Nagy bukó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nagy bukó
Male Goosander (6812121461).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Tengeri récék és bukók (Mergini)
Nem: Mergus
Faj: M. merganser
Tudományos név
Mergus merganser
Linnaeus, 1758
Elterjedés
A nagy bukó elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely
A nagy bukó elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy bukó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bukó témájú médiaállományokat és Nagy bukó témájú kategóriát.

A pár felrepülés közben

A nagy bukó (Mergus merganser) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Mergus merganser americanus Cassin, 1852
  • Mergus merganser merganser Linnaeus, 1758
  • Mergus merganser orientalis Gould, 1845[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Izlandon, a Brit-szigeteken, Európa és Ázsia északi részén, Kamcsatkáig költ. Szigetszerűen előfordul Európa más tájain is. Észak-Amerika középső részén is megtalálható.

Természetes élőhelyei a tűlevelú erdők, mérsékelt övi erdők, tengerpartok, tavak, folyók és patakok környékén.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég, október és április között észlelhető. Kisebb csapatokban halban gazdag tavaknál és folyóknál tűnik fel. A Dunakanyarnál már fészkelését is észlelték.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 58-72 centiméter, a szárnyfesztávolsága 82-97 centiméter, a hím testtömege 1300-2100 gramm, a tojóé kisebb, 900-1700 gramm.[3] A hím feje és háta fekete, fejhez simuló tollüstökkel. A tojó feje vörösesbarna, háta kékesszürke. Hegyes, a csúszós halak megfogására alkalmas csőre van.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Nyáron általában rovarokkal és rákokkal táplálkozik, télen szinte kizárólag kisebb halakat fog a víz alá merülve.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészkét korhadt fák üregébe rakja, és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 7-14 tojásból áll, melyeken 32 napig kotlik.[5] A fiókák kikelésük után 24-36 órával már elhagyják a fészket, és 8-10 nap múlva már kis halakat is fognak. A költésben és a fiókák felnevelésében csak a tojó vesz részt.

Tojásai
és egy tojó fiókáival

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  5. a b Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]