Ugrás a tartalomhoz

Kóda Nobu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Kóda Nobu
Született1870. április 19.[1]
Tokió
Elhunyt1946. június 14. (76 évesen)[1]
Tokió
Állampolgárságajapán
Foglalkozása
Iskolái
Halál okaszívbetegség
SírhelyeIkegami Honmon-ji
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Hangszer
Sablon • Wikidata • Segítség

Kóda Nobu, 幸田延, (Tokió, 1870. április 19. – Tokió, 1946. június 14.) japán zeneszerző, hegedű- és zongoraművész, zenepedagógus. Úttörő munkát végzett Japánban a nyugati zene megismertetésében és oktatásában. Húga Kóda (férjezett nevén Andó) Kó (1878–1963) hegedűművész. Legidősebb bátyja Kóda Rohan (1867–1947) író, másik testvére a felfedező Gundzsi Sigetada (1860–1924), a legfiatalabb pedig Kóda Sigetomo történész (1873–1954).

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Kóda Tokióban született régi szamuráj családba, akik korábban a sógunokat szolgálták, de a Meidzsi-restauráció idején elszegényedtek. A család ennek ellenére arra törekedett, hogy gyermekeik számára a legjobb oktatást biztosítsák, és erre a lehetőséget az újonnan alapított állami iskolákban találták meg.[2] A törekvésük egybeesett a kormány intézkedéseivel, amely az 1870-es évektől célul tűzte ki a nyugati zene bevezetését és népszerűsítését Japánban.[3] Uenóban létrehozták a Tokiói Zeneiskolát vagy Zenekutató Központot (ebből lett később a Tokiói Művészeti Egyetem Zeneművészeti Kara), és külföldi tanárokat hívtak meg, többek között Franz Eckertet, hogy zeneelméletet és zenekari zenét tanítson.[4] Kóda Nobu (majd később a húga, Kó is) így került a zeneiskolába, ahol 1885-ben végzett hegedű szakon, az első végzős osztály tagjaként. A japán Oktatási Minisztériumtól kapott támogatás segítségével 1889 májusában az Egyesült Államokba utazott, hogy továbbképezze magát. Ő volt az első japán, aki kormánytámogatással külföldön tanulhatott hegedűt. Bostonban, a New England Music Schoolban Emil Mahr, Joachim József tanítványa mellett hegedűt tanult, zongorát pedig Carl Faeltonnál.[2][4] A Zenekutató Központ megbízása előírta, hogy Amerika után Németországban kell folytatni tanulmányait, ezért 1890 nyarán – Amerikában mindössze egy évet töltve – hajóval Európába utazott. A hajó Brémába futott be, itt megnézte Gounod Faust című operájának előadását. Ezután ismeretlen okból nem Németországba ment, hanem Bécsbe. Először gyorsan megtanult németül, és 1891-ben felvételt nyert a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumába, ahol ifjabb Josef Hellmesbergernél tanult hegedűt, emellett Robert Fuchs zeneszerzésre és harmóniára, Frederike Singer és Anton Door pedig zongorára tanította.

1895-ben tért vissza Japánba, és 1896. április 18-án egy hangversenyen mutatkozott be, ahol Mendelssohn Hegedűversenye, Haydn egyik vonósnégyesének első tétele, Schubert- és Brahms-dalok, egy Bach-fúga átdolgozása és egy saját szonátarészlete szerepelt a műsoron. Minden műsorszámban ő játszott hegedűn, a dalokat is ő énekelte, és volt még egy Mozart klarinétszóló is, amit ő kísért zongorán. Ezeknek a daraboknak egy részét akkor adták elő először Japánban. Kóda Nobu volt az első japán nő, aki valaha hegedűszonátát szerzett. Az első szonáta két első tételét még Bécsben komponálta, a harmadikat és a második szonáta egyetlen tételét a Japánba való visszatérése után írta meg.[2] Még ugyanebben az évben, június 15-én súlyos cunami sújtotta Honsú északkeleti részén fekvő Szanriku térségét, 22 066 ember vesztette életét és 8891 ház dőlt romba. A zeneiskola jótékonysági koncertet szervezett, amelyen nyugati és japán zene egyaránt szerepelt. A hangversenyen mindkét Kóda nővér fellépett: Nobu két hegedűszólóval szerepelt, Kó egy dal kísérőjeként vett részt (Kó akkor még nem végzett az iskolában). A nővérek gyakran játszottak kamarazenét a külföldi tanárokkal kiegészülve, és ezeken Nobu néha brácsán működött közre.[5]

Kóda Nobu a következő években a tokiói konzervatórium professzoraként hegedűt, zongorát, zeneszerzést és éneket tanított. Egyik leghíresebb tanítványa volt Miura Tamaki, aki Giacomo Puccini Pillangókisasszony című operájának címszerepéről vált nemzetközileg ismertté, de a saját húga, Kó is a tanítványai közé tartozott. Az 1900 körüli évekre karrierje, elismertsége elérte csúcspontját, fizetése az Akadémián addig nőtt, míg Japánban az egyik legjobban kereső nővé nem vált.[2] Ez valószínűleg szemet szúrt néhány embernek, és a sajtóban kezdték támadni. Megkérdőjelezték tudását, elhivatottságát, ráadásul azzal is meggyanúsították, hogy viszonya van az iskola egyik tanárával, a német August Junker professzorral. A célzások szinte biztosan hamisak voltak, de 1909 szeptemberében Nobu eltávozott az akadémiáról. Hogy szabad akaratából mondott-e le, vagy kényszerítették-e, nem lehet tudni. Ezután Európába utazott, Berlinben ének- és zongoraórákat adott, énekelt a Filharmónia kórusában, és eljárt Joachim József utódjának, Karl Markees hegedűóráira. 1910-ben rövid időt töltött Párizsban, hangversenyekre járt és zenei órákat látogatott különböző intézményekben, majd júliusban Londonon és Southamptonon keresztül visszautazott Japánba. Utazásáról naplót vezetett – német nyelven. Otthon magántanár lett, zongorastúdiót nyitott, ahol főleg a felsőbb osztályok leányait tanította (a zongora rendkívül drága volt akkor Japánban, és csak a legtehetősebbek engedhették meg a beszerzését).[6]

A meghurcoltatás után végül hivatalos kitüntetésben részesült: 1937-ben ő lett az első nő és az első nyugati zenét képviselő zenész, aki a Birodalmi Művészeti Akadémia tagja lett.[6]

Kôda kevés hangszeres darabot komponált, de a szerzeményeiben jó dallamokat és harmonikus struktúrákat tudott létrehozni, és a modulációt olyan készséggel kezelte, amely csak Jamada Kószakunál fordult elő (általában Jamadát tartják az első japán zeneszerzőnek). A játékáról nem maradt felvétel, elsősorban mint kiváló tanár maradt meg az emlékezetben, de ismertsége meg sem közelíti azt, amit megérdemelne. Szerepe ugyanis egyértelműen meghatározó a japán zene alakulásában, a klasszikus zene arculatának kialakításában, és abban, hogy a nyugati zene kezdeti éveiben a zenekari hegedűjátékban a nők domináns szerepet tudtak játszani.[2][6][4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. ↑ a b c d e Mehl1
  3. ↑ Imoto
  4. ↑ a b c Wade
  5. ↑ Mehl2
  6. ↑ a b c Mehl3

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Koda Nobu című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kóda_Nobu&oldid=26855273”