Máthé Imre (botanikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Id. Máthé Imre (Debrecen, 1911. január 21.Budapest, 1993. május 2.) botanikus, agrobotanikus. Florisztikai kutatásai mellett számottevő eredményeket ért el a növényökológiában és a gyógynövények hatóanyag-vizsgálatában. 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Ifj. Máthé Imre (1942) növénykémikus, növényökológus és Máthé Ákos (1947) botanika nemzetközileg elismert professzorának apja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934-ben szerzett tanári diplomát a debreceni Tisza István Tudományegyetemen, amelynek növénytani tanszékén Soó Rezső tanársegédje lett. Soó irányítása alatt tevékenyen részt vett a fejlesztés alatt álló Egyetemi Botanikus Kert szabadföldi és növényházi kultúráinak kialakításában. 1940-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott, 1941–1944 között a növénytani tanszék vezetője lett. Az 1940-es években Debrecen mellett oktatott a keszthelyi Georgikonban, majd 1949–1957 között az akkor még budapesti Magyar Agrártudományi Egyetemen. Bevezette a növényökológia oktatását, kezdeményezésére és irányításával létesült a növénytani tanszék saját botanikus kertje a ma a Budai Arborétumhoz tartozó 500 négyszögöles területen, ahol többek között Máthé is végzett agrobotanikai kísérleteket (pl. a szárazságtűrő rizs nemesítésekor). Meghatározó szerepe volt az egyetem Gödöllőre való költöztetésében is. 1957–1964 között a Gyógynövénykutató Intézet munkatársa volt, később az MTA vácrátóti Botanikai Kutatóintézetének tanácsadójaként tevékenykedett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Máthé Imre urnafülkéje is.

Jelentős florisztikai kutatásokat végzett, gyűjtéseivel hozzájárult az Alföld, Erdély és az Északi-középhegység vegetációtérképezéséhez. Ő végezte el az első magyarországi természetvédelmi terület, a Bátorligeti-láp botanikai felmérését. Számottevő eredményeket ért el a növénytársulástanban (réttipológiai vizsgálatok), a növényökológiában (a növényi produkció és fejlődés kutatása) és a növénykémiában (növényihatóanyag-vizsgálatok). Jelentős agrobotanikai eredményei közé tartozik több vadon élő növényfaj honosítása, fűtársítási vizsgálatai és a szárazságtűrő rizs kinemesítése. A Magyarország kultúrflórája című agrobotanikai kiadványsorozat 15–50. kötetének megjelenése alatt a sorozat szerkesztőbizottságának elnöke volt. Orvosbotanikai kutatásai eredményeként a hazai gyógynövénykincs hatóanyag-változékonyságának vizsgálatával és növényföldrajzi feltérképezésével ért el jelentős eredményeket.

Tudományos eredményei elismeréseként 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben rendes tagjává választotta. 1955-ben Kossuth-díjban részesült.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A hortobágyi Ohat-erdő vegetációja, Pécs, 1933.
  • A szarvaskerepről (Lotus corniculatus L.), különös tekintettel társulási és társítási viszonyaira, Budapest, 1953.
  • A rétek és legelők, valamint a gyepszakaszok botanikai problémái, Budapest, 1954.
  • Vegetációtanulmányok a nógrádi flórajárás területén, különös tekintettel rétjeinek, legelőinek ökológiai viszonyaira, Budapest, 1956.
  • Vadontermő gyógynövényeink elterjedési (arealgeografiai) viszonyai, Budapest, 1958.
  • A kamilla Matricaria chamomilla L. magyarországi termőhelyei, Budapest, 1960.
  • Réttipológiai tanulmányok a Mátra fennsíkján, Budapest, 1960. [Kovács Margittal]
  • A gyöngyösi Sárhegy vegetációja, Budapest, 1962. [Kovács Margittal]

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]