Lajos Miksa Egyetem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajos Miksa Egyetem
Ludwig-Maximilians-Universität München
Sigillum Universitatis Ludovico-Maximilianeae.svg

Ludwig-Maximilians-Universität München.jpg
Az LMU főépülete
Alapítva 1472
Hely  Németország, München
Korábbi nevei Universität Ingolstadt
Típus állami egyetem
Oktatók száma 657
Hallgatói létszám 44 064
Rektor Prof. Dr. Bernd Huber
Elérhetőség
Cím Geschwister-Scholl-Platz 1
80539 Munich
Telefonszám +49 (0) 89 / 2180 - 0
Elhelyezkedése
Lajos Miksa EgyetemLudwig-Maximilians-Universität München (Németország)
Lajos Miksa EgyetemLudwig-Maximilians-Universität München
Lajos Miksa Egyetem
Ludwig-Maximilians-Universität München
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 09′ 03″, k. h. 11° 34′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 03″, k. h. 11° 34′ 50″
[Az LMU honlapja A Lajos Miksa Egyetem
Ludwig-Maximilians-Universität München weboldala]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajos Miksa Egyetem témájú médiaállományokat.

A Lajos Miksa Egyetem (Ludwig-Maximilian-Universität; LMU) a bajor főváros, München legnagyobb, s Németország második legnagyobb egyeteme több mint 44 ezer hallgatóval. A főépület a Geschwister-Scholl-Platz téren található, könnyen megközelíthető, ugyanis itt van a 3-as és a 6-os müncheni metró Universität (magyarul: egyetem) állomása.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetem még Ingolstadtban

A Lajos Miksa Egyetemet a mai Németországban hatodikként alapították, 1472-ben, még Ingolstadtban. Az alapítólevél IX. Lajos bajor hercegtől származott. I. Miksa bajor király idejében (1802-ben) az egyetem átkerült Landshutba, majd nem sokkal később – 1826-ban – a bajor fővárosba. Az intézmény később róla kapta nevét is. A nemzetiszocializmus idején, 1943-ban nagy ellenállás bontakozott ki Adolf Hitler ellen. Ma München egyeteme hatalmas támogatásnak örvendhet, ugyanis egyike a három elit német egyetemeknek. A közel 45 ezer hallgató 15%-a külföldről érkezik a városba, hogy a világhírű egyetemen tanulhasson. Az eddigi legjobb rangsorolása a világranglistán az 55. helyezés volt.

1942-ben a Scholl testvérek, Sophie és Hans Scholl, a második emeletről Hitler-ellenes szórólapokat szórtak az Audimax világítóudvarába. A testvérpárt és a Weise Rose csoport tagjait elfogták, majd kivégezték. Emléküket az egyetem melletti két park őrzi: a Geschwister-Scholl-Platz és a Prof.-Huber-Platz (Kurt Huber zenetörténeti és pszichológiaprofesszor, a Weise Rose támogatója). A csoport emlékét egy kiállítóterem, az Audimax alatt latin nyelvű emléktábla őrzi:

„HUMANITATEM AMPLEXI INHUMANA NECE PERIERUNT WILLI GRAF KURT HUBER HANS LEIPELT CHRISTOPH PROBST ALEXANDER SCHMORELL HANS SCHOLL SOPHIE SCHOLL ANNIS MCMXLIII ET MCMXLV SIC VERUS ILLE ANIMUS ET IN ALIENUM NON VENTURUS ARBI TRIUM PROBATUR SENECA EPXIII”

„Szívükben az emberiséget hűn szolgálva, haltak embertelen halált, WILLI GRAF, KURT HUBER, HANS LEIPELT, CHRISTOPH PROBST, ALEXANDER SCHMORELL, HANS SCHOLL, SOPHIE SCHOLL Az 1943-as és 1945-ös években. Akkor állja ki a próbát az igazi, mások önkénye alá nem hajló lélek. Seneca Epistula 13[1]

Karok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • római katolikus teológiai kar
  • protestáns teológiai kar
  • jogi kar
  • üzleti adminisztráció kar
  • gazdaságtudományi kar
  • orvostudományi kar
  • állatgyógyászati kar
  • történelmi és művészeti kar
  • bölcsészet- és vallástudományi kar
  • pszichológiai és oktatástudományi kar
  • kultúratudományi kar
  • nyelvi és irodalmi kar
  • szociológiai kar
  • matematikai, számítástechnikai és statisztikai kar
  • fizikai kar
  • kémiai és gyógyszerészeti kar
  • biológiai kar
  • földrajztudományi és környezettudományi kar

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwig Maximilian University of Munich című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Academic Ranking of World Universities (ARWU), http://www.arwu.org
  • U.S. News & World Report, http://www.usnews.com/rankings
  • Parmenides Foundation web site, www.parmenides-foundation.org
  • Rachel Carson Center web site, www.rachelcarsoncenter.de
  • Laetitia Boehm (Hrsg.): Biographisches Lexikon der Ludwig-Maximilians-Universität München. Duncker und Humblot, Berlin 1998, ISBN 3-428-09267-8.
  • Stefanie Harrecker: Degradierte Doktoren. Die Aberkennung der Doktorwürde an der Ludwig-Maximilians-Universität München während der Zeit des Nationalsozialismus. Utz, München 2007, ISBN 978-3-8316-0691-7, (Beiträge zur Geschichte der Ludwig-Maximilians-Universität München 2), Inhalt (PDF; 37 KB).
  • Elisabeth Kraus (Hrsg.): Die Universität München im Dritten Reich. Aufsätze. 2 Bände. Utz, München 2006-2008, (Beiträge zur Geschichte der Ludwig-Maximilians-Universität München 1 und 4), Inhalt Bd. 1 (PDF; 52 KB), Inhalt Bd. 2 (PDF; 55 KB).
  • Albrecht Liess: Die artistische Fakultät der Universität Ingolstadt 1472-1588. In: Laetitia Boehm, Johannes Spörl (Hrsg.): Die Ludwig-Maximilians-Universität in ihren Fakultäten. Duncker & Humblot, Berlin 1980, ISBN 3-428-04737-0, Bd. 2, S. 9-35.
  • Leonore Liess: Geschichte der medizinischen Fakultät in Ingolstadt von 1472-1600. Demeter Verlag, Gräfelfing 1984, (Schriftenreihe der Münchener Vereinigung für Geschichte der Medizin e.V. 14.
  • Georg Lohmeier: Der lange Weg der Alma Mater. In: Ders.: Liberalitas Bavariae. Von der guten und weniger guten alten Zeit in Bayern. Ehrenwirth, München 1971, ISBN 3-431-01430-5, S. 206-254.
  • Ludwig-Maximilians-Universität München (Hrsg.): Chronik. München 1867-2000, ISSN 0179-5473.
  • Ludwig-Maximilians-Universität München (Hrsg.): Ludwig-Maximilians-Universität München. 2. aktualisierte und erweiterte Auflage. Garnies, Haar bei München 2001, ISBN 3-926163-24-0.
  • Maximilian Schreiber: Walther Wüst. Dekan und Rektor der Universität München 1935–1945. Utz, München 2008, ISBN 978-3-8316-0676-4, (Beiträge zur Geschichte der Ludwig-Maximilians-Universität München 3), (Zugleich: München, Univ., Diss., 2005), Inhalt (PDF; 72 KB).
  • Richard Schumak (Hrsg.): Neubeginn nach dem Dritten Reich. Die Wiederaufnahme wissenschaftlichen Arbeitens an der Ludwig-Maximilians-Universität und der Bayerischen Akademie der Wissenschaften. Tagebuchaufzeichnungen des Altphilologen Albert Rehm 1945 bis 1946. Verlag Dr. Kovac, Hamburg 2009, ISBN 978-3-8300-4469-7, (Studien zur Zeitgeschichte 73), Inhalt.
  • Hans Otto Seitschek (Hrsg.): Philosophie an der Ludwig-Maximilians-Universität. Die philosophische Lehre an der Universität Ingolstadt – Landshut – München von 1472 bis zur Gegenwart. EOS-Verlag, St. Ottilien 2010. ISBN 978-3-8306-7422-1
  • Helmut Wolff: Geschichte der Ingolstädter Juristenfakultät 1472-1625. Duncker & Humblot, Berlin 1973, ISBN 3-428-02941-0, (Ludovico Maximilianea. Universität Ingolstadt-Landshut-München, Forschungen und Quellen 5).