Nagy bukó
Nagy bukó | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Mergus merganser Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
A nagy bukó elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
költözési útvonal
telelőhely
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bukó témájú médiaállományokat és Nagy bukó témájú kategóriát. |
A nagy bukó (Mergus merganser) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]
Alfajai
- Mergus merganser americanus Cassin, 1852
- Mergus merganser merganser Linnaeus, 1758
- Mergus merganser orientalis Gould, 1845[2]
Előfordulása
Izlandon, a Brit-szigeteken, Európa és Ázsia északi részén, Kamcsatkáig költ. Szigetszerűen előfordul Európa más tájain is. Észak-Amerika középső részén is megtalálható.
Természetes élőhelyei a tűlevelú erdők, mérsékelt övi erdők, tengerpartok, tavak, folyók és patakok környékén.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég, október és április között észlelhető. Kisebb csapatokban halban gazdag tavaknál és folyóknál tűnik fel. A Dunakanyarnál már fészkelését is észlelték.[5]
Megjelenése
Testhossza 58-72 centiméter, a szárnyfesztávolsága 82-97 centiméter, a hím testtömege 1300-2100 gramm, a tojóé kisebb, 900-1700 gramm.[3] A hím feje és háta fekete, fejhez simuló tollüstökkel. A tojó feje vörösesbarna, háta kékesszürke. Hegyes, a csúszós halak megfogására alkalmas csőre van.
Életmódja
Nyáron általában rovarokkal és rákokkal táplálkozik, télen szinte kizárólag kisebb halakat fog a víz alá merülve.
Szaporodása
Fészkét korhadt fák üregébe rakja, és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 7-14 tojásból áll, melyeken 32 napig kotlik.[5] A fiókák kikelésük után 24-36 órával már elhagyják a fészket, és 8-10 nap múlva már kis halakat is fognak. A költésben és a fiókák felnevelésében csak a tojó vesz részt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
- ↑ a b Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. január 3.)