Louis Charles Édouard de Lapasse
| Louis Charles Édouard de Lapasse | |
 | |
| Született | 1792. január 21.[1][2][3] Toulouse[1][4] |
| Elhunyt | 1867. október 7. (75 évesen)[1][2][3] Lussan[1] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Louis Charles Édouard de Lapasse (Toulouse, 1792. január 21. – Lussan (Gers), 1867. október 10.) francia nemes, orvos, közíró, rózsakeresztes.
Élete
De Lapasse régi spanyol eredetű nemesi család sarja, akinek ősei a XIII. századtól kezdődően dél-nyugat Franciaországban telepedtek le és Foix grófjainak szolgálatában álltak.[5]
A kis Louis Charles Édouard 1792. január 21-én született. Anyja a szintén régi nemesi Cardaillac családból származott, akik jó kapcsolatot ápoltak a diplomata René Eustache d'Osmond (1751–1838) márkival.[5]
Édouard egy bordeaux-i líceumban tanult, majd jogot végzett Toulouse-ban és eközben alakult ki irodalom iránti szeretete is. Ennek ellenére katonai pályára lépett és 1814-ben csatlakozott a király könnyűlovas századához.[5]
D'Osmond márkinak köszönhetően nagyköveti titkár lett és ilyen minőségében beutazta egész Európát: 1815 London, 1818 Hannover, 1824 Bern,[5] továbbá 1828 és 1831 között Nápoly.[6]
Rózsakeresztesség
Németországban bizonyosan találkozott ottani – Karl von Eckartshausennel kapcsolatban álló – rózsakeresztesekkel, akik a szicíliai Palermóba irányították egy bizonyos "Balbiani herceghez",[* 1] aki beavatta őt a rózsakeresztesek hermetikus tanításaiba. Az akkor már nagyon idős Balbiani személyesen ismerte a palermói születésű, titokzatos Cagliostro grófot,[* 2] ezen kívül hozzáfért a salernoi La Trinità della Cava, illetve a Cassino melletti Monte Cassino könyvtárához. Franciaországba visszatérve elmélyedt a francia rózsakeresztesség archivumaiban, továbbá Paracelsus, Van Helmont, Robert Fludd és mások orvosi-alkímiai tárgyú írásaiban.[5]
Orvos, közírói tevékenységei
Párizsban a Sorbonne Egyetemen orvoslást tanult, de mindig nagyra tartotta a salernoi iskolát,[* 3] illetve a montpellier-i iskolát.[* 4] Ezután legitimista közíróként tevékenykedett és gyakran látogatta de Boigne grófnő szalonját, valamint kapcsolatban állt Jean-Pierre Abel-Rémusattal. 1842-ben orvosi praxisba kezdett Toulouse-ban, ahol különösen az epilepszia, a tüdőbaj és a reuma gyógyításával foglalkozott. Könyveket adott ki a hosszú élet módozatairól, a higiéniáról és a szegények gyógykezeléséről.[5]
Időskora, pozíciói
1865-ben rövid ideig tagja volt a toulouse-i városi tanácsnak.
1867-ben elfoglalhatta az Académie des Jeux floraux irodalmi akadémia 40-fős testületének 11. székét,[7] valamint elnöke volt a Société d'archéologie de Toulouse régészeti társaságnak. Számos költeménye, novellája, politikai-, illetve filozófiai tanulmánya ismeretes.
1867-ben a lussaci kastélyban hunyt el.[5]
Művei
Saját szerzemények
- Vicomte de Lapasse. Considérations sur la durée de la Vie Humaine – et les moyens de la prolonger (francia nyelven). Toulouse: Dieolafov (1845. január)
- Vicomte de Lapasse. Essai sur la conservation de la vie (francia nyelven). Párizs: Victor Masson (1860)
Róla szóló írások
- Comte Fernand de Rességuier. Éloge de M. Le Vicomte de Lapasse (francia nyelven). Toulouse: Académie des Jeux floraux (1869)
Magánélet
Feleségétől, M. de la Bourdonnaye-től – röviddel a házasságkötés után – egy Blance nevű lánya született, aki azonban belehalt a szülésbe.[5]
Megjegyzések
- ↑ személyazonossága kérdéses, vélhetően Carlo Cottone, Castelnuovo hercegéről lehet szó. Lásd itt: https://iniziazioneantica.altervista.org/1700-1800/lapasse/lapasse.htm
- ↑ Giuseppe Balsamo álneve
- ↑ ez a Salernói Orvosi Egyetem 1811-ben bezárása után még 50 évig a "National Convitto Tasso"-ban működő tudós társaság lehetett
- ↑ ezen túl még pedig a Montpellier-hez kötődő Arnaldus de Villa Nova (1240–1311) orvos-alkimistára is utalhat
Jegyzetek
- ↑ a b c d Francia Nemzeti Könyvtár
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ a b c d e f g h OKRC
- ↑ Churton
- ↑ Liste des mainteneurs de l'Académie des Jeux floraux (francia nyelven)
Kapcsolódó szócikkek
Források
- ↑ Laurant: Jean-Pierre Laurant, Victor Nguyen. Les Péladan (francia nyelven). L'age D'homme (1990). ISBN 2825100765. Hozzáférés ideje: 2020. január 29.
- ↑ OKRC: Vicomte Louis Charles Édouard de Lapasse (francia nyelven). okrc.org . (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ Churton: Tobias Churton. Occult Paris – The Lost Magic of the Belle Époque (angol nyelven). Inner Traditions (2016). ISBN 978-1620555453
