Mandzsu daru
Mandzsu daru | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Grus japonensis (Müller, 1776) | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Mandzsu daru témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mandzsu daru témájú médiaállományokat és Mandzsu daru témájú kategóriát. |
A mandzsu daru vagy japán daru (Grus japonensis) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj.[1][2] A család egyik leginkább veszélyeztetett faja. A Kínai Népköztársaság 2004-ben hivatalos madarává választotta a fajt.[3]
Rendszerezése
A fajt Statius Müller német zoológus írta le 1876-ban, az Ardea nembe Ardea (Grus) Japonensis néven.[4]
Előfordulása
Japánban, Szibéria keleti és Kína északi részén költ, Telelni Koreába, Kína északkeleti és Japán déli részére vonul.
Természetes élőhelyei a édesvizű mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke, valamint tengerpartok, szikes lagúnák és sós mocsarak.[5]
Megjelenése
Testhossza 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 220-250 centiméter, testtömege 7000-10000 gramm.[6] A tojó valamivel kisebb, mint a hím.
Feje teteje piros, arcrésze fehér, nyaka és farka fekete, testének többi része fehér. Csőre hegyes, mellyel tökéletesen alkalmazkodott a táplálékát jelentő vízi élőlények elfogásához. Várható élettartama elérheti a 30 évet.
Életmódja
Magvakkal, rügyekkel, levelekkel és kisebb állatokkal táplálkozik. Kinyújtott nyakkal és lábbakkal repülnek.
Szaporodása
A hím a nászidején kinyújtott nyakkal, feltartott fejjel udvarol a tojónak. A tojó a földre, többnyire valamely mélyebb víz közepén épített növényi anyagokból rakott kisebb halomra rakja tojásait. Többnyire két tojást rak, melyekből 26-34 nap múlva kelnek ki a fiókák. A fiókák tollazata barnás színű. Fészekhagyóak és nem sokkal kikelésük után követik szüleiket a mocsárba. Három hónapos korukra lesznek röpképesek és 3-4 éves korukra válnak ivaréretté.
Természetvédelmi helyzete
Mint a békesség és a szerencse egyik jelképét, sokáig komolyan tisztelték a keleti emberek és emiatt állományai stabilak voltak. Mára azonban az életterüket jelentő mocsaras élőhelyek lecsapolása és a vadászat miatt állományai drasztikusan visszaestek. A Természetvédelmi Világszövetség becslései alapján a faj állománya nem több 2400-2700 egyednél, emiatt a Vörös Könyvben a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták.
Mint a darufélék egyik impozáns, ugyanakkor veszélyeztetett képviselőjét gyakran tartják állatkertekben. Az európai állatkertekben nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében tartják nagyjából 200-250 egyedét. Kultúrtörténeti vonatkozásai miatt a Távol-Keleten az uralkodók már több száz éve tartanak palotáik udvarán mandzsu darvakat.
Magyarországon jelenleg néhány pár található, magángyűjteményben, Dévaványán, valamint egy tenyészpár a Nyíregyházi Állatparkban él. A Szegedi Vadasparkba 2013 őszén került egy pár a fajból, melyek a japán makákók közé költöztek.[7]
A faj tartásához hazánkban "sárga CITES-bizonylat" szükséges, melyről bővebb felvilágosítást a Vidékfejlesztési Minisztériumban kaphatunk.
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- ↑ China Considers Red-crowned Crane for National Bird. china.org.cn, 2007. (Hozzáférés: 2010. augusztus 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- ↑ Mandzsu darvak Szegeden! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- EUR-Lex - magyar neve