Ly
Az Ly betűkapcsolat a magyar ábécé huszadik betűjének számít. A latin ábécében nem szerepel. Megnevezése elipszilon vagy ej.[1]
A betűkapcsolat hangértéke
A betűkapcsolat kiejtése eredetileg a lágy (palatalizált) l-nek felelt meg a magyar nyelvben, a palatális, laterális közelítőhang [ʎ] hangjának lj-hez hasonló, lágy [l]) leírására szolgáló betűt jelenítette meg, melyet egyes nyelvjárások még őriznek. A keleti nyelvjárásokban és a köznyelvben már elvesztette laterális jellegét és a kiejtése a j kiejtésével egyezik meg (hasonlóan a spanyol yeísmo jelenségéhez). A nyugati nyelvjárásokban palatális jellegét vesztette el és az l-be (alveoláris laterális approximáns) olvadt bele. Az északi nyelvjárásokban a [ʎ] fonéma megmaradt.[2]
A ly digráfot a horvát ábécében is használták az [ʎ] hang jelölésére, Gaj latin ábécéje bevezetése előtt.[3]
Jelentés-megkülönböztető szerepe
A magyar nyelvben számos homonim szópár akad, amelyek homofónok, azaz egyformán hangzanak, de jelentésüktől függően ly-nal vagy j-vel írandóak, így az ly/j betűpárnak jelentésmegkülönböztető szerepe is van. Néhány példa, a jelentéskülönbséget tükröző példamondatokkal:
súlyt – sújt: Az iskola nagy súlyt helyez a természettudományos oktatásra. Azokon a vidékekeken, amelyeket háború sújt, különösen nagy problémát jelent az egészséges táplálkozás megszervezése.
folyt – fojt: Az Amazonas a kréta időszak előtt a Csendes-óceánba folyt. Béla minden érzelmet magába fojt.
foglya – fogja: A francia forradalom kitörésekor a Bastille egyetlen foglya De Sade márki volt. Elvira a zebrán mindig fogja a gyerekei kezét.
sólya – sója: Régóta ott van a parton a sólya, kiült már rá a tenger sója.
bolyt – bojt: Olyan karddal bolygatja a bolyt, amelyről régen leszakadt a bojt.
szablya – szabja Ki szabja rád a kesztyűt, amivel a szablya markolatát fogod?
Érdekességek
Bár sok szóban szerepel az ly, mégis egyedül a lyuk szó és ragozott vagy képzővel ellátott alakjait kezdjük elipszilonnal.
Jegyzetek
- ↑ Balázs Géza (2006. április). „Miért érdekes? A gondolkodás fejlődése és egyéb nyelvészeti furcsaságok” (PDF). Édes anyanyelvünk XXVIII. (2006) (2), 5. o. (Hozzáférés: 2020. május 14.) „Az ly megnevezése”
- ↑ BENKŐ Loránd; IMRE Samu (ed.): The Hungarian Language. Janua Linguarum, Series Practica, No. 134. The Hague: Mouton de Gruyter (1972).
- ↑ Alphabeti Serborum
- Nádasdy Ádám: Az ly. Magyar Narancs, 2007. szeptember 20. (Hozzáférés: 2020. június 14.)
