Máramaros fatemplomai

Máramaros fatemplomai
Világörökség
Adatok
Ország	Románia
Világörökség-azonosító	904
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	IV
Felvétel éve	1999
Elhelyezkedése
Máramaros fatemplomai Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 49′, k. h. 24° 03′47.816666666667, 24.05
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramaros fatemplomai témájú médiaállományokat.

Máramaros fatemplomai néven 1999-ben vált a Világörökség részévé 8 Máramaros megyei fatemplom. A 17–18. században épült templomok a karcsú tornyaikkal a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik. A megye kilencvenhárom műemlékké nyilvánított temploma közül azokat választották, amelyek a legreprezentatívabbak építészeti, építéstechnikai és festészeti szempontból:

• Barcánfalva, Istenszülő bevezetése a templomba templom – 1720
• Budfalva, Szent Miklós-templom – 1643
• Desze, Szent Paraszkiva-templom – 1770
• Jód, Istenszülő születése templom – 1620-as évek
• Nyárfás, Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templom – 1796
• Sajómező, Szent Paraszkiva-templom – 1604
• Rogoz, Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templom – 1663
• Dióshalom, Szent arkangyalok fatemploma – 1721

A templomok sajátos szintézist képviselnek a kelet- és nyugat-európai fő építészeti stílusok között: a bizánci alaprajzhoz gótikus forma társul. Az építmények fából készültek, hagyományos technikákkal és anyagismerettel.

Források

• Leírás az UNESCO Világörökség honlapján
• Részletes leírás a www.romanianmonasteries.org lapon

Külső hivatkozások

• Térkép
• Fényképalbum
• Thaler Tamás - Zsidi Vilmos: Kárpátalja és Észak-Partium - Barangolás a fatornyú templomok hazájában • Anno Kiadó, 2007.