Lonovics József (érsek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lonovics József
Csanád, Eger, majd Kalocsa püspöke
Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján
Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján

Született1793. január 31.
Miskolc
Elhunyt1867. március 13. (74 évesen)
Pest
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1834. március 3. – 1848. június 25.
(Csanád)
Püspökségi ideje
1848. június 25. – (hivatalát nem foglalta el)
(Eger)
Püspökségi ideje
1866 vége – 1867. március 13.
(Kalocsa)
Előző püspök
Következő püspök
Kunszt József
Haynald Lajos

DíjakTemesvár díszpolgára (1845)
Lonovics József a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Lonovics József témájú médiaállományokat.
Josef Kriehuber litográfiája.

Krivinai Lonovics József (Miskolc, 1793. január 31.Pest, 1867. március 13.) magyar főpap, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hazaszerető papságának egyik jelképes alakja. Egyháztörténész, az MTA tagja (tiszteleti 1843-ban, igazgatósági tag 1863-ban). (Azonos nevű unokaöccsét 1879-ben Csanád vármegye főispánjává választották.)

Életpályája[szerkesztés]

Egerben végezte el a teológiát, majd miután 1817-ben pappá szentelték, Fischer István egri érsek maga mellé vette szentszéki jegyzőnek, majd érseki titkárnak. Két szónoklatával szerzett nevet magának, amelyeket a borsodi főispán temetése, majd utódának beiktatása alkalmából mondott el. Ezután meredeken ívelt felfelé egyházi pályája.

1829-ben egri kanonok és teológiai tanár lett.

Papként a politikai életben[szerkesztés]

Lonovics káptalani követként részt vett az 1830–1833 között tartott országgyűléseken, és beszédeivel országos hírnévre tett szert. 1834. március 3-án csanádi megyés püspökké nevezték ki, 1838-ban pedig királyi táblai főpap lett. Székhelyén 1841-ben bölcsészeti és jogi líceumot alapított, a népiskolákat, valamint az egyházi és szociális intézmények létrehozását elősegítő intézkedéseket tett [1]. A püspöki kar őt külde Rómába, hogy a vegyes házassági ügyek rendezéséről tárgyaljon. 1843 július 6.-án V. Ferdinánd magyar király megnemesítette, testvéreivel és unokaöccseivel együtt.[1]

1848. március 18-án Lonovics József jelentette be a püspöki kar nevében, hogy az egyház lemond a tizedjogról. V. Ferdinánd király 1848. június 25-én egri érsekké nevezte ki, de hivatalát nem foglalhatta el.

Pásztorlevelében híveit a haza védelmére szólította fel. A külföldön élő magyarok lelki gondozására megalapította a Szent László Társulatot.

Letartóztatása[szerkesztés]

1849. június 2-án Lanzendorfban letartóztatták, azzal a váddal, hogy részt vett a rebellis országgyűlésen és hozzájárult, hogy a temesvári székesegyházról leverjék a császári sast. Kiengedték, de október 1-jén újra letartóztatták. A pesti Újépületbe került, és rákényszerítették, hogy lemondjon egyházi címeiről, majd a melki apátságba száműzték. November 5-én azonban Scitovszky János hercegprímás tiltakozott az őt ért bánásmód miatt, erre 1850. január 3-án szabadon engedték. Világos volt azonban, hogy el kell hagynia az országot.

Száz évvel később Mindszenty József hercegprímás keserűen emlékezett vissza, hogy míg Lonovics József méltóságát a fogva tartásának idején Ferenc József tiszteletben tartotta és még titkára is rendelkezésére állhatott, addig őt mindentől megfosztották és mindenben megalázták [2] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.

Hazatérése[szerkesztés]

Emléktáblája Makón

1860-ban térhetett újra haza, mint amasiai címzetes érsek, a hétszemélyes tábla ülnöke és a pápa által kinevezett vizsgáló. A Deák-párthoz csatlakozott. Az enyhülés egyik jeleként 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki. Súlyos torokbaja miatt azonban ezt a székét sem foglalhatta el. Néhány hónappal később meghalt.

Fő művei[szerkesztés]

  • Az egyházi bíráskodási jog (Pest, 1842)
  • A josephinizmus és az egyházat illető legújabb császári rendelvény (Bécs, 1851, németül é franciául is)
  • Az angol türelem (Bécs, 1851)
  • Népszerű egyházi archeológia Vagyis a katholikus ünnepek, szentségek, ünnepélyek, szertartások értelmezése és a különféle rendes s rendkivüli szószéki jelentések, részint rendes szentbeszédekben, részint hirdetmény-alaku oktatásokban 1-3. kötete (Pest, 1857) (I. kötet II. kötet; III. kötet)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 67. kötet - 354 - 356. oldal

Források[szerkesztés]

Előde:
Török Antal
Csanádi püspök
1834–1848
Utóda:
Horváth Mihály
Előde:
Pyrker János László
Egri érsek
1848
Utóda:
Bartakovics Béla
Előde:
Kunszt József
Kalocsai érsek
1866–1867
Utóda:
Haynald Lajos