7 hétig szopnak. A nősténynek 12-20 csecsbimbója van.

Amikor veszély fenyeget, a nőstény a nyakuk bőrénél fogva átszállítja a fiatalokat egy másik fészekbe.

Képgaléria

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
↑ Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 58. old. Kép: 7-es. ISBN 963-05-5819-X.

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Albert Vigoleis Thelen: Glis-Glis: Siebenschläfer, Bilch, Buchmaus. 2. Aufl. Olms, Hildesheim. ISBN 3-487-08432-5
Arnold Freiherr von Vietinghoff-Riesch: Der Siebenschläfer (Glis glis L.). Monographien der Wildsäugetiere, Band 14. VEB G. Fischer, Jena 1960

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[2] Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 58. old. Kép: 7-es. ISBN 963-05-5819-X.

[1]

[2]