Krumplibogár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Krumplibogár
Az imágó
Az imágó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Levélbogárszerűek (Chrysomeloidea)
Család: Levélbogárfélék (Chrysomelidae)
Nem: Leptinotarsa
Faj: L. decemlineata
Tudományos név
Leptinotarsa decemlineata
Say, 1824
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Krumplibogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Krumplibogár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Krumplibogár témájú kategóriát.

A krumplibogár vagy kolorádóbogár (Leptinotarsa decemlineata) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krumplibogár őshazája valószínűleg Mexikó északi része és Új-Mexikó állam területe volt, eredeti tápnövényei a csucsor (Solanum) nemzetségbe tartozó szárazságkedvelő gyomnövények (S. rostratum, S. cornutum, S. carolinense, stb.) lehettek. E területeken a kevés csapadék miatt igen magas volt a bogarak természetes mortalitása, így a faj nem számított gyakorinak. Később, a XIX. század közepén a Sziklás-hegység mentén északabbra vonuló mexikói telepesek közvetítésével terjedt el az Amerikai Egyesült Államok északabbi részein. Feltehetőleg Nebraska államban találkozhatott a burgonyával, amit akkor már egy ideje termesztettek azon a vidéken. Új tápnövényén rohamos szaporodásnak indult, s bár a század derekán az előfordulása még csak a Sziklás-hegység közelében fekvő államokra korlátozódott, 1865-ben már tömeges méretű előfordulását dokumentálták. 1874-re érték el az Atlanti-óceán partjait, 1876-ban pedig már Európába induló hajók rakományaiban is felfedezték.

Első európai előfordulását 1877-ben regisztrálták a németországi Mühlheim közelében fekvő burgonyatáblákon. Akkor még – komoly erőfeszítések árán – sikerült kiirtani, csakúgy, mint tíz évvel későbbi, ugyancsak németországi felbukkanásakor. A XX. század első éveitől kezdve szórványosan már más európai országokban is felbukkant. Végleges megtelepedése az európai földrészen 1922-ben történt, amikor Bordeux környékén egy olyan kiterjedésű gócát fedezték fel, amit már nem tudtak kiirtani. Ma már a faj a világon mindenütt előfordul, ahol gazdanövényeit – főként a krumplit – termesztik. Minden igyekezet ellenére sem sikerült gátat vetni e kártevő rovar terjedésének.

Érdekesség, hogy az általános felfogás szerint a faj terjeszkedése Colorado államból indult ki, ezért számos nyelvben – így a magyarban is – kolorádóbogárnak nevezték el (angolul Colorado beetle, Colorado potato beetle).

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett bogár 9-12 milliméter hosszú és 4-7 milliméter széles, ovális alakú, hátoldala erősen domború. A repülésre alkalmas egy pár recés szárnyat kemény kitinpáncél szárnyfedők takarják. Ezek élénksárgák, öt-öt fekete csíkkal, innen is a latin neve: decemlineata, ami tízcsíkosat jelent. A csíkok olykor középtájon összeérhetnek, ily módon H alakú mintát képezve, illetve néha a szomszédos sávok teljes hosszukban is összeolvadhatnak. A lárva mérete az utolsó, bábozódás előtti lárvastádiumban a hossza elérheti a 15 millimétert is. A báb narancsvörös, narancssárga vagy okkersárga, 7-9 milliméter hosszú.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krumplibogár egész nyáron aktív, télire beássa magát a földbe, átaludva ezt az évszakot (csak az imágó tud áttelelni). Miután tavasszal a felszínre jött, először fiatal növényeken kezd táplálkozni, utána indul meg a peterakás időszaka; a nőstények petéiket a tápnövény leveleinek fonákára helyezik, átlagosan 20-30 darabból álló petecsomókban. A kikelő lárvák többnyire csoportosan rágnak, míg a kifejlett bogarak többnyire magányosan élnek. Hazánkban évi két nemzedék fejlődik ki, a mediterrán éghajlatú országokban évente három nemzedék is kifejlődhet, tőlünk északabbra viszont jobbára csak egy-egy nemzedéke tud kifejlődni évenként. Nemcsak a lárva, de kifejlett bogár is igen súlyos kártevő, hiszen a bogarak az érési táplálkozásuk alatt 2-3-szor annyit fogyasztanak, mint a lárvák egész fejlődésük alatt. A krumplibogár 1-2 évig él.

Legkedveltebb tápnövénye a krumpli, de előszeretettel fogyasztja más burgonyafélék levelét is. Teljes értékű tápnövénye még a padlizsán, a dinnyelevelű csucsor (Solanum heterodoxum) és a Solanum lacimiatum. Az imágók kártétele előfordulhat a paradicsomon és a ördögcérnán is, míg paprikán csak ritkán fordul elő. Kísérleti és megfigyelési adatok szerint szívesen táplálkozik a vadon termő burgonyafélék közül a nadragulyán és a beléndeken is, ezeken a teljes fejlődési szakasza végbemehet. Más vadon élő burgonyafélék legfeljebb az imágók számára nyújtanak táplálékot, a lárvák nem élnek meg rajtuk (ilyen például a csattanó maszlag), vagy éppen teljesen védettek a faj kártételével szemben (mint például a farkasbogyó vagy a zsidócseresznye). A díszdohányok kivételével a dohányfajok és a petúnia ugyancsak ellenállóknak tekinthetők a krumplibogár kártételével szemben.

Az állat rendkívüli genetikai változékonyságára, ezáltal a meglehetősen nagy alkalmazkodóképességére utal, hogy terjeszkedésének alig másfél évszázados időtartama ellenére már a XX. század második felére olyan földrajzi rasszai alakultak ki, amelyek akár több örökletes tulajdonságukban –így például tápnövény-specializációjukban – is eltérnek egymástól.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget hathetes korában éri el. A párzási időszak tavasz végétől késő nyárig tart. A nőstény, a 2500 petéjét 20-80-as csomókban rakja le, a növények levelein. A petéből való kifejlődés 10-14 napig tart. Kikelés után, a lárva pirosas-rózsaszínű fekete pettyekkel, később sárgává válik. Két-három hét alatt teljesen kifejlődik, ezután a földbe ássa magát és bebábozódik. Rögtön a kikelés után rágni kezd. Egy nyáron akár három generáció is kifejlődhet.

Természetes ellenségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában a burgonyabogárnak meglehetősen kevés ellensége fordul elő, bár a növényvédelmi kutatók sok potenciális ragadozó, illetve parazita állatfaj, sőt gombafaj alkalmazási lehetőségét vizsgálták. Az őshonos módon előforduló rovarfogyasztó kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök némelyike – eltérő intenzitással – fogyasztja ugyan a krumplibogarat, de állományukat a legjobb esetben is csak gyéríteni képesek. Magának a bogárnak mindössze három valódi élősködője van, a Doryphorophaga fürkészlégy-nemzetség három faja (D. doryphorae, D. aberrans és D. australis), amelyek az őshazától kezdve követték a faj terjedését, hasonlóan a Podisus maculiventris nevű ragadozó poloskafajhoz. Az európai entomofág rovarok egy része – főleg egyes poloskák és fátyolkák – táplálkozik a krumplibogarak petéiből vagy lárváiból, de hatásuk a kártevő bogár állományára nem jelentős.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hédervári krumplibogár szobor

Héderváron az 1990-es évek végén felavatták a hazai növényvédelem emlékművét, egy burgonyabogár szobrát. Azért formáz krumplibogarat a szobor, mert a csíkos kártevő rovar itt kezdte meg magyarországi ténykedését és kártételét, 1947-ben. Fiatal művészek filmet is készítettek az emlékmű felavatása kapcsán a krumplibogár megjelenésének történetéről.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Jermy Tibor–Balázs Klára (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 3/A. Budapest, 1990.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]