Lilatorkú csörgőmadár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Eurystomus glaucurus (Statius Muller, 1776) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lilatorkú csörgőmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lilatorkú csörgőmadár témájú kategóriát. |
A lilatorkú csörgőmadár (Eurystomus glaucurus) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a szalakótafélék (Coraciidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német ornitológus írta le 1776-ban, a Coracias nembe Coracias glaucurus néven.[3]
Alfajai
- Eurystomus glaucurus afer – Szengáltól Szudán keleti részéig honos. Háta barna, evezőtollai inkább zöldeskék színűek.
- Eurystomus glaucurus aethiopicus – Elterjedési területe Szudánban határos az E. g. afer alfajjal, míg délen Uganda és Kenya területén az E. g. suahelicus alfajjal. Ezeken kívül Etiópiában is honos. Hasonlít az E. g. afer alfajra, csak valamivel nagyobb, és némileg világosabb.
- Eurystomus glaucurus suahelicus – elterjedési területe északon határos az E. g. afer és az E. g. aethiopicus alfajokkal, de azoktól sokkal délebbre is elfordul, egészen Angola és a Dél-afrikai Köztársaság északi részéig. Rozsdabarna testrészei a legvilágosabb az összes alfaj közül. Evezőtollai kékek.
- Eurystomus glaucurus glaucurus – Az alapfaj Madagaszkár szigetén költ és telelni Kelet-Afrika vidékére vonul. A legnagyobb alfaj, szárnyevezőtollai sötét kékek.
Előfordulása
A trópusi Afrika és Madagaszkár területén honos. A kontinensen Szenegáltól Szudán keleti részéig, déli irányban egészen Angola déli részéig és a Dél-afrikai Köztársaság északi részéig honos.
Esőerdőkben a folyók mentén és tisztásokon, valamint a fás szavannán, erdős dombokon és olyan mezőgazdasági vidékeken is előfordul, ahol szórványosan fák vannak. Mivel elsősorban fákon élő faj, csak ott tud megtelepedni, ahol fák vannak, mivel azokon ülve várakozik rovarzsákmányra lesve és azokon építi fészkét is. Elsősorban ott telepszik meg, ahol állandó víznyerőhely van a közelben. Vonuló faj.
Megjelenése
Testhossza 27-29 centiméter, a hím testtömege 94–166 gramm, a tojóé 84–149 gramm.[3] Testének java része és feje gesztenyebarna színű, míg melle ibolyakék. Szárnyevezőtollai sötétbarnák. Farkának alsó fele világoskék, míg a tollak vége fekete. Rövid, erős csőre sárga.
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik.[3]
Szaporodása
Fészekalja 2-3 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 18.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
