Max Bill

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Bill
Bottrop Bill 01.JPG
Szobra a Bottropi Szoborparkban (1979)
Született 1908. december 22.
Winterthur
Elhunyt 1994. december 9. (85 évesen)
Berlin
Nemzetisége svájci német
Foglalkozása iparművész
szobrász
művészeti író

Max Bill (Winterthur, Svájc, 1908. december 22.Berlin, 1994. december 9.) svájci építész, festő, szobrász, művészeti író, ipari formatervező.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Max Bill 1924 és 1927 közt ezüstművességet tanult a zürichi iparművészeti iskolában. 17 éves volt, amikor 1925-ben meghívták egy párizsi nemzetközi iparművészeti kiállításra, e kiállításon megcsodálta Le Corbusier és más hírességek alkotásait. 1927-28-ban Dessauban folytatta tanulmányait a Bauhaus iskolában, itt tanítottak ekkor: Josef Albers, Kandinszkij, Paul Klee, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer. 1931-ben már az „Abstraction-Création” csoportban dolgozik Bill.

1944-45-ben tanári állást kapott a zürichi iparművészeti iskolában. Ebben az időben kötött barátságot Georges Vantongerloo (1886-1965) belga festő és szobrászművésszel és František Kupka cseh festővel. 1951-53 közt társalapítója volt Ulmban a modern iskolatervezésnek, majd visszatért Zürichbe. Híres iparművészeti tervezése az ulmi szék, amelyet, asztalnak, széknek, tálcának, polcnak is lehet használni. Részt vett a Documenta 1 (1955), a Documenta II (1959), valamint a Documenta III (1964) kiállításain Kasselben, ekkor ő már befutott designer volt. Bill tervezte és szervezte 1964-ben a svájci építészeti kiállítást Lausanne-ban.

Bill politikai felfogását tekintve antifasiszta volt, hidegháború ellenes és ellenezte az Amerikai Egyesült Államok vietnami háborúját is. Az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb aggodalommal töltötték el a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. 1967-ben meghívták a hamburgi egyetemre, ahol 1974-ig környezetvédelmi tervezést tanított.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokoldalú munkásságának fő területe a modern ipari formatervezés és a szobrászat. A konstruktivizmushoz, a Bauhaushoz és az absztrakt művészethez kapcsolódott, amelyeket egyénien alakított, saját felfogása szerint. Matematikai szigorúságú művészete a ráció örömén alapszik.[1] Számos hazai és nemzetközi díjban részesült, 1968-ban kapta meg Zürich város díját, 1979-ben szülővárosa kulturális díját. Nemcsak Európában, hanem Brazíliában (São Paulo-i Biennale, 1951) és Japánban is kiállított és kitüntetéseket kapott.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931-ben kötötte meg első házasságát, felesége csellista és fotós volt, házasságukból egy fiúgyermek, Jakob Bill született 1942-ben. Bill első felesége 1988-ban meghalt, Bill 1991-ben kötötte meg második házasságát, feleségül vette a vele már régebb óta együtt dolgozó művészettörténészt. Bill 1994-ben váratlanul meghalt a berlini Tegel repülőtéren. Özvegye és fia vitette haza hamvait Zürichbe.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A modern festészet lexikona i.m. 38.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Bill témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]