Kallós Lajos

Kallós Lajos (Borzova, (ma: Szlovákia), 1819. május 15. - Debrecen, 1881. szeptember 2.) jogtudós, jogi író, az MTA levelező tagja.

Életpályája

Tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban végezte, 1842-ben gróf Károlyi uradalmi ügyészségnél volt gyakorlaton, majd Pestre költözött és 1843-ban letette az ügyvédi, 1844-ben pedig a váltóügyvédi vizsgát. Jogi írói pályája 1846-ban kezdődött, amikor kiadta az Alapelvek a magyar polgári jogban című jogtani kézikönyvét, amelyet István nádornak ajánlott. Ezt 1848-ban követte másik műve: Néhány lap az élet jogirataiból, amelyet 1862-ben Debrecenben új cím alatt adott ki: Magyarországi főtörvényszéki ítéletek gyűjteménye.

1861-ben a sárospataki főiskola jogi tanszékére hívták meg, s ott hirdette két éven át a magyar jog elveit. Ugyanakkor 1852-ben kiadta az Osztrák polgári jog elveit is. 1853-ban a Debreceni Református Kollégium jogtanári székére ment át, ahol újra kiadta (bővebb átdolgozásban) A magyar polgári jog alapelveit. A debreceni kollégiumban Kallós, és további három jogászprofesszor idején az 1853–54-es tanévben a kultuszminiszter nyilvános jogakadémiának nyilvánította a kollégium önálló jogakadémiáját. Kallós haláláig, 1881-ig töltötte be professzori tisztségét a kollégiumban. Népszerűségére jellemző, hogy a diákok emlékünnepséget rendeztek halálakor. Tudományos érdemei felkeltették a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét és 1863. január 13-án, Lonovics József érsek ajánlatára (akivel Kallós folyamatos levelezésben állott), levelező taggá választották. Székfoglalója a törvények tiszteletéről szólt.

Főbb művei

• Alapelvek a magy polgári jogban (1846);
• Néhány lap az élet jogirataiból (1848);
• Magyarországi főtörvényszéki ítéletek gyűjteménye (Debrecen, 1862)
• Osztrák polgári jog elvei (1852);
• A magyar polgári jog alapelvei (1853).

Kéziratban

• Egyetemes európai jogtörténet
• Kamatkérdés

Lásd még

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (G–K)