Nagy bukó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy bukó
Mergus merganser m.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Tengeri récék és bukók (Mergini)
Nem: Mergus
Faj: M. merganser
Tudományos név
Mergus merganser
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Mergus merganser distr.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy bukó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bukó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bukó témájú kategóriát.

A pár felrepülés közben

A nagy bukó (Mergus merganser) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izlandon, a Brit-szigeteken, Európa és Ázsia északi részén, Kamcsatkáig költ. Szigetszerűen előfordul Európa más tájain is. Észak-Amerika középső részén is megtalálható. Tavak vagy folyók közelében él.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mergus merganser americanus Cassin, 1852
  • Mergus merganser merganser Linnaeus, 1758
  • Mergus merganser orientalis Gould, 1845

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 58-66 centiméter, a szárnyfesztávolsága 82-97 centiméter, testtömege 900-2100 gramm. A tojó kicsit kisebb, mint a hím. A hím feje és háta fekete, fejhez simuló tollüstökkel. A tojó feje vörösesbarna, háta kékesszürke. Hegyes, a csúszós halak megfogására alkalmas csőre van.

A hím
és a tojó fiókáival

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában 10-20 centiméter közötti halakat fogyaszt, megeszi a rákokat és más gerincteleneket. Ritkán elfogyasztja a békákat, kisemlősöket és növényi anyagokat is. Nagyon jó úszó, táplálékáért mélyre is lemerül.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkét korhadt fák üregébe rakja, és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 7-9 tojásból áll, melyeken 32 napig kotlik. A fiókák kikelésük után 24-36 órával már elhagyják a fészket, és 8-10 nap múlva már kis halakat is fognak. A költésben és a fiókák felnevelésében csak a tojó vesz részt.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon rendszeres átvonuló, enyhe teleken egyes példányai át is telelnek. Kisebb csapatokban halban gazdag tavaknál és folyóknál tűnik fel. A Dunakanyarnál észlelték a legtöbbször.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]