Mandzsu daru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Mandzsu daru
Mandschurenkranich.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Darufélék (Gruidae)
Nem: Grus
Faj: G. japonensis
Tudományos név
Grus japonensis
(Müller, 1776)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mandzsu daru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mandzsu daru témájú médiaállományokat és Mandzsu daru témájú kategóriát.

Portré
Grus japonensis in flight at Akan International Crane Center.jpg

A mandzsu daru vagy japán daru (Grus japonensis) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj.[1][2] A család egyik leginkább veszélyeztetett faja. A Kínai Népköztársaság 2004-ben hivatalos madarává választotta a fajt.[3]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, az Ardea nembe Ardea (Grus) Japonensis néven.[4]

Előfordulása[szerkesztés]

Tavasszal és nyáron a mandzsu daru vándorló populációja Szibériában (Kelet-Oroszország), Északkelet-Kínában és esetenként Északkelet-Mongóliában költ.[5] Költőterülete a Hanka-tó környékén található, ami Kína és Oroszország határán fekszik. Később, ősszel csapatokban a Koreai-félszigetre és Kelet-Kína felé vándorol áttelelni.[5] Már Tajvanon is feljegyeztek csavargó egyedet.[5] A vándorló populációk mellett a Japánhoz tartozó Hokkaidó szigetén található egy állandó populáció. Vizes élőhelyeken, mocsarakban és folyók közelében fészkel. Telelőterületén főként rizsföldek, füves árapályok és iszapos területek találhatók. Ezeken a nyílt területeken vízi gerinctelenekkel táplálkozik, addig hideg és havas körülmények között a madarak elsősorban a rizsföldön található rizsre térnek át.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 220–250 centiméter, testtömege pedig 7000–10 000 gramm.[6] A tojó valamivel kisebb, mint a hím.

Feje teteje piros, arcrésze fehér, nyaka és farka fekete, testének többi része fehér. Csőre hegyes, mellyel tökéletesen alkalmazkodott a táplálékát jelentő vízi élőlények elfogásához.

Életmódja[szerkesztés]

A mandzsu daru étrendje alapján kimondottan mindenevő, bár az étkezési preferenciáját nem vizsgálták teljesen. Ehet rizst, petrezselymet, sárgarépát, vörösbimbót, makkot, hajdinát és különféle vízinövényeket. Állati eredetű táplálékát halak - többek között ponty és aranyhal -, kétéltűek - különösen szalamandrák -, csigák, rákok, szitakötők, kisebb hüllők, garnéla rákok és kisebb madarak teszik ki.[7] Egy felnőtt madár napi táplálékszükséglete 750 g.[8]

Japánban a mandzsu daru populáció többnyire állandó, a hokkaidói madarak mindössze 150 km-re haladnak át telelőhelyükre. Csak a kontinensen élő populáció tesz meg hosszú távú vándorutat. Tavasszal februárra elhagyják telelőhelyeiket, ezt követően áprilisra telepednek le a költőterületeken. Ősszel október és november indulnak vissza telelni, december közepére a vonulás teljesen véget ér. Kinyújtott nyakkal és lábbakkal repülnek.

Szaporodása[szerkesztés]

A mandzsu daru monogám és hosszú életű, éveken keresztül stabil párkapcsolatban él[9]. Úgy gondolják, hogy egy életre választ párt.[10] A hím a nászidején kinyújtott nyakkal, feltartott fejjel udvarol a tojónak. A tojó a földre, többnyire valamely mélyebb víz közepén épített növényi anyagokból rakott kisebb halomra rakja tojásait. Többnyire két tojást rak, melyekből 26-34 nap múlva kelnek ki a fiókák. A fiókák tollazata barnás színű. Fészekhagyóak és nem sokkal kikelésük után követik szüleiket a mocsárba. Három hónapos korukra lesznek röpképesek és 3-4 éves korukra válnak ivaréretté. A felnőtt állatok átlagos élettartama 30-40 év, de egyes példányok fogságban 75 éves korig is élnek. A leghosszabb életű madárfajok egyike.[11][12]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Mint a békesség és a szerencse egyik jelképét, sokáig komolyan tisztelték a keleti emberek és emiatt állományai stabilak voltak. Mára azonban az életterüket jelentő mocsaras élőhelyek lecsapolása és a vadászat miatt állományai drasztikusan visszaestek. A Természetvédelmi Világszövetség becslései alapján a faj állománya nem több 2400-2700 egyednél, emiatt a Vörös Könyvben a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták.

Mint a darufélék egyik impozáns, ugyanakkor veszélyeztetett képviselőjét gyakran tartják állatkertekben. Az európai állatkertekben nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében tartják nagyjából 200-250 egyedét. Kultúrtörténeti vonatkozásai miatt a Távol-Keleten az uralkodók már több száz éve tartanak palotáik udvarán mandzsu darvakat.

Magyarországon jelenleg néhány pár található, magángyűjteményben, Dévaványán, valamint egy tenyészpár a Nyíregyházi Állatparkban él. A Szegedi Vadasparkba 2013 őszén került egy pár a fajból, melyek a japán makákók közé költöztek.[13]

A faj tartásához hazánkban "sárga CITES-bizonylat" szükséges, melyről bővebb felvilágosítást a Vidékfejlesztési Minisztériumban kaphatunk.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  3. China Considers Red-crowned Crane for National Bird. china.org.cn, 2007. (Hozzáférés: 2010. augusztus 6.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  5. a b c d Sablon:Cite iucn
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  7. Johnsgard, Paul A. "Cranes of the World: Japanese Crane (Grus japonensis)." Cranes of the World, by Paul Johnsgard (1983): 21.
  8. Li S., Wang Y., Zhao Y., Wang W. & Ma J. 2012. Seasonal fluctuation of food quantity and population for red-crowned cranes in Zhalong conservation area. Journal of Northeast Agricultural University 43 (9): 113–117. (in Chinese)
  9. Klenova, Anna V., Ilya A. Volodin, and Elena V. Volodina. "Examination of pair-duet stability to promote long-term monitoring of the endangered red-crowned crane (Grus japonensis)." Journal of Ethology 27.3 (2009): 401-406.
  10. Takeda, Kohei F., Mariko Hiraiwa-Hasegawa, and Nobuyuki Kutsukake. "Duet displays within a flock function as a joint resource defence signal in the red-crowned crane." Behavioral ecology and sociobiology 72.4 (2018): 1-10.
  11. Red Crowned Crane Summary. San Diego Zoo , 2011. május 1. [2013. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  12. Stott, K. (1948). Notes on the longevity of captive birds. The Auk, 65(3), 402-405.
  13. Mandzsu darvak Szegeden! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2021. február 13.)[halott link]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Red-crowned crane című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]