Homonímia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A homonímia („hason(ló)nevűség”, „azonosalakúság”) két szó – esetleg egyéb nyelvi elem, például szókapcsolat – közötti véletlen egybeesés, amikor írásképük (és többnyire hangalakjuk is) azonos, de a jelentésük különbözik. (Például vár mint 'erődítmény' és vár mint 'várakozik'.) Ez a jelenség minden nyelvben előfordul. Az ilyen szavakat, kifejezéseket, amelyek homonimek egymással, homonimáknak nevezzük (ez utóbbi két szó rövid i-vel írandó).

Az elnevezés a görögből ered, és szó szerint hasonlónevűséget jelent. Már Arisztotelész is foglalkozott vele az i. e. 4. sz.-i művében, az Organonban: ő a „zóon” (ζωον) példát hozza fel, amely szónak két, egymástól független jelentése van: „élőlény” és „képmás”.

A szavak szintjén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azonos alakú szavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példák:

  • ír (írásban lejegyez) és ír mint népnév
  • légy (repülő rovar) és légy (legyél)
  • ér (vérér, vízfolyás) és ér (odaér)
  • hold (bolygó körül keringő égitest) és hold (területegység)

Nevezetes példa az ár szó, amelynek négy teljesen független jelentése van:

  • cipészszerszám
  • folyó (áramló) víz
  • pénzben kifejezett érték
  • területegység (száz négyzetméter)
„Földmérő küzd öllel, árral; / árhivatal szökő árral, / ármentő a szökőárral, / suszterinas bökőárral.” (Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk)

Igenévszók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarban nyelvtörténetileg jellemzőek az igenévszók, például nyom, les, fagy, amelyek jelentése rokon, és igeként és főnévként egyaránt használhatók. Ezek azonos tőből erednek; nem függetlenek egymástól. (Nem tartoznak ide azok a szavak, ahol főnév és ige úgy esik egybe, hogy jelentésük független egymástól.)

Összetett szavak homonímiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes esetekben különféle elemekből létrejövő összetett szavak esnek egybe, például

  • közellátás (a köz ellátása, illetve közelre látás),
  • csipkeverő (csipkét verő, illetve csipeket keverő).

Elválasztáskor már jelölni lehet a kívánt értelmet, például meg-int (megró, figyelmeztet) és me-gint (újra, ismét), l. AkH. 233.

A szövegszerkesztők számára jóval több összetétel homonímiája okozhat gondot, például nem tudják, hogy a cumisüveg tagjai cumis + üveg, nem pedig cumi + süveg. Az -ok, az -ének és az -ét toldalékokat gyakran összetételi tagként értelmezik, és hibásan választják el: *játék-ok (mintha ’játékra indító ok’ lenne), helyesen játé-kok; *könyv-ének (mintha ’a könyv éneke’ lenne), helyesen köny-vének; *termék-ét (ahol az ét az étcsokoládé szóban szereplő előtag), helyesen termé-két.

A szavak alatti és feletti nyelvi szinteken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toldalékok közti homonímia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toldalékok is lehetnek azonos alakúak. Például:

-at/-et
  • főnévképző (igéből főnév): huzat (légmozgás), veret (díszítés)
  • műveltető képző (igéből ige): húzat (húzni kényszerít), veret (megverni parancsol)

Hasonló példa a -t mint a múlt idő jele és mint tárgyrag.

Szerkezeti homonímia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szószerkezetek (szintagmák) is lehetnek azonos alakúak, de más jelentésűek. Fontos különbség a fentiekkel szemben, hogy itt a homonímia nem a szemantika szintjén jelenik meg, hanem a szintaxis (mondattan) szintjén. Ilyenkor tehát ha a szavakat más szavakkal helyettesíthetjük, akkor is megmarad a kétértelműség, mivel az magából a szerkezetből fakad.

az anya szeretete
Az oroszlán simogatása veszélyes.
  • Veszélyes, ha az oroszlán megsimogat minket.
  • Veszélyes, ha megsimogatjuk az oroszlánt.

Homográfia és homofónia megkülönböztetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homonímia mint azonosalakúság önmagában véve utalhat az íráskép és a hangalak azonos alakjára is. Ez a magyarban általában nem jelentős, mivel a magyar alapvetően fonetikus (fonémikus) nyelv (l. átírás), így ez a kettő túlnyomórészt egybeesik. Ahol mégis meg lehet különböztetni őket, ott

  • az írásmód azonosságát homográfiának,
  • a hangalak azonosságát pedig homofóniának nevezzük.

A magyarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarban többek közt az alábbiaknál fordul elő, hogy a homonímiának csak az egyik változata jelenik meg a kettő közül:

Csupán homográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • egyek: 'én egyek', igeként, ejtése [egyek]; ill. 'mi egyek vagyunk' jelentésben, számnévként, ejtése [eggyek]
  • félre: 'arrébb, el az útból', ejtése [férre]; ill. 'feles állásba', ejtése [félre]

Csupán homofónia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csupán homofón párok főbb csoportjai a következők:

  • A j és ly betű azonos kiejtése, pl. fogjuk (megragadjuk) és foglyuk (madaruk, ill. rabjuk) és hasonló esetek
  • Kis és nagy kezdőbetű eltérésével, pl. kovács és Kovács
  • Magyar szó és idegen írásmódú szó egybeeső kiejtése, pl. show és
  • Kombinált esetek: magyar és idegen tulajdonnevek köznevesülése, pl. Háry János és háryjános (nagyotmondó alak), illetve Récamier és rökamié

Más nyelvekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olyan nyelvekben, amelyek írása nem fonetikus, például az angolban és a franciában, sokkal több hasonló szópár akad. Az angolban például listákon tartják számon az azonos hangzású, de eltérő írású szavakat; a homonym itt az azonos kiejtésű (homophone), de más jelentésű és más írásmódú (homograph) szavakra utal. Lásd például: homofónia az angolban és a németben, homográfia a thaiban)

Poliszémia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem beszélünk homonímiáról akkor, ha a két azonos hangzású szó jelentése nem teljesen független egymástól, kimutatható köztük a rokonság: ilyenkor poliszémiáról, többértelműségről beszélünk. Ennek példája a toll szó, ahol a mai toll mint íróeszköz a lúdtollból fejlődött ki, amely viszont a madártollra utalt – egyezésük tehát nem merő véletlenszerűség, mint a fentieknél. Hasonló eset a körte (gyümölcs és hasonló alakú izzó), valamint a levél is (falevél és írott üzenet).

A homonimák (ahol a jelentések függetlenek egymástól, például ár) a szótárban külön címszóként szerepelnek, míg a többjelentésű (poliszém) szavak (például toll) egy címszó alatt, számozással jelölve vannak megadva.

Ami nem homonímia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angolban hasonló hangalakúságra többféle példát találunk: „Too much to do in two days” („Túl sok a két napi tennivaló”), bár valójában a fenti mondatban található too és two sem teljesen homofón, mert a „t” hangot másképp ejtik bennük.

Ahol már minimális különbség is van, legyen az beszédhang, hangsúlyozás vagy épp a szünet (például az akar és az a kar) között, ott nem beszélhetünk homonímiáról, hanem ez az illető különbség megkülönböztetésre képes voltát bizonyítja. Például a kor és a kór szó majdnem azonosan hangzik, különbségük mégis elegendő ahhoz, hogy a magyarban az o és az ó hangot önálló fonémának tekinthessük. Hasonló ellenpélda szó feletti nyelvi szinten: "Mondtam, kislány, este, ne menj ki a térre" / "Mondtam, kislány, este ne menj ki a térre!"

Homonímia a Wikipédiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wikipédiában, a szócikkek címében is előfordul homonímia; ilyen esetekben egyértelműsítő lapok segítik a tájékozódást.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]