Marianna holland királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marianna holland királyi hercegnő
Marianna holland királyi hercegnő.jpg
Marianna porosz királyi hercegné
Született 1810. május 9.
 Porosz Királyság, Berlin
Elhunyt 1883. május 29. (73 évesen)
 Német Birodalom, Erbach
Házastársa Albert porosz királyi herceg
Gyermekei Sarolta Friderika
Albert
Alexandrina
Johannes Wilhelm von Reinhartshausen
Szülei I. Vilmos holland király
Vilma porosz királyi hercegnő
Foglalkozása zeneszerző

Marianna holland királyi hercegnő, férjezett Marianna porosz királyi hercegné (hollandul: Prinses Marianne der Nederlanden, Prinses van Oranje-Nassau, németül Prinzessin Marianne von Preußen, teljes nevén Wilhelmina Frederica Louisa Charlotte Marianne; Berlin, 1810. május 9.Erbach, 1883. május 29.) holland királyi, luxemburgi és oránia–nassaui hercegnő, házassága révén porosz királyi hercegné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Royal Arms of the Netherlands (1815-1907).svg

Marianna holland királyi hercegnő a porosz fővárosban látott napvilágot I. Vilmos holland király (1772–1843) és Vilma porosz királyi hercegnő (1774–1837) hatodik, utolsó gyermekeként, egyben második leányaként. A hat gyermek közül mindössze három élte meg a felnőttkort – két koraszülött kisfiú után az elsőszülött leány, Paulina hercegnő hatéves korában halt meg. A hercegnő ilyenformán a család egyetlen leánya lett; édesapja elkényeztette és kivételes bánásmódban részesítette.[1] Marianna hercegnő születésekor édesapja az oránia–nassaui hercegi címet viselte, holland uralkodó és luxemburgi nagyherceg csak a napóleoni háborúk után lett.

1828-ban a hercegnőt eljegyezték Gusztáv svéd trónörökössel, azonban az eljegyzést később politikai okból – XIV. Károly János svéd király nyomására – felbontották.

Házassága és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1830. szeptember 14-én a Noordeinde-palotában a hercegnő feleségül ment Albert porosz királyi herceghez (1809–1872). A hercegnő anyai ágon elsőfokú unokatestvéri rokonságban állt a herceggel, továbbá Lujza porosz hercegnő és Frigyes holland herceg házassága révén sógorsági kapcsolatban is voltak. A házaspár a berlini Wilhemstraßén lévő Prinz-Albrecht-Palaisba költözött, melyet a herceg óhajainak megfelelően Karl Friedrich Schinkel épített át. A hercegnő emellett gyakran időzött Boroszló melletti birtokán, Kamenz várában, melyet édesanyja ajándékozott neki. A hercegnő jövedelmét az üvegipar fejlesztésébe és útépítésbe fektette be. Mindez elősegítette a térség fejlődését és bekapcsolódását a gazdasági életbe.

Marianna hercegnőnek és férjének öt gyermeke[2] – két fiú és három leány – született, akik közül hárman élték meg a felnőttkort:

Johannes Wilhelm von Reinhartshausen

Annak ellenére, hogy a szoros családi kapcsolatok miatt kiskoruktól fogva közelről ismerték egymást, kapcsolatuk nem működött. Albert herceg kicsapongó életmódját és nyílt viszonyait a holland hercegnő nem tudta tolerálni. 1845-ben a hercegné otthagyta férjét és gyermekeit szeretője, Johannes van Rossum kedvéért. Mikor négy évvel később a hercegné teherbe esett szeretőjétől, a holland királyi udvar elismerte a porosz herceg házasságának semmisségét: 1849. március 28-án kimondták Albert herceg és Marianna hercegnő válását. 1849. október 30-án a szicíliai Cefalùban a holland hercegnő világra hozta Johannes van Rossum gyermekét, Johannes Wilhelm von Reinhartshausent (1849–1861). Ezután mind a holland, mind a porosz királyi udvar minden kapcsolatot megszakított a hercegnővel. Marianna hercegnő szeretőjével és kisfiával hol Itáliában, hol Erbachban élt.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1855-ben Erbach közelében a hercegnő megvásárolta a Reinhartshausen-kastélyt, mely ettől fogva állandó otthonául szolgált. A művelt, széles körben tájékozott hercegnő csakhamar a vidék kulturális központjává tette udvartartását. Az épület egy részét múzeummá átalakíttatta, hogy a mintegy 600 darabot számláló festménygyűjteménye számára kiállítótermet biztosítson – a galéria ma a Festsäle nevet viseli. A kastélyban állandó kulturális élet pezsgett, a hercegné bőkezűen pártfogolta a fiatal, tehetséges művészeket. 1835-ben a hercegnő katonai indulót szerzett Parademars címmel.[3] Az 1870-es években a hercegnő jelentős összeget adományozott a dillenburgi Wilhelmsturm felépítésére, mely édesapjának állít emléket.

1861 karácsonyán a hercegnő tizenkét éves kisfia tüdőgyulladás következtében elhunyt. A hercegnő 60 000 guldenért földbirtokot vásárolt a várostól, melyre fia emlékére Szent János nevét viselő protestáns templomot építtetett. 1873. május 10-én meghalt Johannes van Rossum; fia mellé temették el a templom oltára alá.

Marianna holland királyi hercegnő 1883. május 29-én hunyt el erbachi kastélyában. Maradványait Johannes van Rossum és fiuk mellé helyezték el. Vagyonát és kastélyát a porosz herceggel kötött házasságából származó egyetlen életben maradt fiúgyermeke örökölte. A kastélyban ma ötcsillagos szálloda működik.[4] 1902-ben a kastély közelében fekvő szigetet a Mariannenaue névre keresztelték át, tisztelegve a holland hercegnő előtt.

Leszármazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hulsman, Wim: Prinses Marianne ging haar eigen weg (holland nyelven). Reformatorisch Dagblad, 2010. május 10. (Hozzáférés: 2011. április 2.) „Haar vader koning Willem I was gek op haar en legde haar in de watten.”
  2. Albert porosz királyi herceg életrajzi adatai (angol nyelven). thePeerage.com. (Hozzáférés: 2011. február 27.)
  3. Hulsman, Wim: Prinses Marianne ging haar eigen weg (holland nyelven). Reformatorisch Dagblad, 2010. május 10. (Hozzáférés: 2011. április 2.) „Op dat instrument klonk zaterdag een door prinses Marianne gecomponeerde parademars.”
  4. Schloss Reinhartshausen Kempinski (német, angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. április 2.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]