Madagaszkári bütykös csótány
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
A bütykös csótány sziszegése |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Gromphadorhina portentosa (Schaum, 1853) |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Madagaszkári bütykös csótány témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkári bütykös csótány témájú médiaállományokat. |
A Madagaszkári bütykös csótány vagy sziszegő csótány (Gromphadorhina portentosa) csótányok (Blattodea) rendjébe és az eleventojó csótányok (Blaberidae) családjába tartozó faj. A Föld egyik legnagyobb csótányfaja.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése[szerkesztés]
A természetben Madagaszkár erdeiben fordul elő. Szelíd és gondozása egyszerű, ezért sokan tartják otthonaikban díszállatként.
Megjelenése[szerkesztés]
A kifejlett állat 6–8 cm nagyságú és sötétbarna színű. Hat ízelt lába van és két hosszú csápja.
Életmód[szerkesztés]
Mindenevő, de elsősorban korhadt faanyaggal, illetve gyümölcsökkel táplálkozik. Ellenségei – többek között – a szurikáta és a marabu.
Az ivarérettséget meglehetősen sokára, kb. egy éves korban érik el, amelytől számolva még egy évet élnek. A hímek hosszabb életűek, mint a nőstények.
A fiatal egyedek egy kolóniában élnek szüleikkel, mert az emésztésükhöz nélkülözhetetlen baktériumflórát a szülők ürülékének elfogyasztásával szerzik be, így fogságban sem választhatók el.
A sziszegő hangokat elsősorban veszélyhelyzetekben hallatják. Ilyenkor a testüket hirtelen összepréselik, és a légcsöveikből kiáramló levegő súrlódása kelti a hangot.
A bütykös csótány hímjei látványos párharcokat vívnak egymással. Ilyenkor bütykeikkel lökdösik egymást és szakadatlanul hallatják sziszegő hangjukat.
Tartása[szerkesztés]
Az állat tartása során a tárolóedény, illetve terrárium hőmérséklete 25-28 °C-on, a páratartalom 75-90%-on az ideális. A tárolóedény zárt és jól szellőző legyen, aljaznak minimum 3-4cm-nyi tőzeget, földet, vagy ezek keverékét biztosítsuk. Sok más csótányfajjal ellentétben a függőleges üvegfelületen is képesek felmászni, ezért van nagy jelentősége a zárhatóságnak.
A terrárium berendezésére korhadt ágakat, fakérget használhatunk, melyek nem származhatnak fenyőkről, és egyéb gyantás nyitvatermőről.
Táplálásukra lédús gyümölcsök, zöldségek a legmegfelelőbbek, amit kiegészíthetünk zabpehellyel, búzakorpával, csírával, esetleg kis mennyiségben kutya vagy macskatáppal is.

