Ljubinko Galić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 12., 10:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
Ljubinko Galić
Élete
Született1922. január 20.
Hercegszántó
Elhunyt1983. augusztus 26. (61 évesen)
Baja
Nemzetiségszerb
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)gyermekversek

Ljubinko Galić (szerbül: Љубинко Галић) (Hercegszántó, 1922. január 20.Baja, 1983. augusztus 26.) magyarországi szerb költő és pap.

Életrajza

Ljubinko Galić szabócsaládból származott. Apja Vojiszláv szabótisztviselő volt, míg anyja, Gyurity Mária háziasszony.

Szerb egyházi iskolába járt a faluban, a gimnáziumot Baján végezte. Fiatalként elhatározta, hogy a papneveldébe iratkozik be. A karlócai Szent Arzén Papneveldébe vették fel, majd ennek elvégzése után visszatért Magyarországra. Egy időben tanító is volt Újszentivánon.

A második világháború vége előtt Hercegszántón a nemzeti ellenállás titkára volt, majd Baján a szláv antifasiszta front területi titkára volt, később a politikai szárny titkára lett Magyarországon.

Miután összeházasodott a hercegszántói Zsukity Ágotával, 1946-ban a Baranya vármegyei Borjádra helyzeték papnak. Később hazaköltözött szülőfalujába, ahol haláláig töltötte be ezt a tisztséget.

A Rákosi-rendszer idején 1950-1954 között politikai fogoly volt, Szegeden, Vácon és Tatabányán.

Miután szabadon bocsátották tovább folytatta korábbi hivatását és verseket kezdett írni. Felesége 1968-ban meghalt és 5 gyereket - 3 fiú és 2 lány - kellett egyedül nevelnie. Érdekes, hogy mindhárom fia pap lett végül.

Miután hosszantartó cukorbetegséggel szenvedett Baján halt meg 1983-ban. Otthon temették el.

Munkássága

Munkásságára a romantikusság a jellemző, melyre nagy hatással volt Branko Radičević és Jovan Jovanović Zmaj. Milosevits Péter budapesti író több könyvet is szentel a munkásságának. Szerinte a költő tipikusan az 1950-es évek stílusában ír, visszafogottan, ugyanakkor nemzeti érzelemmel.

Ő az egyetlen magyarországi szerb, aki gyermekeknek írt verseket anyanyelvén.

Antológiák

  • A kólóba (Budapest, 1969)
  • Napsütötte mezők (Budapest, 1980)[1]
  • На другој обали (Valjevo, Belgrád, 1984)

Források

  • Milosevits Péter: Ogledi i kritike. O savremenoj književnosti Srba i Hrvata u Mađarskoj. Budapest, 1991, Tankönyvkiadó Vállalat

Jegyzetek

  1. Antologije. [2009. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 23.)

További információk