Mandzsu daru
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Grus japonensis (Müller, 1776) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mandzsu daru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mandzsu daru témájú médiaállományokat és Mandzsu daru témájú kategóriát. |
A mandzsu daru vagy japán daru (Grus japonensis) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj.[1][2] A család egyik leginkább veszélyeztetett faja. A Kínai Népköztársaság 2004-ben hivatalos madarává választotta a fajt.[3]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, az Ardea nembe Ardea (Grus) Japonensis néven.[4]
Előfordulása[szerkesztés]
Tavasszal és nyáron a mandzsu daru vándorló populációja Szibériában (Kelet-Oroszország), Északkelet-Kínában és esetenként Északkelet-Mongóliában költ.[5] Költőterülete a Hanka-tó környékén található, ami Kína és Oroszország határán fekszik. Később, ősszel csapatokban a Koreai-félszigetre és Kelet-Kína felé vándorol áttelelni.[5] Már Tajvanon is feljegyeztek csavargó egyedet.[5] A vándorló populációk mellett a Japánhoz tartozó Hokkaidó szigetén található egy állandó populáció. Vizes élőhelyeken, mocsarakban és folyók közelében fészkel. Telelőterületén főként rizsföldek, füves árapályok és iszapos területek találhatók. Ezeken a nyílt területeken vízi gerinctelenekkel táplálkozik, addig hideg és havas körülmények között a madarak elsősorban a rizsföldön található rizsre térnek át.[5]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 220–250 centiméter, testtömege pedig 7000–10 000 gramm.[6] A tojó valamivel kisebb, mint a hím.
Feje teteje piros, arcrésze fehér, nyaka és farka fekete, testének többi része fehér. Csőre hegyes, mellyel tökéletesen alkalmazkodott a táplálékát jelentő vízi élőlények elfogásához.
Életmódja[szerkesztés]
A mandzsu daru étrendje alapján kimondottan mindenevő, bár az étkezési preferenciáját nem vizsgálták teljesen. Ehet rizst, petrezselymet, sárgarépát, vörösbimbót, makkot, hajdinát és különféle vízinövényeket. Állati eredetű táplálékát halak - többek között ponty és aranyhal -, kétéltűek - különösen szalamandrák -, csigák, rákok, szitakötők, kisebb hüllők, garnéla rákok és kisebb madarak teszik ki.[7] Egy felnőtt madár napi táplálékszükséglete 750 g.[8]
Japánban a mandzsu daru populáció többnyire állandó, a hokkaidói madarak mindössze 150 km-re haladnak át telelőhelyükre. Csak a kontinensen élő populáció tesz meg hosszú távú vándorutat. Tavasszal februárra elhagyják telelőhelyeiket, ezt követően áprilisra telepednek le a költőterületeken. Ősszel október és november indulnak vissza telelni, december közepére a vonulás teljesen véget ér. Kinyújtott nyakkal és lábbakkal repülnek.
Szaporodása[szerkesztés]
A mandzsu daru monogám és hosszú életű, éveken keresztül stabil párkapcsolatban él[9]. Úgy gondolják, hogy egy életre választ párt.[10] A hím a nászidején kinyújtott nyakkal, feltartott fejjel udvarol a tojónak. A tojó a földre, többnyire valamely mélyebb víz közepén épített növényi anyagokból rakott kisebb halomra rakja tojásait. Többnyire két tojást rak, melyekből 26-34 nap múlva kelnek ki a fiókák. A fiókák tollazata barnás színű. Fészekhagyóak és nem sokkal kikelésük után követik szüleiket a mocsárba. Három hónapos korukra lesznek röpképesek és 3-4 éves korukra válnak ivaréretté. A felnőtt állatok átlagos élettartama 30-40 év, de egyes példányok fogságban 75 éves korig is élnek. A leghosszabb életű madárfajok egyike.[11][12]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Mint a békesség és a szerencse egyik jelképét, sokáig komolyan tisztelték a keleti emberek és emiatt állományai stabilak voltak. Mára azonban az életterüket jelentő mocsaras élőhelyek lecsapolása és a vadászat miatt állományai drasztikusan visszaestek. A Természetvédelmi Világszövetség becslései alapján a faj állománya nem több 2400-2700 egyednél, emiatt a Vörös Könyvben a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták.
Mint a darufélék egyik impozáns, ugyanakkor veszélyeztetett képviselőjét gyakran tartják állatkertekben. Az európai állatkertekben nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében tartják nagyjából 200-250 egyedét. Kultúrtörténeti vonatkozásai miatt a Távol-Keleten az uralkodók már több száz éve tartanak palotáik udvarán mandzsu darvakat.
Magyarországon jelenleg néhány pár található, magángyűjteményben, Dévaványán, valamint egy tenyészpár a Nyíregyházi Állatparkban él. A Szegedi Vadasparkba 2013 őszén került egy pár a fajból, melyek a japán makákók közé költöztek.[13]
A faj tartásához hazánkban "sárga CITES-bizonylat" szükséges, melyről bővebb felvilágosítást a Vidékfejlesztési Minisztériumban kaphatunk.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- ↑ China Considers Red-crowned Crane for National Bird. china.org.cn, 2007. (Hozzáférés: 2010. augusztus 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- ↑ a b c d Sablon:Cite iucn
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- ↑ Johnsgard, Paul A. "Cranes of the World: Japanese Crane (Grus japonensis)." Cranes of the World, by Paul Johnsgard (1983): 21.
- ↑ Li S., Wang Y., Zhao Y., Wang W. & Ma J. 2012. Seasonal fluctuation of food quantity and population for red-crowned cranes in Zhalong conservation area. Journal of Northeast Agricultural University 43 (9): 113–117. (in Chinese)
- ↑ Klenova, Anna V., Ilya A. Volodin, and Elena V. Volodina. "Examination of pair-duet stability to promote long-term monitoring of the endangered red-crowned crane (Grus japonensis)." Journal of Ethology 27.3 (2009): 401-406.
- ↑ Takeda, Kohei F., Mariko Hiraiwa-Hasegawa, and Nobuyuki Kutsukake. "Duet displays within a flock function as a joint resource defence signal in the red-crowned crane." Behavioral ecology and sociobiology 72.4 (2018): 1-10.
- ↑ Red Crowned Crane Summary. San Diego Zoo , 2011. május 1. [2013. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
- ↑ Stott, K. (1948). Notes on the longevity of captive birds. The Auk, 65(3), 402-405.
- ↑ Mandzsu darvak Szegeden! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2021. február 13.)[halott link]
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
- EUR-Lex - magyar neve
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Red-crowned crane című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
