Ugrás a tartalomhoz

Ludwig R. Conradi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Milei.vencel (vitalap | szerkesztései) 2021. március 16., 11:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Misszióútjai)
L. R. Conradi
Született1856. március 20.[1][2]
Karlsruhe[3]
Elhunyt1939. szeptember 16. (83 évesen)[1][2]
Hamburg[4]
Állampolgárságanémet
Foglalkozásaadventista misszionárius, egyházi vezető
Sablon • Wikidata • Segítség

Ludwig Richard Conradi (Karlsruhe, 1856. március 20. – Hamburg, 1939. szeptember 16.) német származású adventista misszionárius, lelkész, az európai misszió és az Európai Generál Konferencia vezetője.

Élete

Korai évek

Németországban született, majd 1872-ben Amerikába emigrált.[5] 1878-ban megkeresztelkedett és csatlakozott a hetednapi adventistákhoz.[5] 1879-80-ban teológiát tanult a michigani Battle Creek adventista főiskolán.[5] 1881 körül szentelték fel lelkésznek.

Európában

1886-tól misszionáriusként volt meghatározó a személye. Ez év elején érkezett Európába a családjával együtt.[6] Ellen White és fia, William C. White (1854–1937) már előző évben a kontinensre érkezett. Conradi 1886 nyarán megkezdte első missziós útját Oroszországba,[7] és ott megalapította az első adventista gyülekezetet, majd hamburgi irányítással vállalta az orosz misszió további szervezését és irányítását.[6]

Hamburgba költözött, és ott kiépítette az európai adventizmus központját egy kiadóval, ahol vallási kiadványokat nyomtattak különféle európai nyelveken. 1888-ban az Európai Adventista Misszió igazgatója lett.

1898-ban a német egyházterület elnökévé választották meg, majd 1901–1907 között az Európai Generál Konferencia vezetője volt.[8]

Misszióútjai

1889-től Közép-Európába indult misszióra. Erdélyben, Bácskán, majd Bulgáriában dolgozott.[9] 1890-ben érkezett Kolozsvárra a szombatosok utáni kutatva. Itt megismerkedett a námet származású, de magyarul is beszélő, baptista Rottmayer Jánossal (1818-1901) és a családjával, akik a saját felekezetüknek bibliamunkásként dolgoztak, de Conradi befolyása révén csatlakoztak az adventistákhoz.[6] Rottmayer lánya angolul, magyarul, németül jól beszélt és a hamburgi adventista kiadóhivatal 1892-93 fordulója tájától fordítóként alkalmazta. Munkája eredményeként egy könyv és több missziós célzatú kiadvány is megjelent magyarul.[10]

Fogarason a század végén megalakult az első erdélyi adventista gyülekezet,[11] majd Rottmayerék segítsége által később Kolozsváron is alakult egy.[6]

Conradi a következő években még többször meglátogatta a kis erdélyi gyülekezeteket és újabb előadásokat tartott. 1900. novemberében írta a Magyar Polgár című lap A kolozsvári adventisták cikkében:

„Mintegy 100 főnyi hallgatóság előtt tartott tegnap és tegnapelőtt tanítást az adventista tanokból L. R. Conradi, az amerikai adventista-központ örökké bolygó misszionáriusa. A központ — a mely Battle Creek városában van — megbízásából már két éve úton van Conradi. Ide a napokban érkezett Konstantinápolyból, hogy az itt mintegy másfél év óta állandóan lakó J. F. Huenergard misszionárius társa tanításának eredményéről tudomást vegyen, hogy arról a központnak közvetlen észleletei nyomán számolhasson be. Conradi német nyelven adta elő tanításait, a melyeket Huenergardt bámulatos szabatossággal reprodukált magyar nyelven. A kis fekete szakállú, szúrós szemű emberke olyan hévvel, olyan meggyőzően adta elő az adventista tanokat, hogy a szemlélő ott látja az arczán a benső hit és meggyőződés sugarát ragyogni. Mindkét előadásán azt igyekezett bebizonyítani, hogy az emberi halhatatlanság egyedül Jézus Krisztus műve. Nem az ember lelke halhatatlan, hanem a Jézusban hivő és az ö tanai szerint élő embernek meg van a halhatatlanság záloga. Az ilyen emberekért — úgymond — el fog jönni Jézus, porhüvelyeikkel mennybe viszi őket, ott halhatatlan testet fognak kapni, hogy azután örök életre ismét ide vissza jöjjenek a földbe. A többnyire iparos férfiakból és nőkből álló hallgatóság mély áhítattal hallgatta a tanokat és azon erős elhatározással távozott onnan, hogy úgy fog élni, a mint az az Úr tíz parancsolatjában meg van írva. Huenergard állítása szerint Kolozsvárott mintegy 40 buzgó hívőjük van már, a kik mindannyian páratlan munkás és tisztességes életet élnek, holott nem egy van közöttük, a ki iszákos, izgága, rossz ember volt és az adventista tanok behatása alatt változtatta meg életmódját.” [12]

Oroszországba utazott, hogy ott a Volga menti németek körében munkálkodjon. Itt alapított egy kisebb adventista kórházat is Marx-városban (Jekatyerinograd).[13] Ezután a Közel-Keleten és Észak-Afrikában dolgozott.[5]

I. világháború és utána

Az első világháború kitörése után nehéz helyzetbe került, mert adventisták ezreinek a sorsa nehezedett a vállára. Miután az Osztrák-Magyar Monarchia területén a fiatal nazarénusokat minden gátlás nélkül agyonlőtték azért, mert megtagadták a katonai szolgálatot, hogy megvédje a közösséget a megtorló intézkedésektől, azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy a háborúba behívottak teljesítsék állampolgári kötelességeiket. Mint írta, „az Úr ilyen vészterhes időkben olyan cselekedeteket enged meg nekünk, amelyek békeidőben büntethetőek lennének.”[14] A fegyverfogás aztán kiváltotta a reform-adventisták szakadását.

1915 végén az USA-ba utazott a Generál Konferencia ülésére, ahol a felelnie kellett döntéséért és ahol a támadások középpontjába került. Nem értik meg és az egyházvezetés az alá rendelt Európai Divíziót átmenetileg fel is oszlatta. Majd később neki és a német unió vezetőinek írásban kellett visszavonniuk a háborúban tett kijelentéseiket, hogy a kiszakadt reformmozgalomnak ne nyújtsanak több támadási felületet.[6] A háború után az utódjául egy másik személyt választottak meg az európai divízió élére.

1926-ban egy new york-i könyvtárban megtalálta Ellen G. White első látomásának eredeti kiadását, amely A szó a kicsiny nyájhoz címen jelent meg 1847-ben. Megállapította, hogy az eredeti kiadáshoz képest bizonyos részeket kihagytak, amelyeket a már bezáródott kegyelem ajtaja tanítás alapján félre lehetne érteni. Bár tudott a kisebb kihagyásokról, de hogy hosszabb részeket kihagytak, azt nem tudta.[6]

Hetednapi baptistaként

1926-ban már felvette a kapcsolatot az amerikai hetednapi baptistákkal, majd az 1920-as évek végén már minden bizonnyal eldöntötte, hogy szakít az adventizmussal.[6]

Utolsó éveiben is aktív misszionárius és prédikátor maradt, de haláláig támadta az adventistákat.[6] A hetednapi baptistákhoz csatlakozott,[5][6] majd 35 taggal megalapította német földön az első hetednapi baptista gyülekezetet.[15] Majd miután több német városban alapítottak gyülekezeteket, 1934 tavaszán létrehívta a Hetednapi Baptisták Gyülekezeteinek Német Szövetségét.[6] 1939-ben hunyt el.[5]

Művei

Magyarul megjelent művei Conradi L. R. néven:

  • A titok felfedezve vagy A hét pecsét feltörve; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1914
  • A jó angyalok szolgálata és az elbukottak ellenmunkája. Az eredetükre és sorsukra vonatkozó bibliai helyek megjelölésével; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1914
  • A Biblia szombatja és a hagyományok vasárnapja; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp.–Hamburg, 1916
  • Tanulmányok a Jelenések könyvéből az egyház- és világtörténelem alapján. 2. füzet; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1919
  • Krisztus dicsőséges eljövetele. Máté evangéliuma huszonnegyedik fejezetének magyarázata; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1921
  • Időnk jelei. A világ jelenlegi helyzetének bemutatása; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1926
  • Krisztus jövendölései. A világ jelenlegi helyzetének bemutatása; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1930
  • Láthatatlan lények küzdelme az emberiségért, Advent Kiadás, Bp., reprint 1993

További információk

Kapcsolódó cikkek

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  5. ↑ a b c d e f Historisches Lexikon der Schweiz: Ludwig Richard Conradi
  6. ↑ a b c d e f g h i j Daniel Heinz: L. R. Conradi (2004) ISBN 963-957-706-5
  7. ↑ Historical Sketches of Foreign Missions of the SDA, Basel (1886)
  8. ↑ Rajki Z.: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója (Mellékletek) (2004)
  9. ↑ Theologiai Szemle, 1970 (13. új évfolyam, 1-12. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 6.)
  10. ↑ Rajki Z.: Egy amerikai lelkész magyarországi missziója (2004)
  11. ↑ Theologiai Szemle, 1966 / 3-4. szám
  12. ↑ Magyar Polgár, 1900. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 14.)
  13. ↑ Advent-Verlag Lüneburg: Held oder Häretiker? Über den Menschen Ludwig Richard Conradi. (Hozzáférés: 2021)
  14. ↑ J. Wintzen, Der Christ und der Krieg (1915)
  15. ↑ The Sabbath Recorder, 114/7 (1933. 2. 13.) p. 153-154.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ludwig_R._Conradi&oldid=23684849”