Max Bill
| Max Bill | |
 | |
| 1970-ben | |
| Született | 1908. december 22. Winterthur |
| Elhunyt | 1994. december 9. (85 évesen) Berlin |
| Állampolgársága | svájci[1][2] |
| Nemzetisége | svájci német |
| Házastársa | |
| Gyermekei | Jakob Bill |
| Foglalkozása | iparművész szobrász művészeti író |
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Max Bill témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Max Bill (Winterthur, Svájc, 1908. december 22. – Berlin, 1994. december 9.) svájci építész, festő, szobrász, művészeti író, ipari formatervező.
Életpályája[szerkesztés]
Max Bill 1924 és 1927 közt ezüstművességet tanult a zürichi iparművészeti iskolában. 17 éves volt, amikor 1925-ben meghívták egy párizsi nemzetközi iparművészeti kiállításra, e kiállításon megcsodálta Le Corbusier és más hírességek alkotásait. 1927-28-ban Dessauban folytatta tanulmányait a Bauhaus iskolában, itt tanítottak ekkor: Josef Albers, Kandinszkij, Paul Klee, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer. 1931-ben már az „Abstraction-Création” csoportban dolgozik Bill.
1944-45-ben tanári állást kapott a zürichi iparművészeti iskolában. Ebben az időben kötött barátságot Georges Vantongerloo (1886-1965) belga festő és szobrászművésszel és František Kupka cseh festővel. 1951-53 közt társalapítója volt Ulmban a modern iskolatervezésnek, majd visszatért Zürichbe. Híres iparművészeti tervezése az ulmi szék, amelyet, asztalnak, széknek, tálcának, polcnak is lehet használni. Részt vett a Documenta 1 (1955), a Documenta II (1959), valamint a Documenta III (1964) kiállításain Kasselben, ekkor ő már befutott designer volt. Bill tervezte és szervezte 1964-ben a svájci építészeti kiállítást Lausanne-ban.
Bill politikai felfogását tekintve antifasiszta volt, hidegháború ellenes és ellenezte az Amerikai Egyesült Államok vietnámi háborúját is. Az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb aggodalommal töltötték el a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. 1967-ben meghívták a hamburgi egyetemre, ahol 1974-ig környezetvédelmi tervezést tanított.
Stílusa[szerkesztés]
Sokoldalú munkásságának fő területe a modern ipari formatervezés és a szobrászat. A konstruktivizmushoz, a Bauhaushoz és az absztrakt művészethez kapcsolódott, amelyeket egyénien alakított, saját felfogása szerint. Matematikai szigorúságú művészete a ráció örömén alapszik.[6] Számos hazai és nemzetközi díjban részesült, 1968-ban kapta meg Zürich város díját, 1979-ben szülővárosa kulturális díját. Nemcsak Európában, hanem Brazíliában (São Paulo-i Biennale, 1951) és Japánban is kiállított és kitüntetéseket kapott.
Családja[szerkesztés]
1931-ben kötötte meg első házasságát, felesége csellista és fotós volt, házasságukból egy fiúgyermek, Jakob Bill született 1942-ben. Bill első felesége 1988-ban meghalt, Bill 1991-ben kötötte meg második házasságát, feleségül vette a vele már régebb óta együtt dolgozó művészettörténészt. Bill 1994-ben váratlanul meghalt a berlini Tegel repülőtéren. Özvegye és fia vitette haza hamvait Zürichbe.
Galéria[szerkesztés]
-
Konyhai óra időzítővel (1951) -
Ulmi szék (1954) -
Három szobor (1977) -
Szobra a Bottropi Szoborparkban (1979) -
Folytonosság (1986) -
Ritmus az űrben (1994)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2022. május 9.)
- ↑ a b Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 2004. augusztus 10. (Hozzáférés: 2023. február 6.)
- ↑ https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en, 2022. március 19.
- ↑ A modern festészet lexikona i. m. 38.
Források[szerkesztés]
- A modern festészet lexikona. Budapest :Corvina, 1974. Bill, Max szócikkét lásd 37-38. p.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Max Bill életrajza, fényképe (angolul)
- Max Bill élete, munkássága (angolul)
- Max Bill életrajza (németül)
